Fazakas Árpád 73 éves

Hetvenhármat tölt Fazakas Árpád, vagy ahogy helyi futballberkekben ismerik: Fazi. A valamikori AS Armata kiválóságának július 20-án van a születésnapja, az évfordulót családi körben ünnepli – mondta el a Népújságnak, és ezzel az alkalommal labdarúgói és edzői karrierjéről is mesélt.

Chimica, ASA, UEFA-kupa

– Hogy van mostanában?

– Köszönöm, jól. Családi környezetben, szeretteim körében készülök ünnepelni. 

– A hetvenes évek marosvásárhelyi aranycsapatának tagjai zömmel már a „hetvenkedők” sorában vannak, és sajnos néhányan közülük már az égi pályákon bizonyítanak...

– Jaj, de mennyire telik az idő! Egykori társainkra, akik nincsenek már közöttünk, gyakran gondolok én is. 

– Mennyire volt hosszú az út Bonyhától Dicsőszentmártonig?

– Bonyhai születésű lévén, ott kezdtem el futballozni. Miután egy Chimica elleni meccsen két gólt is lőttem, Dicsőbe hívtak játszani. Az ajánlatot elfogadtam, így 1967-től 1969-ig ott szerepeltem. Amikor az ASA-val játszottunk, akkor is szereztem két találatot. Bár kikaptunk 3-2-re, a meccs után kevéssel a  volt edzőnkkel, Brassaival az ASA-nál találtuk magunkat. 

– Tagja volt a klub mindenkori legsikeresebb együttesének, amely kétszer volt 4., egyszer harmadik és egy alkalommal ezüstérmes az akkori A osztályban. Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre?

– Akkor kerültem az ASA-hoz, amikor kiesett az A ligából, ugyanis az őszi idényben az idősebb, tapasztaltabb játékosokkal túl kevés pontot szerzett az alakulat. Amikor Hajnallal, Varodival, Ispirrel együtt engem is bedobtak a mélyvízbe, már nem tudtuk megmenekíteni az együttest a kieséstől. Egy év után azonban a csapat visszakerült az élvonalba, majd fennállása legszebb időszakát élte, amelyre büszke vagyok, hiszen én is tagja lehettem annak az együttesnek. 

– Az UEFA-kupában is pályára lépett.

– Igen, mindhárom UEFA-kupás párharc alkalmával (a Dynamo Drezda, az AEK Athén és a Dinamo Zágráb ellenin) pályára léptem, sőt, a német csapat ellen (2-2) a Ligetben gólt is szereztem (a 49. percben). Milyen telt házas mérkőzések voltak akkoriban, még a stadion körüli fákon is csüngtek a szurkolók! Egyszer egy drukker leesett onnan egy gólunknál, majdnem életét vesztette. 

Gólok, válogatottság, mezcsere

– A statisztikák szerint nem a gólerősségéről vagy a fejeléséről volt híres. Ezt aláírja?

– Persze. 291 A osztályos mérkőzésen 36 gólt lőttem, és mindössze egyet fejeltem. Viszont annál több beadásomból találtak be a hálóba a játékostársaim. Emlékszem, hogy az öltözőben, a szertárom falán egy papíron statisztikát vezettem, és minden beadásomból született gól alkalmával húztam egy vonalat. Egyik mérkőzés után a néhai Bóné edzőnk elővett, hogy nem rúgtam gólt, én pedig a papírossal bizonyítottam, hogy azért aznap is hasznos játékos voltam. Mellettem Hajnal Gyusziból kitört a nevetés, majd az egész öltöző murisan jópofáskodott a jeleneten. Amúgy én, technikás játékos lévén, inkább a közönségnek játszottam, ezért is szerettek mindig engem is. Soha nem szidtak ezért, csak Bóné vagy Zavoda I.! 

– Utóbbi miatt távozott az ASA-tól?

