Gombagyűjtés, -felhasználás, -tartósítás (2.)
A kezdő gombászok úgy gondolják, hogy van egy olyan általános jel vagy szabály, melynek alapján fel lehet ismerni a mérgező gombákat. Sajnos, igen nagyot tévednek, mert amikor egy bizonyos gomba meghatározására kerül sor, annak legalább három olyan jellegzetes tulajdonságát kell ismerni, aminek alapján biztonságosan meg lehet különböztetni a jót a mérgezőtől.
A kezdő gombászok úgy gondolják, hogy van egy olyan általános jel vagy szabály, melynek alapján fel lehet ismerni a mérgező gombákat. Sajnos, igen nagyot tévednek, mert amikor egy bizonyos gomba meghatározására kerül sor, annak legalább három olyan jellegzetes tulajdonságát kell ismerni, aminek alapján biztonságosan meg lehet különböztetni a jót a mérgezőtől.
Nemrég a Hargita Népe csíkszeredai napilap egyik munkatársa egy riport keretében tette fel azt a kérdést, miszerint igaz-e, hogy a gombákat meg kell kóstolni, és amelyik csípős ízű, az mérgező, amelyik nem, az ehető? Ez csak részben igaz. Csak a galambgombákat kell megkóstolni (kivéve a zöldes kalapúakat!). Itt érvényes a ,,csípős, nem csípős” szabály. Az ehető keserűgomba kimondottan csípős, sőt a közkedvelt rókagomba is nyersen kissé csípős ízű. Viszont a halálosan mérgező gyilkos galócának jó íze van. Az amatőr gombász a galambgombákon kívül ne kóstolgasson, mert annak igen kellemetlen következménye lehet, gyilkos galóca esetében végzetes!!
Egyes vidékeken még mindig léteznek tévhitek. Pl. a gombás ételt először a macskával etetik meg, s ha egy órán belül nem nyúlik ki, akkor a család is ehet belőle. Ez nem igaz, mert vannak olyan mérgező gombák, melyeknek hatása csak 24 vagy 36 óra múlva jelentkezik (pl. a gyilkos galócáé). Az állatok is másképp reagálnak egyes méreganyagokra.
A csigarágott gomba mindig ehető. Ez sem igaz, mert a gyilkos galóca kalapját is megdézsmálják néha a csigák.
A mérges gombából készült ételtől megfeketedik az ezüstkanál. Nem igaz, csak a romlott, tejfölös gombás ételtől változik meg a kanál vagy más ezüst evőeszköz színe.
Amelyik gomba húsa töréskor, vágáskor elszíneződik, kékül, zöldül, vörösödik, mind mérgező. Ez sem igaz, ugyanis a gyilkos galóca törésre nem változtatja a színét, ellenben több ehető gomba (tinórufélék, piruló őzlábgomba stb.) igencsak színváltoztatók.
Napjainkban is igen elterjedt tévhit, hogy a mérgező gombák közelében termő ehető gombák mérgezővé válhatnak (sajnálatos módon ez található a megyei egészségügyi igazgatóság egyik tavalyi közleményében is). Ezt az állítást élesen cáfolja és biológiai abszurdumnak minősíti több mikológiai konferencián bemutatott dolgozat is.
Az viszont igaz, hogy részben mérgezővé válhatnak azok az ehető gombák is, melyek forgalmas utak mentén, atomerőművek, nagyobb ipari létesítmények, vegyi üzemek közelében teremnek. Ezekben kisebb-nagyobb mértékben nehézfémek, egyes esetekben radioaktív anyagok halmozódhatnak fel. Az innen gyűjtött gombák rendszeres fogyasztása megárthat.
Az előző cikkben is (aug. 10) a szabadságát töltő, gombaszerető természetbarátokhoz, kirándulókhoz szóltak a jó tanácsok, most elsősorban azokhoz, akik messzebbre utaznak, és ott szedik vagy vásárolják a gombákat. Ne lepődjünk meg azon, hogy a gombák népi elnevezése tájegységenként változik, például az ízletes vargányát a Székelyföld nagy részén medvegombának, a Szilágyságban, Biharban hiribának, hiribgom-bának, a Felső-Nyárád mentén mátégombának, Magyarország egyes vidékein peszének, Kárpátalján szepének nevezik. Az ízletes rizikét csaknem mindenütt fenyőaljának hívják, de a Bucsinban és Vármezőben a sárgásbarna galambgombát nevezik fenyőaljának. Hasonló különbségek vannak a sárga rókagomba népi elnevezéseinél is (nyulica, sárga gomba, csirkegomba), és lehetne folytatni. Akit különösebben érdekel ez a téma, lapozza fel dr. Zsigmond Győző Gomba és hagyomány című könyvét.
Málnási András
