Eötvös Károly és Mezőszentgyörgy

170 éve, 1842. március 11-én született a dunántúli Mezőszentgyörgyön ráczkevi Eötvös Károly író, újságíró, ügyvéd, országgyűlési képviselő.

170 éve, 1842. március 11-én született a dunántúli Mezőszentgyörgyön ráczkevi Eötvös Károly író, újságíró, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke.

Mezőszentgyörgy község Magyarország dunántúli részén, a Mezőföldön található. Háromszög alakú vidék, a Duna, a Dunántúli-középhegység, a Balaton és a Sió-csatorna között terül el. Területe 4500 négyzetkilométer, zömmel Fejér megyéhez tartozik, így 1950-től Mezőszentgyörgy is (1950 előtt Veszprém megyéhez tartozott). 2010. január 1-jén 1329 lakost tartottak nyilván. A levéltári adatok szerint a község Árpád-kori, XII. századi település. A helység neve jellegéből ered. Neve többször változott. Zsigmond király idejében, 1390-ben Zentgyurgh-nek írják. Később, 1647-től Mező Szent Györgynek írták és mondták. Most már a három összekapcsolódott, így lett Mezőszentgyörgy. Népessége lassan szaporodott, csak 1828-ra ért el jelentékeny gyarapodást. A helység nem kerül többé vissza az egyházi uraság kezére. A XVII. században a Palásthy és más nemesi családok birtokolják. A Rákóczi-szabadságharc idején a falut felgyújtották a Vak-Bottyán János kurucai elől menekülő labancok. Majdnem az egész falu leégett. Elpusztult a református parókia, benne hamuvá égtek az egyház értékes anyakönyvei és egyéb iratai. Fő megélhetési forrásai a földművelés és állattenyésztés. A falu lakosságának nagy szerepe volt az 1848-49-es szabadságharcban, konkrétan a pákozdi csata szerencsés kimenetelének, nagy győzelmének segítésében. Megakadályozták, hogy Jellasich üzenete eljusson Phillipovics tábornokhoz, kinek pénzt kellett volna küldenie, és Fehérvár körül csatlakoznia kellett volna Jellasich seregéhez. A nemzetőrök megölték a futárokat, így nem tudták megerősíteni Jellasich seregét. A második világháborúban a község véres csaták színhelye volt. Beleesett a németek védővonalába, a Balaton mellékén kiépített Margit-vonalba. Itt akarták az oroszok előrenyomulását megállítani. Ezért már a csaták előtt hónapokkal német katonákat szállásoltak el a faluban. A hadvezetőség terve nem sikerült. Az orosz haderő megkerülte a védővonalat és 1944. december 6-án Mezőszentgyörgyöt is elfoglalták. Ezt megelőzően a hatóság felszólította a lakosságot a község elhagyására. Senki sem mozdult. Csak a nyílt harc elől kezdett menekülni a lakosság a határba és a közeli tanyákban levő épületekbe. Hét hétig tartotta kezében a községet az orosz hadsereg. 1945. január 18-án újra gazdát cserélt. Február 2-án a katonaság szigorú parancsban elrendelte a község kiürítését. 1945. március 21-22-én szűntek meg a harcok a faluban. 1945 áprilisában megkezdődött a visszatérés. A háború után felosztottak 1325 kat. holdat 171 parasztnak. A családok földbirtoklási ívet kaptak, szélei nemzetiszínű szalaggal díszítettek. Három termelőszövetkezet alakult. 1949. április 24-én itt alakult meg az ország első népkönyvtára. A község szülöttéről, országos hírű írójának nevéről Eötvös Károly Népkönyvtárnak nevezték el. Innen indult el 1969-ben Az olvasó népért mozgalom.

