Embertenger táncolt a Színház téren

Műfajok, települések világnapi találkozása

Székely ruhák piros-feketéje, virágos szoknyák, rámás csizmák, balettruhás apró lányok, modern táncban átlényegülő tizenéves tehetségek, izgatott szülők, nagyszülők és megannyi, pusztán az összlátvány kedvéért, a pörgő-forgó, hullámzó varázslatért érkezett városlakó – a marosvásárhelyi Színház tér péntek délutáni arca április 29-én, a tánc több mint ezer főt megmozgató világnapján. 

A Maros Művészegyüttes és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány a táncművészet különböző ágazatait – a néptáncot, a ritmikus balettet és tornát, a szalon- és modern táncot, illetve a hiphop műfaját – találkoztatva szervezte meg a megyeszékhely főterén méreteiben és színvilágában is egyedinek számító együttlétet. 

– Több éve ünnepeljük a tánc világnapját, és most, hogy felszabadultunk a világjárvány korlátozásai alól, az összefogás jegyében képzeltük el ezt a napot. Eredetileg 500 táncos jelentkezett, de az érdeklődők száma rövidesen megkétszereződött. Mintegy 30 csoport jött el erre az alkalomra, van, amelyik 80 személlyel – tájékoztatott Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója. Az intézményvezető hozzátette: egy modern településen létjogosultságuk van a különböző korosztályokat és etnikumokat megszólító rendezvényeknek, és örömét fejezte ki, hogy a városvezetésnek köszönhetően most már Marosvásárhely központja is méltó térként szolgálhat az ilyen jellegű kezdeményezésekhez.

A tánccal bevonzott tömegnek valóban megannyi színfoltja volt, a legapróbb nézők felnőtt kísérőik nyakából, öléből figyelték az eseményeket, a Színház tér lépcsőin laza tinédzserek lézengtek, egy középkorú hölgy hófehér kiskutyával a karjában élvezte a műsort. 

Népviseletben is „ment” a hiphop

A Ma táncol a világ programját a HIFA Románia Egyesület Building Bridges Dance tánccsoportja nyitotta meg egy szívet-lelket megérintő kerekesszékes keringővel. Ezt követően a világbajnokokkal is büszkélkedő Together Dance kínált ízelítőt gazdag akrotánc-, ritmikus torna és balettrepertoárjából, majd a Rondo Dance Sportklub produkciója következett. A Blessed Dance Studio utcai tánccal (street dance) dobta fel még inkább a hangulatot, aztán a Dance Art csapata, utána a bachata-, salsa- és kizombabemutatót tartó King Salsa töltötte meg élettel a fellépők számára elkülönített térrészt. Az együttlét első felét Orange project című kortárstánc-előadásával a Transsylvanian Contemporary Dance zárta.

A közel másfél órás műsor a népi kultúra képviselőit is magával ragadta, a szökőkút előtti padok egyikén román viseletbe öltözött nők táncoltak a modern dallamokra, de a székely ruhás lányok közül is sokan átbuliztak egy-két produkciót. Így igazán megvalósult a különböző műfajok művelőinek táncban való találkozása, egymásra hangolódása. 

A kisebb táncosok persze főként a csoportjuk fellépését várták. Szabó Hanna, a Borsika néptáncegyüttes egyik nagycsoportosa elárulta, hogy csak a színpadra vonulás pillanatában szokott izgulni, de amint felcsendül a jól ismert nyárádselyei dallam, rögtön megnyugszik és felszabadul. Ugyanígy vélekedtek a búzásbesenyői Búzakalászba 6–7 éve járó legénykék, a 12 éves Bálint és Márk, valamint az egy évvel idősebb Márk. 

A táncünnep néptáncos részét a Maros Művészegyüttes román tagozata indította Felső-Maros menti forgatóssal, a pörgésbe más csoportok is bekapcsolódtak. A program szerint ezután a Ghy Yagolo roma együttes következett volna, de mivel a táncosok nem jöttek el a rendezvényre, a Maros Művészegyüttes magyar tagozatának fergeteges műsorával folytatódott az együttlét. A délután közös nyárádmenti tánccal zárult. Egyetlen, ritmusra forgó óriásvirággá változott ezekben a percekben a Színház tér, zenében, dalban gyökerező napraforgóvá, amelynek magjait messzire viszi a szél.

