Főnixmadárként újjászületni

Megmaradásunk jelképe Székelybőben

Emlékezetes marad a székelybőiek számára a múlt csütörtök: sohasem láttak annyi polgármestert, ahány megfordult itt, de akkora székely kaput sem, amekkorát felavattak a falu nyugati kijáratánál. Örült a rendkívüli eseménynek a magára találó közösség. 

Idén Nyárádszereda volt a házigazdája a székelyföldi városok polgármesterei éves találkozójának; ezúttal a város legkisebb településén, az alig nyolcvanfős Székelybőben került sor a beszélgetésekre. A Szent Ignác jezsuita lelkigyakorlatos házban tartott zártkörű, mintegy másfél órás szakmai program után Nyárádszereda polgármesterétől megtudtuk: az utóbbi időben ingatag talajra került a romániai közigazgatás, állandóan figyelni kell a Bukarestben hozott újabb és újabb döntésekre, nem lehet következetesen tervezni és dolgozni. Ezúttal azokról a problémákról beszélgettek a polgármesterek, amelyekkel állandóan szembetalálják magukat, és megbeszélték, ki milyen törvényes megoldást talált, hogy a településük fejlődése ne álljon meg – mondta el a Népújságnak Tóth Sándor. A találkozón részt vett Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi, Soós Zoltán marosvásárhelyi, Fülöp László Zsolt szovátai, Csergő Tibor András gyergyószentmiklósi, Koncz Hunor János székelykeresztúri, Lőrincz Csaba szentegyházi, Korodi Attila csíkszeredai és Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármester, akik a megbeszélés végén egy-egy frappáns gondolatot fogalmaztak meg, amelyek egy időkapszulába kerültek.

 „Nem félünk vállalni identitásunkat ” 

Ezt követően a falu nyugati határában egy hatalmas, mintegy 7X11 méteres székely kapu felavatására került sor. Itt Tóth Sándor a bői közösség álmairól beszélt, amelyek nem véletlenszerűen valósultak meg az utóbbi években: a magyar kormány Rómer Flóris programja keretében 57 millió forintos beruházással megújult a romladozó katolikus templom, 600 ezer lejből épült fel a reformátusok új temploma, amelynek befejezéséhez még 400 ezer lej szükséges. Amikor megtudták, hogy eladó egy kúria, úgy próbáltak közbelépni a plébánossal, hogy az jó kezekbe kerüljön. Néhány éve elkészült a faluba vezető aszfaltos út, így az önkormányzat is „a zsebébe nyúlt”, és felújította a falu művelődési otthonát – sorolta.

Amikor Gegesben egy hasonló kaput állítottak, megfogalmazódott, hogy itt, a Székelyföld nyugati felében is emléket lehet állítani jelképeinknek. „Nem félünk szimbólumainkat megmutatni, nem félünk identitásunkat vállalni, és mi is azt kérjük, hogy tartsák tiszteletben azokat” – hangsúlyozta Tóth Sándor. Ezt követően a gegesi Adorjáni Gergely mesélt arról, hogy miként lett asztalosinasból kapufaragó, hogyan készítette első ilyen munkáját egy amerikai magyar közösségnek, és megköszönte a csapatmunkát, amellyel a bői székely kapu is elkészült. 

Betonba rögzített hit és jövő 

Egy székely kapu avatása igazi ünnep – mondta felszólalásában Péter Ferenc, a megyei önkormányzat és RMDSZ elnöke, kiemelve, hogy ez nemcsak egy szerkezet, hanem azt az összefogást jelképezi, amely nélkül a Székelyföldön nem tudunk megmaradni. „Ez sokkal több, mint egy megvalósítás, ez egy szelet a székelyekből” – hangsúlyozta a kapuavatás kapcsán Bokor Tibor, Kovászna polgármestere, aki ugyancsak az összefogás erejére mutatott rá Kovásznától Nyárádszeredáig, a Hargitán át a Maros mentéig. A kapu egyfajta kinyilatkoztatása önmagunknak, hitünk felvállalásának, Istenhez való tartozásunknak – tette hozzá. 

„Nem először áll megpróbáltatás előtt nemzetünk, de mindig van lehetőség építeni, és az építő nemzedék megmarad. Ez a kapu is ékes példája annak, hogy minket nem lehet egykönnyen leírni” – hangoztatta Soós Zoltán polgármester, kifejezve reményét, hogy egyszer Marosvásárhely határában is lesz egy ilyen létesítmény. 

„Legyen ez a székely kapu egy kapocs közöttünk, amikor erre járnak, jusson eszükbe Csíksomlyó” – mondotta az ünneplőknek Korodi Attila. Nyárádszereda és Csíkszereda testvérvárosok, a két település és közösségeik hasonlóságát kiemelő polgármester szerint „ami összetart, az összeköt, ami összeköt, az megtart, s ahogy elődeink ránk bízták e földet, nekünk is megvan az erőnk továbbadni az utánunk jövőknek” – mondta.

Az ünnepi pillanatokat László János nyugalmazott magyar szakos tanár szavalata (Gábor Ferenc: Magyarnak lenni) tette fennköltebbé, majd lelkészi áldás következett. Kegyelemből tartatott meg ez a halálra ítélt falu – hallottuk Gáspár István református lelkésztől, míg Jakabos Barnabás, a helyi jezsuita ház vezetője szerint ez a kapu a tisztelet jelképe. Legyen ez egy zarándokhely: Székelyföld kapujában gondoljunk arra, mit fogadunk be életünkbe, és mit szeretnénk kizárni – mondta az atya. Az ünnepség himnuszaink éneklésével zárult, előtte azonban elhelyezték a galambdúcban a polgármesterek gondolatait tartalmazó időkapszulát, a kapu alapja pedig már felállításakor betonba zárta Tóth Sándor gondolatait, amelyeket remélhetőleg legalább kétszáz évig senki sem fog megismerni.

Ékes korona  

Ez egy rendkívüli esemény a falu számára – értékelte lapunknak a napot Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke, aki Tófalvi Zoltánnak a 2007. évi falutalálkozón elhangzott kijelentését idézte fel, miszerint „nagyon kell hinni abban, hogy Székelybő főnixmadárként újjászületik”, és a református templomkapu felállításakor megtanulták Kilyén Domokos mestertől azt is, hogy itt himnuszunkat nem úgy kell énekelni, hogy „maroknyi székely porlik”, hanem „őrt áll, mint a szikla”. 

A falu nagyon jó úton halad, katolikus temploma megújult, nagyon várják, hogy a református templom is megnyílhasson. Székelybő ma olyan, mint egy székely viseletbe öltözött lány, a felállított székely kapu pedig olyan, mint a lány fején a párta, az ékesség – fogalmazta meg gondolatait az elnök asszony.