Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A lehetőségekhez képest jó év volt
Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ szövetségi elnöke: – Nehéz időszak volt, de eredményes. Voltak és vannak eredményeink, amelyeket büszkén vállalhatunk, és voltak kudarcaink, például a kisebbségi törvényt nem tudtuk elfogadtatni, 2011-ben, bár nem mondtunk le róla. És azt gondolom, hogy ha szolidárisan tovább tudunk menni, akkor ezeket az eredményeket fölmutatva, megsokszorozva, a jövő esztendőben tudunk építkezni. 2011-ben elindult az erdélyi konzultáció, ma már látjuk a problémákat, látjuk a réseket, a gödröket, ha szabad így fogalmaznom, volt egy népszámlálási kampány, amelyben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy minden egyes magyar emberre szükség van, amikor a szülőföldön való boldogulásról, jövőről, építkezésről beszélünk. A szervezeten belül is volt egyfajta átalakulás a főtitkárságon, a megyei, területi szervezetekben, a kormányzatban, a törvényhozásban pedig úgy gondolom, hogy amit ki lehetett hozni az adott körülmények között, mindent kihoztunk. Ilyen szempontból mondhatom azt, hogy jó évet zárunk, és úgy készülünk 2012-re, hogy mához egy esztendőre azt tudjuk mondani: a következő négy évben is biztosítva van a magyarság képviselete az önkormányzatokban és a parlamentben.
Tárcavezetőként a sikerek között említeném, hogy folytatni tudtuk azokat a programokat, amelyeket 2009 végén és 2010-ben elindítottunk a műemlék-rehabilitációban. Sok magyar műemléket újítunk fel és újabbak felújítására készülünk az elkövetkezendőkben. Kulturális folyóiratoknak támogatást nyújtottunk ebben az esztendőben is, a különböző pályázatok esetében pedig a magyar jelenlétet erősítettük: amit 2010-ben elindítottunk, 2012-ben megerősíthetjük. Gyakorlatilag helyreállítottuk az egyensúlyt, bepótoltuk a tárca tevékenységében sok év alatt fölgyűlt mulasztást. Befejeztünk egy nagy beruházást, felújítottuk az országos könyvtár épületét, ugyanakkor olyan más beruházásokat folytatunk, amelyek ugyancsak a kulturális infrastruktúrának a megerősítését szolgálják.
Kudarcunk is volt. Például nem készült el ebben az esztendőben az a nagy, átfogó törvény, amely a kulturális örökségnek, a tárgyi, épített és szellemi örökségnek a kódexe lenne. Ezt, remélem, jövő év elején sikerül összehozni. Egyik oka a késésnek a szakemberhiány, nehezen tudunk előrehaladni mindenféle ilyen munkával, ez a legnyomósabb oka annak, hogy még két-három fejezet hibádzik ebben a törvénytervezetben.
Még két eredményt említenék. Azt, hogy a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi örökségbe való felvétele elindult, összeállt a szakértői bizottság, emellett pedig annak a 300 házsongárdi síremléknek a jegyzéke is a bizottság elé kerül, amelyeket egyenként védettnek nyilvánítanak. Eddig a Házsongárdi temető egészében védett volt, de a sírok, síremlékek maguk nem. Most ez is megtörténik. Ez is nagy munka volt, nagy erőfeszítést igényelt a szakemberek részéről. Sok ilyen, aprónak tűnő eredményt föl tudnánk sorolni, azt mondom, jól teljesítettünk, de ez mindazoknak köszönhető, akik a tárcánál velem együtt dolgoznak. Jövőre folyatjuk a munkát.
