Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-04-20 14:36:57
O, may my heart’s truth
Still be sung
On this high hill in a year’s
turning.
(Dylan Thomas)
Tűnj fel tündöklőn, kölyökkor –
kirabolt lelkem őszi ágak roppanó
karjaiba fogva,
mint égi vaddisznóverem, szakadt
vázlatfüzet, a lélek teleírt,
szabad, lakatlan –
mosd el álmatlan vidékek kiforrott rajzolatát, és sose szelídíts,
zúdulj le arcomon záporok
dübörgő azúrja,
elhaló éjszaka örvénylő lombja –
páfrányok áradnak, tavak sószaga,
és mezők megromlott, korhadó selyme,
a tisztás tört arany –
megannyi zaj, zajongás, zsongás és
alkalmanként vihar:
nélküled, veled nászban a mindenség;
ó, hordozz, rejts el Ismeretlen,
a szív beomló sókamráiban,
kölyökkor, kölyökkor –
hangokban ezüsttel gazdagon,
te széthasadt pacsirta – ha félelem prófétál, támaszt
haragot, s borít be fáradt nyárvégi, túlhabzó, barokk mennyeket a fény,
a Restád csupasz bálnahátát el ne hurcold, el ne vidd,
s mit szerelem vakított egykor,
ragyogj fel most: hajam szélbe szórt napja,
bőröm széljárta, kegyetlen lombokkal, ágakkal, bordákkal elkeverve,
s bölcs szemem, mely
vadul hazudna, rombolna ismét –
élet, élet, szólíts, szólíts,
tűnj fel – hogy
méltán betöltsem esőrázta erdőkben az
eleven földet,
ha fiatal testem rázkódna a szélben, s
ízlelné oly ifjan még,
s hűtlenül a Halált…