Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vásárhelyiek Rómában? Nem nagy kunszt. Elég felülnünk a repülőre, máris oda röpít. Némi pénz persze kell hozzá, de ha nagyon akarjuk, az is előkerül valahogy. Marosvásárhelyi képzőművészet az örök városban? Na, erre már felfigyelhetünk. Nem mindennapi fegyvertény egy ilyen kaliberű romániai település számára, hogy ennyire átfogó, teljes keresztmetszetet nyújtó kiállításon mutathatja fel jelenkori művészi törekvéseit a világ egyik legjelentősebb kulturális fővárosában, ahogy a Romániai Képzőművészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja rövidesen teszi. A művészeti alakulat 45 különböző korú, más-más műfajú és irányulású tagjának alkotásaiból láthatnak válogatást az érdeklődők a Diverse/ Simili (Különbözők/Hasonlók) című tárlaton egy hónapon át a Római Román Akadémia, illetve a Római Magyar Akadémia székhelyén. Gondolom, sokan örülnek a lehetőségnek, sokan talán nem, vagy inkább közömbösen veszik tudomásul. Legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogy az eltelt hónapokban a kezdeményezéshez hozzáálltak. A marosvásárhelyi, illetve a Maros Megyei Fiók elnöke, Mana Bucur keramikus mindegyre jelezte, milyen nehézségekbe ütköznek a szervezés során, sokáig úgy nézett ki, hogy anyagi támogatás hiányában kudarcot vall az egész elképzelés. A két nagy tekintélyű vendéglátó intézmény nyitott volt a javaslatra, felkarolta az együttműködés jegyében tervezett projektet, azokban viszont, akiktől a vásárhelyi művészek leginkább várták volna a konkrét segítséget, csalódniuk kellett. Támogatás helyett magyarázatokat kaptak, miért nem tudnak segíteni. Az elnöknő tájékoztatása szerint a szövetség országos vezetősége átutalt nekik erre a célra egy bizonyos összeget, ami inkább jelképesnek tűnt, mint a költségek valós fedezetének, a megyei, illetve városi önkormányzatnak ilyesmire sem futotta. Végül mégis akadt néhány nagylelkű szponzor, és önerőre is alapozva sikerül összehozni a rendezvényt. Néhányan a kiállítók közül ott lesznek a november 11-i vernisszázson a Római Román Akadémia épületében és a december 6-i finisszázson a római Collegium Hungaricum Fraknói Szalonjában. Biztos felemelő és emlékezetes lesz a megnyitó- és a záróünnepség is. Én ma is friss, szép élményként tudom feleleveníteni magamban azt a hasonló eseményt, amit tizenöt évvel ezelőtt, 2007 októberében éltünk meg Szicíliában ugyancsak marosvásárhelyi művészek lelkes csoportjával. Akkor a Bolyai alkotótábor vezetői, működtetői neveztek be egy európaiságunkat hangsúlyozó, nagyvonalú országos pályázatra, és nyertek el tisztes költségvetésű támogatást. Művészeink méltóképpen képviselték a várost, az országot, a fogadtatás visszhangja is ehhez mérhető volt. Magam nyilván azért sem felejtem azt az alkalmat, mert akkor olvastam fel először és bizonyára utoljára olaszul a méltató nyitószövegemet. Kis település volt a vendégfogadó, Avola, nem Róma, de a rangban kisebb, szívélyességben aligha hiányosabb fogadtatásnak is tudtunk örülni. Azt hiszem, hogy a mostani itáliai „kiszállás” is méltóképpen öregbíti majd városunk, megyénk hírnevét, egyben remélem azt is, hogy az illetékesek előbb-utóbb belátják, képzőművészeink, akik közül többen nemzetközileg is számontartott alkotók, legalább annyi támogatást megérdemelnek ilyen akcióikban, mint mondjuk, a fesztiválokra utaztatott furulya- vagy más hasonló amatőr együttesek.