2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Vámosgálfalva XX. század eleji női viseletére már csak néhány 70 éven felüli adatközlő emlékezik vissza. Kontyoláskor fekete anyagból készült főkötőt tettek, amely fekete csipkével, szalagokkal, gyöngyökkel volt díszítve.

Vámosgálfalvi csoportkép 1939-ből (Balogh Orsolya gyűjtése)


Vámosgálfalva XX. század eleji női viseletére már csak néhány 70 éven felüli adatközlő emlékezik vissza. Kontyoláskor fekete anyagból készült főkötőt tettek, amely fekete csipkével, szalagokkal, gyöngyökkel volt díszítve. A főkötőket a faluban készítették, s az asszonyok a fejkendőjük alatt viselték templomban, ünnepi alkalmakkor, s a fekete csipke kilátszott a kendő alól a homlokukon. Mára már egyetlen darab sem maradt meg, a főkötő viselése már a II. világháború előtt abbamaradt. A régiek csak sötét színű delinszőr fejkendőt hordtak, szélén keskeny mintával. 1934 után jött divatba a vásárokból beszerzett nagyrózsás szőrkendő, de ünneplőnek apró mintást használtak. A leányok a nyakukba kétsoros piros gránátgyöngyöt kötöttek. Az ingnek sosem volt gallérja, csak egy pánt volt helyette csipkével körbeszegve. Az ing házilag szőtt gyapotból készült ünneplőnek, otthoni viselete vékony kenderből, elegyesből varrták. Mellévarrott szabása volt, pálhával (hónaljékkel), mellközépig bevágva, amelyet négy-négy levarrott rakás és csipke díszített, s a bő ujj is csipkeszegélyes, hosszú karú volt. Már a régi asszonyok is kötöttek rá vállkendőt. Ezt vásárból szerezték be, delinszőrből készült, széles rojttal, rózsás mintával, alapszíne fekete vagy barna, rajta a rózsák pirosak, zöld levelekkel. Elöl keresztbe fogták a mellükön, s nem kötötték meg, hanem beledugták a széleit a lájbi derekába, s a széles rojt kicsüngött az ing vállára, karjára. Ezeket az ingeket, a lájbit és vállkendőt máig is megőrizték a faluban, mint saját népviseletük ősi elemeit. A régi lájbik fekete bársonyból vagy lüszterszőrből készültek, körben apró gyöngyszemekkel, a lájbik készítésével, gyöngyözésükkel két asszony foglalkozott a faluban. Ezt követte a barackmagos mintájú, szőttes lájbi viselete, melynek anyagát Székely-udvarhelyről vásárolták, s a kórustagok ma is ezt viselik, de akinek már nem jutott ilyen örökség, nem tudott újat rendelni, mert a szép anyag gyártása megszűnt Udvarhelyen. Alapszíne bordópiros, fekete, barackmaghoz hasonló mintával. A lájbinak háromujjnyi fekete bársonyszegélye van körben, a nyakánál lerakott-fodros ripszszalaggal díszítve, ami bármilyen színű lehet, világosabb a lájbinál. Régen zsinórozták is, ez rendre elmaradt. A barackmagos lájbit sosem gyöngyözték.

(A női ruha bemutatását folytatjuk.)

 

Szómagyarázat:

szőrkendő = szőrdelin fejkendő

pálha = hónaljék, toldás az ing hónalj részén

lüszter = sodrott gyapjúszálból készült, fényes felületű vékony szövet

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató