Előtérben a szolgáltatói intézmény

Interaktív múzeum

Ötvös Koppány Bulcsú régész mintegy két évvel ezelőtt, Soós Zoltán korábbi igazgató – jelenleg Marosvásárhely polgármestere – új hivatalába távozása után vette át a Maros Megyei Múzeum igazgatását. Új vezetőként néhány változtatást kezdeményezett. Ezekről és a tervekről a Forgatagon beszélgettünk az intézményvezetővel. 

– Mint ismeretes, a múzeum fogalma a görög múzsák, a művészetek istennőinek megnevezéséből ered. Kezdetben a múzsák templomait, majd a „múzsáknak”, vagyis a tudománynak, művészeteknek szentelt helyet értették rajta. Amikor a 19. században módszeresen kezdték kutatni a múltat, a tudósok világszerte rájöttek arra, hogy a régészeti tárgyaknak állandó tárhelyet kell találni. Mit takar ma a múzeum fogalma, milyen feladatkörei vannak az intézménynek? 

– Bár egyszerűnek tűnhet a válasz, el kell mondanom, hogy a modern értelemben vett múzeum meghatározását is csak 4 évnyi próbálkozás után, a Nemzetközi Múzeumi Tanács (ICOM) 2022-es gyűlésén fogadták el, ez a következőképp hangzik: „A múzeum a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, hanem állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén. Tevékenységével elősegíti a természeti, társadalmi, művészeti, kulturális és tudományos összefüggések kutatását, megértését, nyomon követi azok jelenkori változásait, és folytonos művelődésre ösztönöz.” Fontos kiemelni tehát, hogy kulturális, nonprofit intézményről van szó, ami azért van, hogy a kulturális, régészeti örökséget megőrizze, kutassa és értékesítse. Nincs jogalkotási, végrehajtói jogköre. Ezt azért fontos kiemelni, mert sokan olyan ügyekben keresnek meg, amelyek nem tartoznak a hatáskörünkbe. Például ha valakiket rajtakapnak azon, hogy régészeti lelőhelyen illegálisan ásatásokat végeznek, nem a múzeumnak kell fellépnie, hanem a művelődési igazgatóságokhoz tartozó örökségvédelmi hivatal illetékeseinek. Mint ismeretes, van örökségvédelmi rendőrség is. Nekünk tehát a régészeink által feltárt anyagok „értékesítése” az egyik fő célunk. 

– A kiállítások iránt érdeklődők tulajdonképpen a teremőrökkel találkoznak, jobb esetben egy-egy szakember által vezetett tárlatlátogatáson vehetnek részt, kevés alkalmuk adódik betekinteni a múzeumi munkába. Az utóbbi időben azonban történt ilyen jellegű nyitás is, például a mikházi castrum ásatásai nyomán az immár tizedik éve szervezett Római fesztivál alatt a helyszínen is meg lehetett tekinteni a folyamatban levő régészeti feltárást. Milyen munka zajlik egy-egy kiállítás mögött?

– Valószínűleg kevesen tudják, hogy a Maros Megyei Múzeum talán a megye legnagyobb kulturális intézménye, ugyanis 110 alkalmazottja van, 8 helyszínen 19 épület tartozik hozzánk, ideértve a görgényszentimrei kastély hat különálló épületét is, a mezőzáhi kastélyt, de ott van a Kultúrpalota, a Toldalagi-palota, a marosvásárhelyi vár, a természettudományi múzeum székháza, a közigazgatási épületünk (a Mărăşti utcában), valamint a mikházi régészeti park. Ezek működtetése, karbantartása nem könnyű feladat. Emellett pedig ott van a régészeti-tudományos munka, a konzerválás, restaurálás, a tárgygyarapítás és sok más. A múzeum korábban említett meghatározása szerint a szolgáltatásokat szeretnénk előtérbe helyezni, ezért egyik fő feladatunknak tekintjük a múzeumpedagógiai tevékenységet. Továbbá oda szeretnénk eljutni, hogy a múzeum egy-egy osztályán, épületében legyen egy állandó kiállítás. Ezzel is jól haladunk. Uniós pályázatnak köszönhetően sikerült felújítani a természettudományi múzeum épületét. A terv részeként átrendezzük a kiállítást is, ezen egy cég dolgozik, a szerződés értelmében 2023 végéig kell berendeznie a korszerű kiállítást. 

