Évfordulók

• 2014-09-10 14:38:55

• Ötvös József

Városunk egyik, még nyugdíjas korában is köztiszteletben álló magyartanára évek óta elkészíti az esedékes kerek évfordulók kimutatását.

Városunk egyik, még nyugdíjas korában is köztiszteletben álló magyartanára évek óta elkészíti az esedékes kerek évfordulók kimutatását. Ezért tudtam én már az elmúlt év decemberében, hogy ebben az évben Dózsa György fél évezredes alakja előtérbe kerül, vagy a kétszáz éve született báró Kemény Zsigmond nevéről lefújják a port az irodalomtörténészek és irodalomkedvelők.

Kistérségben – divatos szóhasználattal: mikrorégióban – élő lokálpatrióták nemcsak a nagy nemzeti kerek évfordulókat tarják számon, hanem a helyi, kevésbé hangzatos, 10-20-25 éves megemlékezéseket is komolyan veszik. Talán így mélyül még személyesebbé szűkebb pátriánk iránti odaadásunk. Ezért is akadt a szemembe a főtéri hirdetőtáblák szerény és igényes felhívása: „therezia 20 éve”. Magamban azonnal hozzátettem – Mezőpanit büszkesége.

Ez a székely-mezőségi nagyközség történelme során nemegyszer mutatott jó példát konok kitartásból vagy vallásos életének közösségi áldásaiból. Mint mindenik valamirevaló erdélyi faluval kapcsolatosan, a mezőpaniti emberekről is szólnak anekdoták, tréfás megjegyzések, de az utóbbi két évtized egy kicsit arra tolta a falu hírét-nevét, azaz hírnevét: therezia 20 éve.

Egy több mint másfél évszázada működő német segélyszervezet, a Gustav Adolf Werk negyedévi lapjában olvasom őszi programjukat, s benne ott áll: húszéves a zsoboki Bethesda Otthon. Az egykéző, fájdalmasan apadó, színes, tarka kalotaszegi régióban jövőt kereső és mutató példájával pontosan két évtizede ott áll egy kicsi magyar református falu neve: húszéves a zsoboki álom, és még Németországban is számon tartják ennek az erdélyi álomnak a valóra válását.

Marosvásárhelyen élőként keresgélni kezdtem emlékeimben, mi történt ebben a fontos erdélyi városban húsz évvel ezelőtt, amiért évfordulós megemlékezésre hívhatnók az itt lakókat? Nem jut más eszembe, csak az a felkérés, írnám meg a következő évi kalendárium számára azt az elhíresült marosvásárhelyi fájdalmat, amikor huszonöt évvel ezelőtt összeverekedtünk itt, magyarok és románok.

Ilyenkor marosvásárhelyiként irigylem a mezőpanitiakat vagy a zsobokiakat – évfordulóik miatt.