Ellenrestitúció

Vonatkozó törvény (2002/501.) és sürgősségi kormányrendelet (2000/94.), jogállamiság és demokrácia üres fogalmakká válnak, amikor valamelyik magyar egyház kéri vissza jogos tulajdonát. Ilyenkor „az igazságot” bekötött szemmel osztják Justitia mai romániai képviselői. A gyulafehérvári táblabíróság az elmúlt időszakban a római katolikus főegyeházmegye két jelentős épületének a visszaszolgáltatására benyújtott keresetét utasította el, miután a restitúciós bizottság is megtagadta azt. A gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár után a kolozsvári leánynevelő intézet, a Marianum épületének a visszaszolgáltatásáról hoztak kedvezőtlen határozatot. 

A Horea (hajdan Ferenc József) úton levő Marianum épületéhez életem legkedvesebb emlékei fűződnek, ugyanis ott működik a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkara, ahol négy éven át egyetemi tanulmányaim végeztem. Az előadások és szemináriumok mellett a könyvtárban és annak folyóiratrészlegén töltött hosszú órák szünetei jelentették a világmegváltó tartalmas beszélgetéseket diáktársaimmal, akik szinte kivétel nélkül elismert pedagógusok és az erdélyi irodalmi, közírói és politikai élet kiválóságai lettek. Ha a régebbi múltba néztem, amiről iskoláit ott végző szomszédasszonyom sokat mesélt, elismeréssel gondoltam voltam arra is, hogy az egykor legismertebb leánynevelő intézet épületébe járok, ahol egy emberöltőn át Erdély egész területéről fogadtak lányokat, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek voltak és melyik felekezethez tartoztak. Az elemi és a polgári leányiskolában, a női felsőkereskedelmi iskolában és a leánygimnáziumban, az egyéves kereskedelmi és a háztartási-tanfolyamon közel 27.000-en végeztek az egyházi iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításáig. Olyan lányok, akik feleségként, anyaként Erdély egész területére elvitték és kamatoztatták az ott szerzett tudást.

Olvasmányaim alapján elismeréssel gondoltam arra, hogy az 1910–11-ben épült Marianum, amelynek terveit Hübner Jenő budapesti építész, a győri városháza és a tordai kórház épületének tervezője készítette, a korszak legmodernebb iskola-, Kolozsvár első vasbeton épülete volt. Égetett sárga téglával borított falai kiállták az idő viszontagságait. Amikor a hetvenes évek végén oda jártunk, már tantermekké alakították a bentlakás sokágyas szobáit, a hajdani díszteremben politikai gazdaságtan előadásokat hallgattunk, és a folyosón a magyar katedrára vezető bejáratnál az egyetlen ülőhely a piros tűzoltóláda volt, életbevágóan fontos találkozások színhelye, amelyet a mai napig megőriztek. És megvan az udvaron a filegória is, mint sokat látott és megtapasztalt jelkép.

Az egykori leánynevelő intézetet 1911-ben Majláth Gusztáv püspök szentelte fel, az iskola igazgatói teendőit pedig a tisztségben levő kolozsvári belvárosi kanonok látta el. Ha jogszerűen járnának el, a fellebbezést követően a tulajdonjog a római egyházat illetné meg, hisz a Marianum szellemi kisugárzása mellett annak bizonyítéka, hogy az elmúlt száz évet megelőzően mennyi időtálló épületet emeltünk Erdélyben, amelyeket könnyű volt egy tollvonással birtokba venni.