Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor nem bírjuk a terhet. Amikor mindennapos gondjainkra, vagy múltunk és jelenünk megoldhatatlannak tűnő, „elboronálatlan ügyeire” nem találjuk a megoldást. Ilyenkor indulunk el Isten felé, a lélek ösvényein, ilyenkor kérünk segítséget arra, hogy sebeink begyó-gyuljanak, s megnyugodva, megújulva kerüljünk ki ebből a küzdelemből. Ezt az utat keresi őszinte gondolatainak, „zsoltáros fohászainak” a bemutatásával az a pedagógus is, aki sok társához hasonlóan a múlt rendszerben arra kényszerült, hogy a materializmus felé terelje tanítványait, s csak később, amikor már nem tiltotta senki, talált újra vissza a gyermek- és fiatalkorában kialakult Isten-képhez. Ennek a folyamatnak a tükre az a kiállítás, amelyen a marosvásárhelyi Incze Annamária, a feleség gondolatait férje, Incze István fotóművész fordítja le a kép, a színek és formák, fények és árnyékok nyelvére. A fényképekkel, fotógrafikákkal illusztrált szövegek vasárnaptól a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templom Bözödi György-termében láthatók. A kiállításon tetten érhetjük, ahogy képpé válik a szó, és szavakká, verssé rendeződik a nyíló gesztenyeág sejtelmes gyöngédséget, megújulást sugalló látványa. Bár a szerző szerint az ökumenikus imahétre való készülődés, a várakozás ihlette a szövegek egy részét, azt is megtudhattuk, hogy Incze Annamáriát férjének fotói is megihlették, s a képek gondolatokban tükröződtek. Az ökumenikus imahét nyitókiállítása a vasárnapi istentisztelet után nyílt meg a kövesdombi unitárius templomban, ahol vasárnap Papp Noémi evangélikus lelkész hirdette az igét.
A Gondolatok és tükröződések, tükröződő gondolatok című kiállítás megnyitóján Kecskés Csaba unitárius esperes olvasott fel egy verses fohászt, majd a szerző osztotta meg versbe zárt gondolatait a jelenlévőkkel.