Élményterápiával a betegség ellen

Augusztus végén zárult a tizenegyedik Yuppi tábor. A szervezők a Marosvásárhely mellett fekvő Mezősályi helységbe várják minden évben a táborozni vágyó krónikus beteg gyerekeket. 

A Yuppi tábort 2011-ben rendezték meg először. Az első évben harmincöt cukorbeteg magyar gyerek részvételével indították útjára az élménytábort. 

A második évben már két nyelven zajlottak a tevékenységek: a magyar gyerekek mellé csatlakoztak románok is.

A kezdeti egyhetes táborozást 2014-ben kibővítették: két korcsoportra osztva fogadták a diabéteszes lurkókat. 

2015-ben már három turnusra jelentkezhettek az érintettek, hiszen a két diabéteszes csoport mellett programokkal készültek az onkológiai, illetve a sokízületi problémákkal küzdő gyerekeknek is.

Idén száztizenöt gyermek és száztíz önkéntes táborozott együtt. A táborlakók programját korosztályra (esetenként személyre) szabták: az evezés, lovaglás, mászás, íjászat, kézműves-foglalkozások mellett a résztvevők kipróbálhatták, hogy milyen űrhajót építeni vagy éppen átkelni a papírmocsáron. 

 A táborban való részvétel a kezdetektől fogva ingyenes. 

A tábort teljes mértékben önkéntesek segítségével szervezik: évközi önkéntesek és tábori önkéntesek közös munkája nyomán valósul meg az élménytábor.

Az idei volt az első év, amikor az önkéntesek között román anyanyelvűvel is találkozhattunk. 

A tábori önkénteseket képzettségük, érdeklődési körük, a táborban betöltött feladatkörük alapján négy csoportba sorolják. 

A FőManók értelemszerűen a főszervezők csapata. A HáziManók pótszülőkként működnek, az ő dolguk az, hogy a táborlakóknak mindig legyen akire számítaniuk. 

 A MenőManók a programok megszervezéséért és lebonyolításáért felelnek, míg a DokiManók egészségügyben dolgozó szakemberek, a résztvevők testi biztonságára vigyáznak.

A Manók, vagyis az önkéntesek kiválasztási folyamatáról László Zsuzsa, a tábor vezetője lapunknak elmondta:

„Mivel az önkéntesek a tábor mozgatórugói, nagy hangsúlyt fektetünk a toborzásukra és a kiválasztásukra. Hirdetünk, toborzunk, válogatunk, majd mindenkit meghívunk egy személyes találkozásra, ahol egy interjú keretében felmérjük, hogy az illető alkalmas-e erre. Ezt követően a kiválasztottak részt vesznek egy ismerkedős képzéshétvégén, ahol felkészítjük őket, hogy a különböző helyzetekben hogyan reagáljanak. Szinte annyi önkéntesünk van, mint táborozónk, így lehet átlátni mindent.”

A táborozók csoportosításánál nemcsak a kor szempont, a betegségük is szerepet játszik abban, hogy kikkel kerülnek egy közösségbe.

„Különbséget kell tennünk a betegségcsoportok között, hiszen nem ugyanolyan egészségügyi ellátást igényel egy cukorbeteg, mint egy onkológiai beteg” – tette hozzá Zsuzsa.

Kérdésünkre, hogy a különböző betegségcsoportok esetében szükség van-e eltérő programkínálatra, elmondta:

– Igen is, meg nem is. A Yuppi tábor egyik alapelve, hogy „mindenkinek lehessen”. Igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyek arra hivatottak, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen, amikor a betegségük nem korlátozza őket. 

Az igen része arra vonatkozik, hogy vannak olyan programpontok, amelyeket személyre kell szabni. Például a mászással kapcsolatos játékoknál előfordul, hogy egy rákos beteg nem tud úgy falat mászni egy sérülés miatt, ahogy szeretne, ilyenkor fel tudjuk ajánlani neki, hogy építsen rekeszt, ott a kezét nem kell úgy megerőltesse. 

Fontos, hogy az adott programhoz a gyereknek legyen hozzáférése, igyekszünk úgy alkalmazni, hogy teljesíthető legyen.

Próbálunk olyan élményeket biztosítani a gyerekeknek, amelyek által megtapasztalhatják, hogy nekik is lehet és szabad, és ha segítséget tudnak kérni, figyelni a saját testükre, akkor mindenre van lehetőségük. Nem kell az életüket úgy leéljék, hogy a betegség folyamatosan korlátot jelentsen számukra. 

Például egy diabéteszes gyereknél beszélhetünk olyan egyszerű dologról, hogy nem mer a kamasz falat mászni, mert fél, hogy mi történik, ha leesik a cukorszintje. Ez egy olyasfajta pánikhelyzet, amelyet ha egyszer legyőz, akkor látja, hogy felismerhető, mikor kell lejönnie, így időben biztonságban lehet.

Onkológiás esetnél volt olyan egy műtét következtében, hogy nem tudta jól használni az egyik kezét, így nem volt ereje kellőképpen kifeszíteni az íjat. Ez nem szabad azt jelentse, hogy egyáltalán nem íjászkodhat, egyszerűen fel kell ismernie a helyzetet, segítséget kell kérnie. 

Ő kapott egy varázskezet, az egyik önkéntes segített neki. Természetesen nem lehet az élet minden helyzetében varázskezük, nem akarjuk ezzel áltatni őket, de attól még fontos, hogy megtapasztalják az érzést, és tisztában legyenek azzal, hogy egy kis segítséggel ők is részt vehetnek a programban.

A Yuppi tábor az elmúlt hat évben jelentős fejlődésen ment át: míg az első évben harmincöt táborozó volt, idén száztizenöten vettek részt. A kezdeti egyhetes táborozáshoz képest idén három turnusban táboroztak: két diabéteszes és egy onkológiai csoport. Emellett fontos megemlíteni a térbeli terjeszkedést is: míg az előző években főként erdélyi gyerekek jelentkeztek, idén tizenöt megyéből fogadtak táborozókat.

A jövőt illetően a táborvezető kifejtette:

 – Konstanca, Jászvásár és Bákó megyéből is volt idén táborozónk, szeretnénk folyamatosan terjeszkedni területileg is, hogy minél több beteghez eljusson a tábor híre, részt tudjon venni rajta. 

A következő nagy célunk az, hogy családi tábort szervezzünk, amelyen a hat éven aluliak vehetnek részt szüleik, szeretteik társaságában. De ez még csak terv, folyamatosan gyűjtünk, hiszen az ingyenes tábori részvétel biztosítása érdekében szükségünk van a támogatókra. 

André Krisztina