Külön kitérnék a mikházi helyszínre. 2012-ben Pánczél Szilamér régészkollégámmal közös ötlet volt a fesztivál szervezése. Ennek a háttere az, hogy Európában az ókori Római Birodalom egykori határát (limes) kutató régészek UNESCO-világörökséggé szeretnék nyilvánítani a határvonalat, falaival, őrtornyaival, castrumaival együtt, mint a kínai nagy falat. Ezért kezdődött meg évtizedek óta a módszeres kutatás, amelynek Maros megyei szakaszát természetesen múzeumunk régészei tárják fel 2013 óta egy nemzetközi kutatási terv ásatásai keretében, amelyeken részt vesznek magyarországi és németországi egyetemisták is. A fesztivál konkrétan azért jött létre, hogy egyrészt felhívjuk a figyelmet arra, hogy mi történik a helyszínen, továbbá azért is, hogy felidézze a római kort. Azt elárulom, hogy a castrum falait először 1726-ban egy olasz mérnök térképezte fel, Orbán Balázs is említi leírásában, hiszen akkor még álltak, 1897-ben Deák Farkas, Kovács Ferenc apátok is végeztek ásatásokat, majd az 1960-as években tértek vissza a régészek, de tulajdonképpen módszeresen 2013 óta tárjuk fel az egykori katonai várat és a hozzá tartozó civil települést (vicust). Sikerült gyakorlatilag a castrum romjai fölött álló két parasztházat is megvásárolni és felújítani, ahova jelenleg régészeti bázist alakítottunk ki. A lelőhely bemutatásáért rendeztük be a két idődobozt is, amelyet jövőre felújítunk. Mint már szó volt róla, elnyertünk egy EU-s pályázatot, amelynek köszönhetően modern bemutató- és kutatóközpontot alakítunk ki. A parasztházak udvarán felhúzunk egy régi csűrt (áttelepített épületről van szó), ebben kapnak helyet a jegyiroda és a múzeumpedagógiai termek. Restaurátori műhely is lesz, az udvaron lapidáriumot (kőtárat), kerámiagyűjteményt rendezünk be. A castrum feltárt falai fölé tetőt húzunk, és rekonstruáljuk az egyik saroktornyát, ahol kilátó és egy állandó kiállítás lesz berendezve. Szeretnénk bővíteni a helyet, de tisztázni kell a földek tulajdonjogát ahhoz, hogy esetleg területet vásároljunk. Reméljük, ez is rendeződik. 

Hangsúlyoznom kell azt is, hogy már jó ideje rendszeresítettük a múzeumpedagógiai tevékenységeket. Csütörtökönként délután a Csütörtök a múzeumban nevű rendezvényünkre felnőtteket várunk filmvetítésre, tematikus idegenvezetéseket szervezünk, meg lehet tekinteni a múzeum raktárát, a restaurálóműhelyeket, így alkalmat teremtünk arra is, hogy az érdeklődők betekintsenek a „kulisszák mögé”. A Kultúrpalotában már berendeztünk egy foglalkoztatótermet gyerekeknek, ahol a múzeumot látogató családok gyerekeiket munkatársaink felügyeletére bízhatják. Több ilyen termet is szeretnénk működtetni majd. 

– Korábban említette, hogy új koncepció szerint szeretnék berendezni az állandó kiállításokat, és tegyük hozzá, az utóbbi időben azt tapasztalhatjuk, hogy színvonalas időszaki tárlatokat is sikerült megnyitni. 

– Egy ideje dolgozunk azon, hogy átrendezzük a meglévő kiállításainkat. A Kultúrpalotában öt állandó tárlat lesz. A magyar és román művészek alkotásait bemutató tárlatok mellett az épület külső felújítási munkálatai után a kortárs galériát újrarendezzük. Sikerült támogatást nyernünk arra is, hogy az Emil Dandea és a dr. Bernády György munkásságát bemutató kiállítást is átrendezzük. Az utóbbi csak a városépítőt mutatja be, de keveset tudunk magánéletéről, politikai karrierjéről, életének ezen állomásait is szeretnénk előtérbe helyezni. Készülünk a Pittner Olivér-kiállításra, és örömmel közlöm, hogy a néprajzi osztályunkon berendezett Maros mentiek a nagy háború lövészárkaiban című tárlat magyarországi szakmai berkekben bekerült Az Év Kiállítása díj jelöltjei közé. Idén ősszel a várban megnyithatjuk a 17. századi várostörténeti állandó kiállítást is. Munkatársaim ennek a berendezésén dolgoznak. Ott vannak a sörfőzést és a pálosok életét bemutató időszakos kiállítások is, amelyek valóban különlegesek. 

– Melyik volt az utóbbi régészeti kutatásokon megyénkben feltárt legértékesebb lelet? 

– Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Egyik tárgyat sem emelhetjük ki külön, hiszen a régészek számára a legfontosabb az információ, amelyet megtudhatunk egy-egy tárgy kapcsán az adott korról. Nyilván egyediségük, pénzbeli értékük szerint is lehet a tárgyakat rangsorolni, de a kutatót inkább a tárgy kontextusa, mondanivalója hozza izgalomba. S hogy egy példát említsek: régész diákként részt vettem a Zilah melletti Porolissum római castrum feltárásán. Egy erdőben megtaláltuk egy híd pilléreit, amelyeket fel is tártunk. Sejtettük, hogy ez is római korból származik, de nem volt rá egyértelmű bizonyíték. Az ásatások utolsó napján megtaláltam a pillérek közelében egy római kocsi díszszegét, ami egyértelműen igazolta az állítást, hogy római építményről van szó. Számomra ott ez volt a legértékesebb lelet. Mikházán találtunk már aranygyűrűt, bronzszobrot (Mercurius) és sok mást, amelynek anyagi értéke is van, de számunkra a tárgyakhoz kötődő, kihámozható történet a legfontosabb.