Hagyományápolásból szőtt barátság 

A főtéri együttlét után a marosvásárhelyi Napsugár és a soproni Pendelyes néptáncegyüttes közös műsorával folytatódott a program a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában. 

Az anyaországi táncosokat régi barátság fűzi a „napsugarasokhoz,” több mint 20 éve járnak Marosvásárhelyre – tudtuk meg Szabóné Molnár Andreától, az ifjúsági csoport egyik oktatójától. A Pendelyeshez közel 600 gyermek tartozik, ők mind a helyi művészeti iskola néptánctagozatának diákjai. A tanintézetből kinőtt fiatalokat a Sopron Táncegyüttes fogadja be, míg a műkedvelő szülők a Kacagány tánccsoportban ápolhatják a hagyományt – körvonalazta a néptáncoktatás célcsoportjait az oktató, majd beszélgetésünk kiindulópontjához visszatérve megjegyezte, hogy a „pendelyes” gyermekekkel, tinédzserekkel már úgy jönnek Marosvásárhelyre, mint haza.

A 16 éves Bedy Ruxandra Zsáklinnal a fellépés előtti percekben, hajfonás közben váltottunk szót. 

– Másodjára vagyok Marosvásárhelyen. Szeretek itt lenni, tetszik az erdélyi emberek kiejtése és a programok is. A ma délutáni főtéri táncos kavalkád is tök jó volt – mondta Zsáklin, majd azt is elárulta, hogy a csoport egyik részét a napsugarasok szállásolják el, a többiek panzióban töltik az éjszakát, és az, hogy ki hova kerül, napzáró meglepetés.

A világnap esti gálaműsorát a marosvásárhelyi Fagyöngy együttes citeramuzsikája nyitotta meg, ezt követően felváltva léptek színpadra a Napsugár és a Pendelyes táncosai. A vendéglátók mezőmadarasi tánccal indítottak, majd szászcsávási cigánytáncot, küküllőmenti és dunántúli táncokat, leánykarikázót, végül sóvidéki táncot mutattak be, műsorukat Kis Boglárka népdalokkal tette még színesebbé. A vendégek tyukodi (szatmári) táncot, helyi repertoárjukból rábaközi dust, szanyi és vitnyédi csárdást, továbbá szilágysági táncokat, sárközi karikázót, mérai legényest és csárdást hoztak a kövesdombi színpadra. 

Hogyan tovább, néptáncmozgalom?

A két tánccsoport – és a megye további sok száz néptáncosának – együttléte szombaton Erdőcsinádon, a 27. Rügyfakasztó Gyöngykoszorú találkozón folytatódott. A hagyományőrző rendezvényt a pandémia miatti két év szünet után látta vendégül a helyi református egyházközség presbitériuma. 

Füzesi Alberttől, a Napsugár néptáncegyüttes vezetőjétől megtudtuk, hogy idén 22 együttes jelezte részvételét a Gyöngykoszorún.

– Ez nagyon kevés a pandémia előtti találkozókhoz képest, amikor 36 csoport is eljött. A világjárvány alatt sok együttes megszűnt, másoknál megcsappant a létszám. Ezért is kerül sor az erdőcsinádi néptánctalálkozón egy rendhagyó szakmai kiértékelésre, amelyen a mozgalom „hogyan továbbjára” is keressük a választ. A bemutatott táncokat a Balánbányáról érkező Sándor Csaba Lajos táncos–koreográfus, a zenei részt dr. Szalai Zoltán csíkszeredai zeneszerző, a színpadi látványvilágot Bandi Kati textilművész véleményezi, Balogh Zsolt pedig az Erdélyi Hagyományok Háza részéről a magyarországi néptáncoktatás gyakorlatát ismerteti – mondta el érdeklődésünkre Füzesi Albert a péntek esti táncünnep után.