Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Jóból is megárt a sokk. Nem eredeti, kissé erőltetett is a humorizálás, de nehezen cáfolható. Kipróbáltam, kijelenthetem: kultúrában se ajánlott a sokkterápia. Nem nehéz ellenőrizni, bárki meggyőződhet róla, ha egy héten át nap mint nap megkísérli végigkövetni Marosvásárhely összes jelentősebb művelődési, művészeti rendezvényét. Hála istennek sok van belőlük. Mondják is mindegyre ismerősök, ismeretlenek, hogy végre össze kellene hangolni az eseményeket, ne legyenek bosszantó átfedések, eseménytorlódások. Egyetértek a javaslattal, olykor tényleg elkerülhető lenne, jól fogna az egyeztetés. Főleg az azonos kezdési időpontokon lehetne változtatni, ha a rendezvényszervezők rugalmasabban állnának a dologhoz, és nem úgy, hogy őket a másik esemény nem érdekli, a sajátjuk a legfontosabb, legérdekesebb, úgyis az vonzza a legtöbb érdeklődőt. De megtörténik az is, hogy más-más órában kezdődnek a beharangozott műsorok. A mindenevő kultúrafogyasztó számára az se ideális megoldás. Vegyük csak a múlt pénteket. Délután 5-től történelmi előadás a Bernády Házban, 6-tól könyvbemutató a Kultúrpalota kistermében, 7-től fotótárlat a vármúzeumi galériákban, este 8-tól Látó irodalmi játékok a G. Caféban. Mindenik különleges programszám a maga nemében. Megpróbáltam valamennyit nyomon követni. Egyik helyről siettem a másikra. Csak úgy sikerült elérnem a kezdéseket, hogy hamarabb elmentem az éppen zajló eseményről. Mert mondanom se kell, nem értek véget egy óra alatt. Illetlenség kivonulni egy rendezvényről, többről még inkább az, igyekszem többé nem tenni ilyet. Különben is a harmadik helyen már olyan fáradt voltam, hogy a negyedik előtt feladtam a kísérletet. És akkor? Igen, valóban van itt némi bökkenő. Hozzá kell szoknunk, hogy olyan bőséges a kulturális kínálat a hét minden napján, hogy választanunk, válogatnunk kell belőle. És a hivatásos művészeti intézmények műsorözönét még nem is említettem. De így tényleg gyakori, hogy aránytalanul oszlik meg a közönség, és sokan elégedetlenek amiatt, hogy lemaradtak az ugyancsak ígéretes másik rendezvényről, amelynek a nézői hasonlóan éreznek. A rendezők pedig azért bánkódnak, mert jóval több résztvevőre számítottak. Sok az eszkimó és kevés a fóka? Attól tartok, hogy ez a megközelítés is valós. Nagyobb az eseménykínálat a városban, mint a közönség. Nem a potenciális, az mindenkor és mindenhol megtölthetné a termeket és a kulturális tereket. A színvonalas művelődési, művészeti megnyilvánulásokat ténylegesen igénylő polgárok száma kisebb a kelleténél. Mindenféle rendezvényre nagyjából ugyanazok járnak, ők érzik úgy, hogy mindegyre kimaradnak valamilyen szellemi élményből, élvezetből. Nehogy félreértsen valaki, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ritkítani kellene az ilyen-olyan műsorokat. Ellenkezőleg! Még szélesebb spektrummal lehetne gazdagítani a témák, szakterületek, rendezvényformák együttesét, hátha így újabb közönségrétegeket lehetne megszólítani, aktivizálni. Mert még rengeteg olyan mindenkorú polgár van, akit az ilyesmik teljesen közömbösen, hidegen hagynak, esetleg éppen ingerelnek. Marosvásárhely magyar és nem magyar kulturális életében talán ilyesmi teremthetné meg a feltételeket az előbbre lépésre. Ami meg az átfedéseket illeti? Legyen ez a minket érhető bajok és kellemetlenségek lehető legnagyobbika!