Erről jut eszembe

• 2012-10-02 16:16:35

• N.M.K.

Zeusz éppen nem volt otthon. Lehet, hogy ritkán fordul meg feltételezett szülőhelyén, a Lassithi-fennsík fölötti mélységes mély barlangban.

Zeusz éppen nem volt otthon. Lehet, hogy ritkán fordul meg feltételezett szülőhelyén, a Lassithi-fennsík fölötti mélységes mély barlangban. Vagy talán tüntetni ment Kréta második legnagyobb városába, a szépséges Chaniába, és bámészkodás közben nem ismertük fel, úgy elvegyült a tömegben. Ebből már látszik, hogy ez a Zeusz nem az a Zeusz. Különben is a Cotroceni palotabeli összetéveszthetetlen, senki máshoz nem hasonlítható. De milyen az utazó, mindegyre egymáshoz mér dolgokat, jelenségeket, még embereket, isteneket is ott, a távoli nagy idegenben. Az ilyesmi nem mindig előnyös, sőt ránk nézve a legtöbbször nem az, de mit tehetünk. Most is kiderült a helyszínen, hogy a katasztrofális görög válságnak vannak ugyan jócskán jelei, de az ottani életszínvonal mutatói jelenleg is lényegesen meghaladják a mieinket. Elég sok a félbehagyott építkezés, szupermarketek is csődöt mondanak és továbbállnak, de a nép éli a maga megszokott életét, dolgozik, ha muszáj, sziesztázik, amikor eljön az ideje, és nem szűkítette le a vidámság, a kikapcsolódás óráit. Barátságos a turistákkal, akik szezonvégen is elárasztják a tereket, üdülőhelyeket, régészeti lélőhelyeket, ókori legendák színhelyeit. És mindenhova kitűnő utakon, jó állapotú, kényelmes buszokon, vendégmarasztaló hajókon juthatnak el. És ámulnak azon, hogy a görögök, a krétaiságukra büszke, önérzetes helybeliek hegyeken, völgyeken, a kopár sziklák között is milyen kiválóan megoldották a növényzet, a zöldségesek, gyümölcsösök, a virágok folyamatos öntözését. Azon meg mi, romániaiak, illetve ne általánosítsunk, mert ez sajátosan ide szól, vagyis mi, marosvásárhelyiek pláne hüledeztünk, hogy Krétán semmilyen fát nem szabad kivágni! De nem is akarnak ilyesmit, eszükbe se jut a fairtás, még a városgazdák is tudják, milyen kincs a fa a környezet számára. Persze itthon az egyik első hír, amire a médiában bukkantam, az volt, hogy az elmúlt napokban vásárhelyi lakosok flash-mob akcióval, a fákat átölelve próbálták felhívni a hivatal, a hatalom figyelmét arra, hogy ideje lenne abbahagyni a fejetlen fapusztítást. Nyilván még rengeteg más esztelenséget is ki kellene iktatni az életünkből. Örömmel olvasom például, hogy biztató jelek mutatkoznak a román–magyar kapcsolatokban. Nyilatkozatok szintjén legalábbis. Hogy ténylegesen mit hoz a jövő, különösképpen a közeljövő, abban még nem vagyok túlzottan optimista. A választási kampány csuda dolgokat dobhat a felszínre. Mert sajnos, a gyűlöletkeltés bármikor kéznél van, és a hatalomért folytatott gátlástalan küzdelemben használják is nyakra-főre. A gyűlöletre pedig, amiből annyi van ebben az országban, hogy exportra is bőven jut belőle, mindig sokan fogékonyak, furcsa mód éppen a fiatalok között. A különben szép kirándulás kellemes élménytárát a végén eléggé elsötétítette, hogy a röptérre induló buszon bukaresti román ifjak ráförmedtek a jóval idősebb brassói magyarokra, hogy miért beszélnek egymással az anyanyelvükön. Nem részletezem, mindenki könnyen elképzelheti a szöveget, az indoklást, a reakciót. Lényeg, hogy már görög földön itthon érezhette magát a romániai magyar. Ezen a téren kétségtelenül nagyon sok még a tennivaló. A legmagasabb szinttől a legalacsonyabbakig.