Elmaradt időutazás
2023-08-28 15:00:00
- Kuszálik Péter
A múlt heti jegyzetem végén megvillantottam annak a lehetőségét: milyen nehezen tudna beilleszkedni egy száz évvel ezelőtt élt, és csodálatos módon feltámadt újságíró a mostani kor mindennapjaiba. Ez amolyan Verne Gyula-féle időutazás lenne, de nem lesz, mert az Idő tengelyén sem előre, sem visszafelé nem sétálhatunk (ezt már tisztáztuk korábban). Előre- vagy visszaszaladni az időben csupán az élénk fantáziájú íróknak lehet. Az előbbire Verne Gyula adott példát, Utazás a Holdba című regényével, a múltba visszasétálni Mark Twain hősének sikerült. A tévében csokorszámra csordogálnak az efféle sztorik, de az Egy jenki Arthur király udvarában című regényt egyik sem tudja meghaladni; ugyanis annak épp az volt a varázsa, hogy papíron volt, nem filmszalagon, és az olvasó fantáziájára volt bízva, hogy miként színezi ki.
Viccelődni természetesen lehet, sőt kell – jót tesz az az emberi elmének. A bulvármagazinok mottói között gyakorta szerepel a „ma kezdődik életed hátralevő része” aranymondás, amely egy személyhez kötött dátumot rögzít az Idő végtelen fonalán. Nem lehet hozzá visszatérni, mint a szerelmespárok hidak rácsaira kulcsolt lakatjaihoz, mert az csak térbeli utazás. Ha Jancsi és Juliska az ezüstlakodalmukon elvonatoznak Velencébe, megkeresni a lakatjukat, akkor csak a képzeletüket tornáztatják és az emlékeiket próbálják felidézni, mert a szemük sarkába gyűlt szarkalábak azt jelzik, hogy az idő menthetetlenül elszállt.
Vajon miket mondanék az 1915-ben elhunyt József nagyapámnak, ha kilépne a képkeretből és leülne közénk? Hihetetlen mennyiségű adatot és eseményt kellene közölnöm vele, amelyeknek még az ezredrészét sem tudnám előszedegetni a memóriámból. Gondolják csak el, ő nem sokkal azután lépett ki a rendszerből, hogy Ferenc Jóska alattvalói nagy buzgalommal harsogták a „megállj, megállj kutya Szerbiá”-t… Roppant harciasan mentek a vágóhídra, mert hittek a császár ígéretében. A császári és királyi ígéret fele bejött, 1915 őszén valóban lehullottak a falevelek, de a Monarchia nem megnyerte, hanem elvesztette a háborút, mert az Írásban az áll: kard által vész el az, aki kardot ránt. Ezt a felvilágosító mondatot követné a többi, amelyekben a mai helyzetet vázolnám: most is vérzivatar dúl, s abban hasonlít a Nagy Háborúhoz, hogy hasonlatos a kirobbantó oka – a megmagyarázhatatlan gyűlölet a szomszéd nép iránt. Azt viszont nem tudnám kidekázni, hogy a nép gyűlölete 1914-ben, avagy 2022-ben volt-e nagyobb, mert egy háborúhoz nem elég a cár, császár, Führer, avagy a Legfőbb Hadúr utálata, ha a nép nem eléggé motivált, akkor csak ímmel-ámmal harcolgat (korabeli vélemények és a későbbi elemzések szerint Doberdónál már erősen unták a katonák a futóárok patkányait és a hullaszagot).
József apóval még azt is megbeszélhetnénk, hogy a háborúk kirobbantása mennyiben függ a tömegek káini indulataitól és hány százaléknyi ’gyúelegyet’ tudnak körülhatárolni az ideológusok és a történészek. Annak idején azt tanították a suliban, hogy az imperialista háborúk gyutacsa a gazdagodás / haszonszerzés (marxista szakszóval: kizsákmányolás), az egyedüli jogos hadviselés a honvédő háború. Ja, még van egy magyarázat: a túlnépesedés, csak azt nem közlik a nép naiv gyermekeivel… Furcsán hatna egy efféle titkos záradék: „nem utolsósorban tízmilliós emberfölöslegünk likvidálását is szeretnénk civilizált módon megoldani, kérjük szíveskedjenek elfogadni a hadüzenetünket”.
József ’apónak’ (akit 45 évesen ragadott el a kanyaró, a 20. század eleji pandémia) kifejteném a halála óta született elméletet, miszerint a túlnépesedés, a városok zsúfoltsága (hahaha: a forgalmi dugók! ezt ő meg se értené) olyan ’stresszorok’, amelyek állandó szinten tartják az emberek káini indulatait, ezért olyan feszültségoldó pótcselekvéseket találtak ki, amelyek megfékeznék a gyilkos ösztönöket. Azért építenek stadionokat és rendeznek százezres fesztiválokat, mert ott a drukkerek kedvükre kitombolhatják magukat (a busás haszonról nem is beszélve). Kádár elvtárs idejében Hofi Géza kezelte a biztonsági szelepet – „Próbálj meg lazítani!” –; az elégedetlen dolgozók sérelmeit nem oldották meg, de a kabaréban jól kiröhöghették magukat…
A jelenséget a kikapcsolódás szó fogalmával is magyarázhatjuk, ám hetven éve ez ’a megszokott munkától különböző aktivitást’ jelentett: kirándulásokat és testedzést. Édesapám Aradon született és nevelkedett: kerékpár, úszás, evezés, pingpong, természetjárás – megannyi lehetőség a kikapcsolódásra és a ’feltöltődésre’; ma mindezeket a tévékészülék előtti ücsörgés váltotta föl. Az új generáció csak hírből ismeri az értelmes időtöltés fogalmát.
