A fehér hamu szindróma
2012-02-21 15:21:29
- Bölöni Domokos
Szürke kis életemben leginkább a számonkérésektől rettegtem. Álmaimban vissza-visszatérnek ezek a szörnyűségek. Azzal keződik, hogy megkerget valamilyen nagy állat. Aztán ott reszketek az érettségi vizsgabizottság előtt, kiver a hideg veríték, hótetvek serege lepi el ifjú testemet, szívják a vérem. Sikoltva ébredek –, atyaisten, megint nem tudom a Rutherford-féle atommodellt!
Szürke kis életemben leginkább a számonkérésektől rettegtem. Álmaimban vissza-visszatérnek ezek a szörnyűségek. Azzal keződik, hogy megkerget valamilyen nagy állat. Aztán ott reszketek az érettségi vizsgabizottság előtt, kiver a hideg veríték, hótetvek serege lepi el ifjú testemet, szívják a vérem. Sikoltva ébredek –, atyaisten, megint nem tudom a Rutherford-féle atommodellt!
A 2012-es esztendő februárjára bizonyára emlékeznek még néhányan. Európa országaiban általánosan elterjedt, minálunk is sikerrel alkalmazták – sokadszorra! – a Karinthy-féle gombnyomásos rotáció korszakalkotó találmányát: megnyomunk egy gombot, megbukik a kormány, és egy másik jön a helyére; ezzel egy időben kiugrik egy másik gomb, amit szintén meg lehet nyomni; és akkor megbukik ez az új kormány is, és egy még újabb jön a helyére; amitől ismét kiugrik egy gomb, amit szintén meg kell majd nyomni.
A világ számos pontján hatalmas havazások bénították a közlekedést. Akkor kaptam kézhez első nyugdíjamat; a kisboltban jókora adag disznófősajtot vásároltam. Hozzá három fej fokhagymát, aztán frissen illatozó, vert héjú házikenyeret –, és alaposan megpakoltuk a szomorút, jól belaktunk alkalmi cimboráimmal; közben vidáman szürcsöltük a mézzel cukrozott, fahéjjal ízesített forralt bort a Poklos-parti kiskocsmában. Akkoriban Transzszilvánia kellős közepén éltem – nem mintha manapság Malibu volna a hazám –, örömömben a buszmegálló felé menet, hirtelen ötlettől vezérelve beálltam a fák alá, jó erősen megrázogattam valamennyit, áldással telve élveztem a rám omló hópermet kásás hűvösét.
A korszerűsített Kettes Poli előtt (ahol akkoriban a vegyipari levegő makulátlan tisztaságát hirdette egy jókora pannó) szintén találtam néhány fenyőt, alájuk állva azokat is szerre megrázogattam –, de mire az utolsóról is nyakamba zúdult a dús hidegség, cimboráim rosszat sejtve elvegyültek a bénán várakozó méla tömegben. Elillantak, mint a kámfor.
A szájtáti népség óvatosan körém gyűlt, csodával vegyes szörnyülködéssel bámulta nem mindennapi produkciómat. Addigra már el is röstelltem magam, de későnek bizonyult: zsebtelefonos szemfülesek fotóztak, filmeztek, és a gonoszabbja csakhamar tárcsázta a 112-es számot.
A rohammentőkkel nem érdemes szembeszállni. Gyöngéden lekötöztek.... Bizonyára sokat aludtam.
Később a főorvos úrnak elmeséltem, hogy valamikor 1985 nyarán láttam egy némileg eltérő esetet egy havasalji település parkjában, az ottani járóbeteg-rendelő szomszédságában. Dúlt arcú fiatal hölgy álldogált órák hosszán, mert szentül meg volt győződve: Földön kívüli ártó hatalmak sugárzásának vagyunk kitéve mindannyian. Titkos számításai szerint az volt az egyetlen mentelmi zóna, ahol a két-három méter magas, fiatal fenyők alatt nem érvényesül a gyilkos sugár. Azt a szegény bolondinát is elvitték, sóhajtottam, és a doki megértően bólogatott. Részlegesnek mondott gyógyulásom után kifejtettem gyógyítómnak: nekem egészen más a téveseszmém. Azért állok a fák alá, ha lehet, télen, mert csupán egy kis havat szeretnék hinteni galambősz fejemre. A kedves doki mosolyogva bólogatott, ahá, ahá, szóval fehér hamut, sugalmazta tagoltan. – Mondja, mikor gyónt maga utoljára?
