Két percünk maradt. Nem sok.
Kis dolgokra talán elég, nagy dologra aligha. De ne gondoljunk az utóbbira, némiképp csillapíthatja a nyugtalanságunkat, ha azt mondom, tavaly ilyenkor is ennyi volt. Akkor is összeült az az atomtudósokból álló amerikai tudományos szervezet, amely 1947 óta évente beállítja a végítéletet jelző szimbolikus óráját, hogy közhírré tegye, mennyire közel van az emberiség a teljes pusztuláshoz, és kijelentették, két perc múlva éjfélre ugrik a mutató. Pár napja is erre a következtetésre jutottak. Nem romlott, de kritikus a helyzet, sőt „fokozódik”, a nukleáris háború veszélye mellett a klímaváltozás, az általános felmelegedés is növeli a globális katasztrófa bekövetkeztének esélyét. Azért a melegeket mégse szidjuk, emiatt nem ők a hibásak. A lej se a lesújtó világállapotért és jóslatért zuhan megállíthatatlanul. Azt egy másik katasztrófa okozza, nevezhetnénk közéleti zombiságnak, politikai agyalágyultságnak, vagy egyszerűen általános visszarendeződésnek, ami szintén 47 tájékán, illetve valamivel még korábban telepedett erre az országra, és bárhogy alakulnak a dolgok, nem tudunk, pontosabban, mintha nem is akarnánk megszabadulni tőle. Olyan rövid talán az a két perc, hogy bénítóan hat mindenkire? Lehet, de mégse úgy tűnik. Sokan menekülni próbálnak előle. Lesz, ami lesz, csak el innen! Persze hiába fogad be a Nyugat, ha nemsokára megsemmisül az egész földgolyó. Amúgy pedig nem hiszünk a világvégében. A baj az, hogy azok se, akik ténylegesen megakadályozhatnák az esetleges pusztulást. Hiába teszi meg mindegyre az ajánlásait az óraállító testület, amelyben legalább tizennyolc Nobel-díjas tudós fejti ki nézeteit, a hatalom a homokba dugja a fejét. Ha egyáltalán van ilyenje neki. Hát akkor mitől rettenne meg a kisember?! Megy oda, ahol jobb életkörülményeket remél. Egy nemrég közölt statisztika szerint 2017-ben percenként egy lakos vándorolt ki Romániából átlagban, naponta 480 személy. Ha a jelenség ilyen ütemben folytatódik, hosszú távon kiürül az ország. Egy bátortalan előrejelzés értelmében 2080-ban csak 14 millió lakosa lesz. Amennyiben még lesz ember a Földön. Az a két perc egykettőre eltelhet! De hát ki figyel a tudós főkre? Azok csak mondják a magukét, ha nincs jobb dolguk! Mondják is szegények, hátha egyszer mégis kellő belátásra jutnak a hatalmasok. A minap az öreg kontinens és a demokrácia érdekében emelték fel újra a szavukat. Harminc íróból, történészből és jeles Nobel-díjasokból álló csoport fogalmazott meg közös nyilatkozatot, és ismertetett a nemzetközi médiában arról, hogy a szabadságon, demokrácián és humanitárius elveken alapuló Európa a szemünk láttára esik szét, és nagyobb veszélyben van, mint 70 éve bármikor. A legnagyobb veszélyek között a gyűlölet és a nacionalizmus térnyerését említették. Bizonyára ennyivel is maradunk. Hacsak jelenlegi EU-s elnöksége idején Románia meg nem oldja a gordiuszi csomót. Megeshet, hogy ez nem sikerül neki, de legalább sok vidám percet szerezhet az EU-s honatyáknak. Pár napja máson se nevetett a sajtó, mint kitartó kormányfőnőnk és néhány miniszterének a brüsszeli bemutatkozó beszédén. Újra kiderült, ha sok dologhoz nem is ért a kormányzásra jogosítványt kapott hölgy, az egyik legaktívabb román nyelvújító megnevezésre joggal pályázhat. Nem létező szavakat is használ a felszólalásaiban. Van, amit magyarra nem is lehet lefordítani, nem kínlódom most vele. De érthető, miért vált a világ egyik legveszélyesebb foglalkozásává a szinkrontolmácsolás. Ennél már csak az újságírás hátborzongatóbb. Abba is hagyom. Mára. A két percet amúgy is túlléptem.