– Igen. 1979-ben ő lett az ASA edzője, de nem volt szüksége rám. Hazatértem a Chimicához a B osztályba, és olyan jó csapatunk volt, hogy bárkit képesek voltunk legyőzni hazai pályán. Dicsőben mindenki szeretett és tisztelt, hiszen a város lakóinak fele bonyhai származású volt akkoriban. Most már kevés rokonom él Bonyhán, és ritkán is járok haza, amióta eltemettük a mostohatestvéremet. Egy évvel később Zavodát Ördögh Attila váltotta, így visszakerültem az ASA-hoz. 

– Egy alkalommal az ifiválogatottban, háromszor pedig a nagyválogatottban is pályára lépett Görögország, Törökország és Olaszország ellen, Valentin Stănescu edzősége idején. Sőt az olaszok elleni milánói találkozó után trikót cserélt Bettegával, a Juventus akkori klasszisával. Még őrzi azt a mezt?

– Megvan, de már nagyon megfakult, és a szám meg a címer is lekopott róla. Akkor az én dresszemért – amit cseréltem vele – 150 lejt fizettem. Bettega igazi világsztár volt, fogalma sem volt, ki az a Fazakas Árpád az ASA-tól!

Elektromaros, edzősködés, család

– Mikor került az Elektromaroshoz?

– 1986-ban, egy korábbi térdsérülés miatt szögre akasztottam a csukát, és edzősködni kezdtem a csapatnál, amellyel feljutottunk a B osztályba az 1986–1987-es évad végén. Jó csapata volt akkor az Elektrónak, hiszen többek közt ott játszott Naste (másodedző), Körtési, Jánosi, Fanici, Karda, Vass, Szakács, Monoki, Koncz, Cr. Stoica, Varga L., Kalló, Papp S., Rîtea és Cl. Sălăgean is. A feljutás után a játékosoktól emlékbe egy nagy kerámiavázát kaptam, amely a szobámban van, és minden reggel rápillantok, amikor felkelek. 

– Melyik volt az az ASA-mérkőzés, amelyikre szívesen gondol vissza?

– Sok emlékezetes találkozót kellene itt megemlítsek, de volt annyira jó vidéki csapat egykoron az AS Armata, hogy megszorongassa a nagyokat, vagyis a Steauát, a Dinamót, az U Craiovát. Persze, ha hagyták a bírók! Egy Dinamo elleni fővárosi mérkőzésen a félidőben 3-1-re vezettünk, de a második játékrészben a játékvezetők nem engedték, hogy átlépjünk a félpályán, meg is verettek minket. Az a ligeti pálya, ha beszélni tudna!… Most meg szinte nincs futballélet városunkban, amiért nem a játékosok a hibásak, hanem a vezetők, a támogatók, sajnos! 

– Idővel még edzősködött Radnóton, Búzásbesenyőben, aztán testnevelő tanárként nyugdíjazták a Szász Albert Sportlíceumban. Jelenleg miként kötődik a focihoz? 

– Azonkívül, hogy megnézek egy-egy meccset a televízióban, semmi. Örvendek, hogy alkalomadtán találkozhatok egykori társaimmal, szurkolóimmal. 

– A családjában szinte mindenki sportolt: felesége kosárlabdázott a Sportiskolánál, Andrea lánya úszott, vízilabdázott, jelenleg edzőként tevékenykedik, Éva lánya ritmikus sportgimnasztikázott, Krisztina unokája Románia egyik legtehetségesebb vízilabdázója a Steaua színeiben, Tamás unokája pedig a Sportlíceumnál futballozik. Családi összejöveteleken gyakran téma a sport? 

– Igen. Amúgy a családom körében érzem magam a legjobban. Éppen ezért, mert lokálpatrióta voltam, nem kerültem el sem a Steauához, sem a Dinamóhoz – ahonnan ajánlataim voltak –, mert akkoriban nem az anyagiakat helyeztem előtérbe. De a családomra büszke vagyok!