Siker- és kudarcérzeteim is az oktatáshoz kötődnek
Markó Béla miniszterelnök-helyettes: – Nem szívesen emelek ki egy kudarcot, egy eredményt, akár egy évről legyen szó, akár több esztendőről, akár egy rövidebb időszakról. Nem hiszem, hogy a 2011-es évről beszélve is rá lehetne mutatni egyetlen kormányintézkedésre vagy egyetlen törvényhozói döntésre, de ha már a mi szempontunkból közelítem meg, akkor azt kell mondanom, hogy az én szempontomból ezt az évet legnagyobb eredményként az határozta meg, amivel indult, éspedig az oktatási törvény elfogadása. Ezt kormányzati felelősségvállalással fogadtuk el még 2010 végén, de az alkotmánybírósági döntés januárban született meg, tehát ez mindenképpen, formailag is idei törvény és a későbbiekben is a legfontosabb elégtételeim ehhez kapcsolódnak. Például ahhoz, hogy minden fanyalgás ellenére, szeptember 15-én a gyerekek mégiscsak kézbe kaphatták az új magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyveket. Tehát az anyanyelvű oktatáshoz kapcsolom a legnagyobb megvalósításokat és nem véletlenül. Azt gondolom, hogy nekünk továbbra is ezekre a célokra kell elsődlegesen odafigyelnünk.
A kudarcérzeteim is ide kötődnek, hiszen a marosvásárhelyi orvosi egyetemen egyfajta állóháború folyik hónapok óta, és egyelőre annyit sikerült megtennünk, hogy megakadályoztuk egy rossz chartának az elfogadását, de nincs jó charta, és nem indult be a törvény alkalmazása. Ez egyébként elgondolkodtató, hogy Romániában hogyan működnek vagy nem működnek a dolgok. Hogy van egy törvény, amely egyértelmű, világos, nem kiforgatható, nem kínál fel kiskapukat, és akkor nem alkalmazzák, illetve, szembe lehet szegülni az alkalmazásával. Persze, a felsőoktatásban, ami az új oktatási törvényt illeti, nemcsak elégedetlenségeim vannak, mert ezzel egyidejűleg a kolozsvári Babeş–Bolyain tényleg beindult egy pozitív folyamat, létrejöttek a magyar intézetek. Miután ott is éveken át folyt a keserves huzavona, mintha sikerült volna áttörni egy gátat, és beindult egy pozitív folyamat. Persze, én tudom, hogy az emberek mindennapi életét nem ez határozza meg, hanem az, hogy kevés a pénz, hogy a gazdasági kilátások rendkívül rosszak. Azt kell mondanom, hogy ha itt egyáltalán elégtételről lehet beszélni az az, hogy végül is 2011-ben nem kellett újabb megszorító intézkedéseket hozni, ami az emberek fizetését, nyugdíját, jövedelmét illeti.
2012-ben, ha össze nem omlik Európa gazdasága, akkor szintén nem fogadunk el a lakosságot érintő megszorításokat, sőt, ha a prognózisok beigazolódnának, akkor az év közepétől valamennyit vissza lehetne adni a fizetésekből, abból, amit elvettünk.
Sok döccenő van még előttünk, mert választási év lesz, minden bizonnyal élesedik majd a pártok beszédmódja, magyarellenességre is lehet számítani. Például azzal kapcsolatosan, ami Marosvásárhelyen és Maros megyében történik, én rendkívül aggódom, és el vagyok keseredve. Olyan hangokat hallok ismét, amilyeneket 1990 körül hallottam, és ha mondjuk egyetlen problémával kapcsolatosan alakulna ki, akkor azt mondanám, hogy van itt valami, amit elrontottunk, de ha szétnézek hol az orvosin van probléma, hol az iskolaelnevezésekkel nem lehet előre haladni, hol erőnek erejével ortodox templomot akarnak biggyeszteni Nyárádszereda központjába. Ezek nem ugyanannak a problémának a részei, hanem azt mutatják, hogy Marosvásárhelyen és Maros megyében valami gond van ismét a magyar–román viszonnyal.
Az autonómiatörekvést kudarc nem érheti
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: – Azt hiszem, nagyon-nagyon fontos év volt a 2011-es. A nemzetközi események azzá tették. Kezdhetnénk azzal, hogy az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozó rendeletet az idén fogadta el az Európai Parlament és Tanács, és mi ezzel a lehetőséggel élni kívánunk. Természetesen ennek megfelelően dolgoztunk, az idén építettük a kapcsolatokat és megtettük az előkészületeket, hogy a jövőben el tudjuk indítani. Ugyanígy beszélhetnék az Európa Tanács ősszel elfogadott határozatáról is, amelyhez a Székely Nemzeti Tanácsnak is megvolt a maga hozzájárulása, hiszen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének magyar küldöttsége az SZNT-vel együttműködve tette meg azokat a lépéseket, amelyek végül is kedvező irányban módosították a német jelentéstevő által készített jelentést.
