Meglepően gyorsan alkalmazkodó társadalom vagyunk – ezt akárki megmondhatja. Alig két héttel azt követően, hogy Eugen Nicolăescu szaktárcavezető Marosvásárhelyen nyilatkozgatott, amikor is kijelentette, hogy „felkészületlenek vagyunk az egészségügyi hozzájárulás (co-payment) bevezetésére”, a hazai társadalom máris készen áll e lépés megtételére!
Meglepően gyorsan alkalmazkodó társadalom vagyunk – ezt akárki megmondhatja. Alig két héttel azt követően, hogy Eugen Nicolăescu szaktárcavezető Marosvásárhelyen nyilatkozgatott, amikor is kijelentette, hogy „felkészületlenek vagyunk az egészségügyi hozzájárulás (co-payment) bevezetésére”, a hazai társadalom máris készen áll e lépés megtételére!
A minisztérium honlapján megjelent közlemény szerint az önrész bevezetését a 95-ös egészségügyi reformtörvényt módosító 220-as törvény is előírja, a téma pedig a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalássorozat napirendjén is évek óta szerepel. Az IMF-fel abban egyezett ki a szaktárca, hogy egyelőre csupán a nagy költségek árán fenntartott kórházak esetében vezetik be a betegek hozzájárulását az ellátási költségekhez. A kormány célja az, hogy a hozzájárulás bevezetésével csökkentsék az indokolatlan, gyakran fiktív kórházi beutalások számát, illetve a meghamisított pénzügyi adatok továbbítását az elszámolásokhoz. A közlemény a kivételeket is meghatározza: nem kell majd hozzájárulást fizetni a sürgősségi ellátásért, a járóbeteg-szakrendelők, a családorvosi szolgáltatások, laboratóriumi vizsgálatok esetében, valamint mentesülnek az önrész befizetése alól a törvényben felsorolt társadalmi kategóriák, a részleteket azonban a keretszerződés alkalmazási normáiban kívánja nyilvánosságra hozni a szaktárca.
Az egészségügyi minisztérium honlapján megjelent szűkszavú közleménynél jólértesültebb a központi sajtó, amely tudni véli, hogy a március 1-től bevezetendő hozzájárulás összege nem haladhatja meg a 10 lejt, amit kibocsátásakor kell a páciensnek fizetnie.
Azon túl, hogy pár éve folyik a vita a co-payment bevezetéséről, de egyik kormány sem merte felvállalni a népszerűtlen intézkedést, a Ponta-kormány mintha elkapkodná a dolgot. Érthető, hogy csökkenteni szeretnék az egészségügyi kiadásokat, hogy kiküszöbölnék a korrupciót a rendszerből, arról azonban édeskeveset hallani, hogy milyen költségekkel számolnak az önrész bevezetése, követése esetén. Azt sem tudni, hogy a „bűvös” 10 lej havi befizetés a beutalás időtartamára számított összeg. A szaktárca „szimbolikus, szerény” önrészt emleget, ami egyértelmű, hogy nem segíti a meghirdetett célok elérését, ahhoz viszont, hogy a bevezetésével járó adminisztratív költségeken (számítógépes rendszer, szoftok, személyzet, a pénz kezelésére vonatkozó szabályok betartásának költségei stb.) felül is maradjon valami a kórházaknál, nagyobb önrész megállapítására van szükség. Egy biztos: ha a minisztériumi illetékesek az egyéni hozzájárulással az alapellátás (családorvosi ellátás, járóbeteg-szakellátás) erősítését, valamint a paraszolvencia megszűnését vagy legalábbis csökkenését komolyan remélik, valószínűleg nagy tévedésben vannak. Előbbit nem negatív, hanem pozitív ösztönzőkkel lehetne nagyobb eséllyel elérni, utóbbit pedig egy átlátható, állami és magán biztosításicsomag-rendszerrel. A rendszer gazdasági és szakelemzésekre támaszkodó reformja helyett azonban azt tapasztaljuk, hogy az egészségügy háza táján folyik a kapkodás, „tűzoltás”.