Ráczkevi Eötvös Károly, a falu szülötte: politikus, ügyvéd, író, publicista, az 1883-as tiszaeszlári vérvád perében a vádlottak védője, és a per történetéről szóló könyv szerzője. A falu református lelkészének fiaként 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön. (Az Eötvös bárók családjával, Eötvös Józseffel és Loránddal nem állt rokonságban.) Családjának politikai nézeteit a reformkor és a nemzeti függetlenség eszméi határozták meg. Középiskoláit a pápai református kollégiumban, érettségi után jogi tanulmányait két évig a pápai jogakadémián végezte. 1863-ban (a Bach-korszakban) a Habsburg-ellenes Almásy-féle összeesküvésben való részvétel miatt Komáromban vizsgálati fogságba került, de apja jó barátja, egy komáromi ügyvéd segítségével kiszabadult. 1864-ben a kecskeméti jogakadémián áprilistól július végéig hat félévi vizsgát tett le. 1865 májusában Pesten államvizsgázott. 1872-ben a veszprémi kerület képviselőjévé választották. Csatlakozott a Deák-párthoz, 1875-ben azonban ennek Tisza Kálmánékkal, a
„balközéppel” végrehajtott fúziója miatt nem vállalt képviselői megbízást. 1876-ban négy hónap után lemondott pénzügyminisztériumi állásáról, amikor tudomására jutott a kormánynak az Ausztriával kötött közgazdasági, vám- és kereskedelmi szerződése. 1878-ban 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották Veszprémben. Ettől kezdve 1899-ig rövidebb kihagyásokkal a Függetlenségi Párt vagy az abból kivált párt soraiban politizált. 1881-ben, népszerűsége csúcspontján egyszerre húsz kerület jelölte képviselőnek, Nagykőrösön és Dunavecsén választották meg; Eötvös a nagykőrösi mandátumot fogadta el. Jelentősebb parlamenti felszólalásait az önálló magyar hadsereg mellett (Tisza Kálmán kormányát támadva) és Kossuth Lajos állampolgársága ügyében mondta el. Irányi Dániel halála után átvette az – addig is jelentős mértékben általa irányított – 48-as Függetlenségi Párt elnökségét. 1893-ban azonban, amikor pártja nem volt hajlandó a kormány egyházpolitikai törvényének támogatására – noha ez többek között a felekezeti egyenjogúságot és a polgári házasság bevezetését irányozta elő –, Eötvös lemondott az elnökségről, és huszonnégy társával kilépve megalapította a Függetlenségi Néppárttot. 1895-ben ismét tényleges vezetőként tért vissza az akkor már Kossuth Ferenc elnökölte Függetlenségi Pártba. 1899-ben végleg kilépett, független liberális képviselőként maradt tagja az országgyűlésnek. Utolsó néhány aktív képviselői évében először a Bánffy Dezső-féle ellenzéki Új Pártba lépett be 1904-ben, „a nemzeti küzdelem egységes folytatásáért”, majd ismét függetlenként többek között a házszabályról mondott nagyobb beszédet. Végül 1910-ben csatlakozott Tisza István új pártjához, a Nemzeti Munkapárthoz, mert ebben látta a deáki politika megújításának lehetőségét, mandátumhoz azonban 1905 után már nem jutott.

1865-ben indította meg a Veszprém című politikai hetilapot, amely szerkesztésében két éven át jelent meg. Képviselői pályájának elején a Deák-párt lapja, a Pesti Napló vezércikkírója volt, majd 1878-tól a Függetlenségi Párt lapjának, az Egyetértésnek lett vezető publicistája, 1902-től szerkesztője. E lapok megjelentették számos irodalmi művét is. Munkatársa volt emellett hosszabb-rövidebb ideig több újságnak, köztük a Pesti Hírlapnak is.

1877-ben költözött Pestre, ahol 1878-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját, amely hamarosan a legrangosabb lett országszerte. Az 1884-es választások során, egy évvel a tiszaeszlári per után is több kerületben jelölték, de nem választották meg; ügyvédi irodája ugyanakkor komolyan fellendült. Eötvös Károly legismertebb és legjelentősebb közéleti tette a védelem elvállalása és véghezvitele, a megvádolt zsidók felmentésének kiharcolása volt az 1883-ban lezajlott tiszaeszlári perben. Az Európa-szerte figyelmet keltett per alapjául a Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány eltűnése (1882. április 1.) után elterjedt, egy középkori babonát felelevenítő szóbeszéd szolgált, ami szerint a lányt a zsidók ölték meg, a nyakát elvágták, hogy vérét a húsvéti pászkába keverjék. A parlamentben Istóczy Győző és Ónódy Géza képviselők által hangoztatott vádak, a zsidókkal való teljes leszámolás követelése, a dunántúli és északi megyékben kitört antiszemita zavargások légkörében a Függetlenségi Párt vissza akarta tartani Eötvöst attól, hogy vállalja a megvádolt zsidók védelmét, ő azonban eleget tett a felkérésnek. Védőtársai Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa voltak. A „tiszaeszlári” per Nyíregyházán lefolytatott végtárgyalása 1883. június 20-ától augusztus 3-áig tartott, ezalatt Eötvös személyi biztonságát titkos testőrök óvták. Híres, hétórás védőbeszéde – melyben Eötvös jogtudása, megfigyelőképessége, lélektani éleslátása, alapos természettudományos konzultációi összegződtek – július 30-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. Az augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését.

Ismert képviselőként, publicistaként és ügyvédként, majd íróként évtizedeken át, az 1880-as évektől az első világháború kitöréséig törzsasztalt tartott a budapesti Oktogonon akkor működött Abbázia kávéház egyik sarokasztalánál. Jogászokból, újságírókból, államférfiakból, képviselőkből álló asztaltársasága, rajongói és ellenfelei is a
„Vajdaként” emlegették. Ismert volt jogi tudásáról, anekdotáiról, politikai elemzéseiről, készségéről, hogy a hozzá fordulóknak tanácsot adjon.

Eötvös Károly Budapesten hunyt el, 1916. április 13-án. Veszprémben temették el. (Forrás: Wikipédia)