Többségében rendes adó- és számlafizető
állampolgárok vagyunk. Március 15-ig eleget teszünk adófizetési kötelezettségünknek, és a folyó hónap végéig számláinkat is rendezzük. Mivel sokan nem folyószámlán kapjuk a havi jövedelmünket, készpénzben az úgynevezett fizetési pontoknál vagy a bankautomatáknál egyenlítjük ki a gáz-, víz, villany- és telefonhasználatért járó összeget. Lévén, hogy a különböző szolgáltatók által kibocsátott számlákat nem egyszerre kézbesítik, nem futkosunk velük, hogy egyenként kifizessük őket. Különösen az idős emberek többsége, akik nehezen járnak, és nincsen segítségük. Kétségtelen, hogy folyószámláról összehasonlíthatatlanul könnyebb átutalni a pénzt, de ahhoz egyéb feltételek szükségesek, ami a lakosság zömét kitevőknek még ma sem áll a rendelkezésére. A hónap folyamán sorra érkező számlák csak román nyelvűek, gyakran egy vagy többoldalnyi apró betűs magyarázattal, amit nemcsak a nagyon idősek nem tudnak elolvasni – és ha elolvasnák, sem értenék meg –, a fiatalabb korosztályoknak sincsen sem idejük, sem türelmük ehhez. Ez viszont nem zavarja a szolgáltatókat, akik sem a kétnyelvűséget, sem a könnyen érthetőséget, sem a tiszta, egyszerű közlésmódot nem tartják szem előtt. Még a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó vízszolgáltató sem, ahol eltörölték, kiiktatták a korábban kétnyelvű nyomtatványokat, számlákat.
Kétnyelvűség, közérthetőség híján egy dolgot azonban kiválóan tud a szolgáltatók többsége. Fenyegetőzni. Ebben a vonalas telefonszolgáltató áll az élen, ahonnan a hónap közepétől naponta többször felhívják és géphangon megfenyegetik a fogyasztót, hogy megszüntetik a szolgáltatást, ha nem egyenlíti ki a számlát, holott a múlt év során megtörtént, hogy a számlát egyáltalán nem, vagy a hónap 15-én lejárt kifizetési határidő után kézbesítették. Ezek után ki ne bosszankodna a számla másik oldalán levő kenetteljes szövegen, miszerint „a szolgáltató egy megbízható partner, amely szünet nélkül, korrekt és átlátható módon mellettünk áll”(?). Ha valóban így gondolják, abba kellene hagyni a fenyegetőzést, és a hónap 15-i törlesztési határidő előtt legkésőbb egy héttel kézbesíteni kellene a számlát. Egy kétnyelvű városban a lakosság által beszélt mindkét nyelven. És tájékozódni a remélhetőleg pontosan vezetett nyilvántartásból, hogy a hónapról hónapra becsületesen fizető fogyasztókat ne zaklassák naponta többször fölöslegesen.
A gázszolgáltatók nem telefonon, hanem írott ultimátummal fenyegetik meg a fogyasztót, hogy beszüntetik a szolgáltatást, és 126,76 lejért kapcsolják vissza a rendszerre, ha egy napon belül nem fizeti ki az elmaradt összeget. De nem elég kifizetni, ezt telefonon vagy személyesen is be kell jelenteni, ha nem akarunk gáz nélkül maradni. Elnézőbb az áram- és a vízszolgáltató, mindkettő hosszabb türelmi időt ad, de a fenyegetés a részükről sem marad el.
Kétségtelen, hogy vannak hanyag, rosszul vagy nem fizető fogyasztók. Ha a szolgáltatóknak pontos, áttekinthető nyilvántartásuk lenne, akkor elvárnánk, hogy őket zaklassák, és ne az átlagembert, akinek a jövedelme már régen nincsen arányban a magas szolgáltatói díjszabásokkal, mégis becsületesen fizet, és közben azt is el kell tűrnie, hogy fenyegetik.
