Elment a biokertész – In memoriam Boros Csaba
2017-11-07 14:14:02
- Vajda György
Amikor a környezetkímélő mezőgazdálkodás nálunk igencsak gyerekcipőben járt, volt egy ember, aki hitt abban, hogy van értelme odafigyelni az egészséges zöldségtermesztésre.
Amikor a környezetkímélő mezőgazdálkodás nálunk igencsak gyerekcipőben járt, volt egy ember, aki hitt abban, hogy van értelme odafigyelni az egészséges zöldségtermesztésre. Boros Csaba egészségügyi dolgozóként fontosnak tartotta, hogy meghonosítsa nálunk is a biokertészkedést. Tömbházlakóként, hobbikertészként vonult vissza a kiskert magányába, ahol „beszélgethetett” az általa termesztett zöldségekkel, növényekkel. De nem maradt kertjének magányában, hanem úgy döntött, hogy a szomszédokat, a kiskertészeket, gazdákat maga mellé állítja. Hitben, munkában nem ismert fáradtságot, fizikai hátrányát leküzdve járt-kelt a világban, míg végül 1992-ben megalapította a Marosvásárhelyi Biokertész Csoportot, amelyet 1998-ban civil szervezetként bejegyeztetett. Nemcsak a zöldségtermesztés, a környezetkímélő mezőgazdálkodás mellett kardoskodott, hanem lelkes környezetvédőként minden olyan gyűlésen, megbeszélésen jelen volt, ahol a zöldek szavukat hallatták a megye, de leginkább Marosvásárhely – egy élhetőbb város – érdekében.
2012-ben, a Biokertész Csoport fennállásának 20. évfordulóján arról számoltak be, hogy a bejegyeztetést követően sikerült pályázni különböző programokra, és a tagok rendszeres találkozásai, tapasztalatcseréi mellett, amikor meglátogatták egymás biokertjét, igen jó kapcsolatot alakítottak ki hazai és külföldi hasonló civil szervezetekkel, több szaktanfolyamot is szerveztek. Számszerűen Marosvásárhelyen és a Nyárádmentén 646 szakmai találkozót szerveztek, kert- és gazdaságlátogatásokat, amelyeken összesen 6.639 résztvevő volt jelen. S mindezt úgy, hogy a tagság átlagéletkora elég magas volt. Mi több, Boros Csabának nemcsak sikerült mozgósítania az idősebb nemzedék tagjait, hanem fiatalokat is bevont, akik között talán vannak már olyanok, akik kertész- vagy agrármérnöki szakot végeztek, netán kedvet kaptak a gazdálkodásra. És arra is volt gondja, hogy átadja a stafétát a fiatalabb nemzedéknek. Hitte, hogy mindannak, amit hobbiként elkezdett, van jövője. És az idő őt igazolta, hiszen ma a kiskerti biogazdálkodást – amelyért Boros Csaba síkra szállt – európai uniós, pályázatok által támogatott nagykultúrás gazdálkodásban is ösztönzik. Ugyanakkor igen nagy kampány indult el Európa-szerte a vegytiszta zöldség- és gyümölcstermesztésért, az egészséges táplálkozásért.
Az évek során Romániában is átalakult a mezőgazdálkodás. Egyre kevesebb a hobbikertész, hiszen ma már mindent megvásárolhatunk a nagyáruházakból, időnk sincs a „földet túrni”. A gazdák egyesületei is inkább a nyereséghasznú, középméretű farmok létesítését szorgalmazzák. Joggal, hiszen az ország lehetőségeit tekintve valóban van jövője a környezetkímélő gazdálkodásnak. Mindezek árnyékában egyre kevesebbet hallottunk a Biokertész Csoportról. Talán eljárt fölötte az idő. De az kétségtelen, hogy tájainkon csendesen elvetették azt a magot, amelynek terméséről ma már Európa-, sőt világszerte hangosan beszélnek. És ez neki is köszönhető volt. 2017. október 23-án csendesen megpihent, nyugodjék békében!
