Frunda egy más Vásárhelyt ígér

Pár héttel ezelőtt a szervezet megyei és országos vezetése, elemezve az RMDSZ helyzetét Maros megyében, elemezve Vass Levente kampányát, felkért, legyek én az RMDSZ polgármesterjelöltje.

– Frunda György az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje. A kérdés magától adódik: miért vállalta a jelölést, hiszen sikeres szenátor, s elismert politikus az Európa Tanácsban is.

– A rövid válasz: azért, mert az RMDSZ felkért rá. Pár héttel ezelőtt a szervezet megyei és országos vezetése, elemezve az RMDSZ helyzetét Maros megyében, elemezve Vass Levente kampányát, felkért, legyek én az RMDSZ polgármesterjelöltje. A volt jelölt vacillált, gondolkodott, vállalja-e vagy ne a jelöltséget, és elfogadhatatlan feltételeket szabott az RMDSZ számára.

– Milyen elfogadhatatlan feltételekről van szó?

– Erről nem akarok beszélni, beszéljen az RMDSZ. Az RMDSZ készíttetett egy felmérést, ahol én nem polgármesterjelöltként, hanem politikusként szerepeltem. Eszerint a vásárhelyi magyarok körében az ismertségem 98% és a bizalom is 80 százalékos, a románok esetében is az első öt között voltam, akiben az emberek megbíznak. Két lehetőségem volt, vagy nem vállalom, mondván, egyétek meg, amit főztetek, mert kifogásaim voltak az előző jelölttel szemben, vagy vállalom a csapatszellemet és a jelölést. A másodikat választottam. Azt hiszem, reális esélyünk van arra, hogy a magyarsággal és a románság egy részével Vásárhelynek új polgármestere legyen, és egy új mentalitást honosítsunk meg. Ezért vállaltam. Úgy érzem, képes leszek arra, hogy ezt kivitelezzem, együtt a csapattal. Tárgyaltam és tárgyalok Smaranda Enachéval, akivel a jövő héten hozunk közös döntést. Tárgyalni fogok Benedek Imrével is és másokkal is.

– Alig jelent meg a polgármesterjelöltek között a neve, máris támadások érték. A minap az egyik alpolgármester szekus besúgónak nevezte önt Smaranda Enachéval együtt.

– Először és utoljára válaszolok neki. A CNSAS 2006. szeptember 14-i, ellenszavazat nélkül meghozott döntése kimondja, sosem voltam a kommunista rezsim kollaboránsa vagy kiszolgálója. Édesapámat – Isten nyugosztalja – '57-ben halálra ítélték. Szerencsére akkora volt a nyugati nyomás, hogy nem végezték ki, a büntetését életfogytiglanra változtatták. '64-ben szabadult az általános kegyelemtörvénnyel. Engem már gyerekkoromban meghurcoltak: feltúrták az udvarunkat, kb. hatéves lehettem, engem az egyik, édesanyámat a másik sarokba állították, s közöttünk kutyás katona állt. Hatvanéves vagyok, de még nem felejtettem el. Az iskolában levonták a magaviseletemet, mert megtartottuk a karácsonyt, az egyetemről ki akartak rúgni, mert volt egy afrikai barátom. Ügyvéd koromban, amikor a jehovistákat és a homokosokat védtem, többször behívattak a szekuritátéra, megkérdezték, milyen viszonyom volt Sütő Andrással. Reggel nyolckor bevittek és este nyolckor engedtek ki. Erről sohasem beszéltem, mert azt hiszem, politikus, ügyvéd, művész vagy újságíró attól kell ismertté váljon, hogy mit teljesít, nem attól, hogy mi volt. De ha ilyen dolgokkal támadnak, el kell mondanom a valóságot.

Felszólítom Claudiu Maior urat, hogy ha még egyszer ilyesmit állít, a CNSAS határozata alapján be fogom perelni. Kártérítést kérek, és a pénzt egy gyerekotthonnak vagy egy öregek házának adományozom. Az ilyen kijelentés nem engem vagy Smaranda Enachét „diszkreditálja”, hanem a rágalmazót.

– Milyen kampányt kíván folytatni?

– Pozitív kampányt. Azt fogom elmondani, mit fogunk tenni azzal a csapattal, amellyel a várost fogjuk vezetni. Garantálom, hogy a civil társadalomnak lesz beleszólása a város vezetésébe, ugyanúgy a mérnököknek, orvosoknak, tanároknak, vállalkozóknak, alkalmazottaknak, szakszervezeteknek.

– ?

– Ez nem kampányblabla, így fogom csinálni, egy más világot teremtünk a vásárhelyieknek, amely a régi Vásárhelyre épül. Azt szeretném elérni, hogy mindenki otthon érezze magát a mi közös városunkban.