Az idei év hozta el a Székely Nemzeti Tanács első kiadványát is, a Székely Népet, amit 70 ezres példányban nyomtattunk ki, s ezentúl negyedévenként fogjuk megjelentetni.
Gondolkoztam azon többször, mert mások is föltették a kérdést, mit lehetne kudarcnak nevezni. Ilyen szempontból egy olyan mozgalom, mint az SZNT, azért van szerencsés helyzetben, mert igazából kudarcot soha nem könyvel és nem könyvelhet el. Illyés Gyula mondta azt Petőfi János vitézéről, hogy annyira övé a világ, hogy bármerre mozog, mindig a cél felé halad. Bárki, aki a Székelyföld autonómiáját fölvállalja, az annyira megtalálja a helyét a mai világban, és annyira normális, a helyi közösség igényeinek megfelelő célt vállal föl, hogy bármi történjék, az a céljához viszi közelebb.
Most lehetne a legfrissebb eseményekről, a jéghokibotrányról is beszélni, hogy ha tényleg megszüntetnék és föloszlatnák a román jégkorong-szövetséget, az előrevetítené annak a lehetőségét, hogy a székely jégkorong-szövetség megalakuljon például. Tehát igazából az autonómia-törekvést kudarc nem érheti. Ez egy annyira normális törekvés, annyira a demokráciának megfelelő, hogy bármi történjék, mi mindig lépünk egyet előre.
A mellékágon megjelölt célok mind arra valók csupán, hogy a román közvélemény, a román törvényhozás közelítsen a normalitáshoz, amikor végül fölismerik és megértik, hogy a Székelyföldet megilleti, és Romániának is az az érdeke, hogy elfogadja azt a törvénytervezetet, amit mi ismételten be fogunk nyújtani. Még függőben van az, hogy itt is megszervezzük az aláírásgyűjtést, hogy esetleg polgári kezdeményezésként terjesszük be. Ez nagyobb súlyt, nagyobb nyomatékot ad, de nagyon nagy munka is. Nos, mérlegelnünk kell, de a célt, Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását pillanatig sem fogjuk szem elől téveszteni.
Az elkezdett programokat szeretnénk továbbvinni
Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke:
– Számomra az idei év legnagyobb megvalósítása az volt, hogy olyan programokat sikerült megfelelő körülmények között lebonyolítani, amelyek fontosak a környezetvédelem szempontjából is, de az állampolgár számára is. Lásd zöldházprogram: több mint negyvenháromezer lakásba sikerült ilyen környezetkímélő hőközpontot beszerelni, illetve a biciklisávprogram is említhető, amely szintén új program, és azt jelenti, hogy végre nagyon sok helységnek támogatást tudunk adni kerékpársávok kialakítására. Emellett szólhatnék a vízprogramról, a kisebb helységek vízhálózatának a kialakításáról. Ez két pillérre alapoz: egy részét külföldi hitelből, másik részét a környezetvédelmi alapból finanszíroznánk. Reményeink szerint 2,8 milliárd lej értékben indítanánk be programokat a vízhálózat rehabilitációjára, ami nagyon fontos kisebb közösségeink számára.
A legnagyobb kudarcélményem az európai uniós források lehívása volt. Ez nem kötődik feltétlenül közvetlenül a minisztériumhoz, mert az önkormányzatok kell lebonyolítsák ezeket a nagy beruházásokat, de akkor is fájdalmas számomra, hogy nagyon kevés pénzt tudtunk lehívni.
2012 nehéz év lesz, mert választási év, de azt szeretném, hogy azokat a programokat, amelyeket beindítottunk, sikeresen le tudjuk bonyolítani. Van itt egy kis könyvecskénk eléggé beszédes számadatokkal, ez is tanúsítja, hogy ha ott vagyunk, ahol bele tudunk szólni a döntéshozatalba, tudunk segíteni közösségünkön. Világosan kiderül, hogy akkor, amikor ellenzékben vagyunk, jóval kevesebb forrás jut önkormányzatainknak, amikor kormányban vagyunk, akkor látványosan helyretesszük a dolgokat. Tehát azt szeretném, ha ezeket a programokat tovább tudnánk vinni.