Sajnos, csak súlyosbítottam a helyzetet, mikor közöltem vele, hogy református vagyok. Fiókjába nyúlt, majd papírt, tollat tolt elém. Töltsem csak ki ezt a tesztet, teszt az eztet. Ügyes munka volt, az egyszer szent: Hamupipőkéről, hamvasztásról, hamuba sült pogácsáról, csonthamuról, egy ismeretlen verssorról („füstként a szelekbe foszoltok”), a hamujából feltámadó főnixmadárról, Hamu és gyémántról, a Tolnai Nagylexikonról kellett véleményt nyilvánítanom. Magyarázzam meg továbbá, mit jelent: ’hamuba esik a pecsenyéje’ (felsül); ’hamukál’ (mellébeszél, kertel, köntörfalaz, ködösít, halandzsázik, hasal, mismásol, blablázik, hadovál); ’hamut hint a fejére’ (megbán – ezt akarják rám lőcsölni!); aztán mondatokat kellett írnom olyan szólásokkal, mint: ’hamvába holt, a hamut is mamunak mondja’, meg kellett magyaráznom, mi az, hogy ’hamuhodik.’ És hogy miért kötöttek a régiek meleg fahamut vászonzacskóban a csúzos, fájdalmas testrészekre. (Itt a csúzzal gyűlt meg a bajom –, ma sem tudom, mi az, pedig reumás vagyok.)
Úgy értelmezem utólag: sikerült a teszt, hiszen nemsokára kiengedtek. A főorvos úr nem csinált titkot belőle, hogy továbbra is megfigyelés alatt tartanak. Elmehetek akárhová, de leginkább valami nyugodt, csendes helyre, ahol nem kell fölöslegesen felizgatnom magam. Jóindulatú figyelmeztetésként hozzátette: ha legközelebb ismét hatalmába kerít a fékezhetetlen, zabolátlan, parttalan bűntudat, és bármit is szeretnék hinteni vagy hullatni a kobakomra, ne a városban tegyem. – Menjen ki az erdőre – ajánlotta –, ott, a természet lágy ölén akadálytalanul kiélheti politikai ambícióit.
Mindent megígértem, csak már kint lehessek. De rosszat sejtve bandukoltam otthonom felé. Előző éjjel ugyanis, eltérően a rendes szorongásos vizsgaálmaimtól, az történt, hogy egy lengőágyban hűsölve, portói boromat szopogatva hosszú, korábban tudatosan elfelejtett mondatokat idéztem fel a világirodalomból, többek között Thomas Mann: József és testvérei című regényéből.
Sajnos, időközben ismét fejre állt idekint a természet. Megenyhült a tél. Rohammunkában olvad a hó, finom eső permetez, majd hosszan süt a nap –, tavaszi örömöt csobognak a patakok, félelmetesre duzzadva áradnak a folyók.
Nincs hova beállnom.
Baljós jelek mutatják a vég közeledtét. Éjfélkor ugatnak a kakasok, hajnalban kukorékolnak a kutyák, az istállókban fölberregnek a marhák. A Hosszú utcában marhabőgés hallatszik, ha a sofőr megnyomja a dudát.
A fejlemények igencsak furcsák.
A kormány például a helyén maradt, viszont több meteorológus öngyilkosságot kísérelt meg.
A pénzváltók igyekeznek szabadulni a svájci franktól.
A hamunak és a hónak viszont hirtelen fölfutott az ára.
