Kétségtelenül megvan a szándék arra, hogy a szaktárca „rendet rakjon” az egészségügyi ellátórendszerben, elsősorban pénzügyi szempontból.
Kétségtelenül megvan a szándék arra, hogy a szaktárca „rendet rakjon” az egészségügyi ellátórendszerben, elsősorban pénzügyi szempontból. Amint azt a szaktárca honlapján pontosították, elsősorban az alapellátást erősítenék az egészségügyi alapcsomaggal, amelynek tartalmáról közelebbről videokonferencia-sorozatot szervez a minisztérium, másrészt március elejéig tart a közvita, ami után elfogadhatják az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályt.
Az egészségügyi járulékot fizetőkre (azaz a biztosítottakra) vonatkozó alapcsomagon és a nem biztosított személyeknek garantált minimálcsomagon bizonyára van még csiszolnivaló, ám első lépésben fontos, hogy az eddigi kaotikus, zsebre menő és a privát szolgáltatók felé hárító állami ellátórendszert felválthatja egy olyan rendszer, amelyben tudni fogjuk, mihez van jogunk és mihez nem, azaz jobban meglesz a felelősségre vonás lehetősége, átláthatóbb a közpénz felhasználása, és hosszú távon kialakíthatók lesznek a lakosság egészségi állapotát javító egészségpolitikák. A szaktárca nyíltan deklarált célja jobban finanszírozni a járóbeteg-szakellátást, növelni a beteg hozzáférhetőségét a szakvizsgálatokhoz, beleértve a laboratóriumi viszgálatokat is, ami pedig a családorvosi ellátást illeti, egy normális világban sokkolónak ható kijelentést tesznek: az új jogszabállyal lehetővé válik a „hazugság megszűnése”, ugyanakkor mentalitásváltás következik be. A megelőzésnek fontos szerepet szán a minisztérium, és kiemelten odafigyelnek a szív- és érrendszeri betegségekben, cukorbetegségben, légzési betegségekben, depresszióban szenvedő betegekre, valamint a gyermekek esetében a fejlődési rendellenességekre. „Szigorúbb” rendszert ígérnek az illetékesek, amelyben a beteg pontosan ismeri jogait, amelyben a családorvosok „kapuőr” szerepe felerősödik (a szaktárca szerint évente 1 millió beutalt eset járóbeteg-rendszerben is kezelhető lett volna, ami 1 milliárd lej megtakarítást eredményezett volna). A minisztérium nyíltan beimerte: a hazai egészségügyi rendszer súlyosan alulfinanszírozott, ezért fontos, hogy célzottabban, gazdaságosabban működjön. Azt is pontosították, hogy a családorvosi vizsgálatok számát nem korlátozzák, ugyanakkor a szakorvosi ellátásban több – jelenleg nem finanszírozott – beavatkozásra is juttatható a közpénzből a biztosítottak számára, ezáltal stimulálva az orvosokat e szolgáltatások nyújtására (pl. kolonoszkópia, endoszkópiás eljárások).
Ez a szolgáltatáscsomag – ha menet közben alakul is – komoly előrelépést jelent, ha sikerül bevezetni, működtetni, fenntartani. Ehhez azonban olyan háttér-infrastruktúrát kell kiépíteni (számítógépes programok, közös adatbázisok, egészségügyi kártya, elektronikus dosszié stb.), amely a fentieket lehetővé teszi. Legutóbbi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján dr. Raed Arafat államtitkár határozottan kijelentette: a minisztériumnak nem szándéka közvetve a privát egészségügyi szolgáltatók felé kényszeríteni a betegeket, ám amikor arról kérdeztem, hogy az állami járóbeteg-ellátó rendszer és a családorvoslás felkészült-e a neki szánt szigorú „kapuőri” szerepre, az első válasza az volt: nem kommentálja ezt a kérdést, majd hozzátette: szerinte a magán járóbeteg-ellátó rendszer sincs felkészülve. Ezek után egy biztos: erős kétségekkel tekinthetünk a „felkészületlen” ellátórendszer „beüzemelésére”…
