Gyerekkor az online térben

• 2025-05-21 13:00:00

• Menyhárt Borbála

8–12 éves korosztály: sokan napi öt órát töltenek a képernyő előtt

Az elmúlt években a gyermekek képernyő előtt töltött ideje jelentősen megnőtt, különösen a 8-12 éves korosztály esetében, ahol a napi átlagos képernyőidő már meghaladja az 5 és fél órát, a tizenévesek körében pedig több mint 8 órát tesz ki – hívta fel a figyelmet az aggasztó adatokra marosvásárhelyi előadásában dr. Nagy Péter gyermekpszichiáter, a magyarországi Bethesda Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, aki a marosvásárhelyi Gecse Dániel Orvosi és Egészségügyi Szakkollégium tízéves évfordulós ünnepségére érkezett a városba. 

Jelenleg egyes fiatalok a napjuk egynegyed vagy akár egyharmad részét is a képernyők előtt töltik, ami rendkívül aggasztó tendencia, és komoly hatással van az életmódjukra, hosszú távú következményekkel járhat mind a fizikai, mind a mentális egészségükre nézve, hiszen a depresszió, az alvászavar, valamint az elhízás csak néhány példa a túlzásba vitt képernyőidő káros hatásai közül.

A magyarországi gyermekpszichiáter szerint egyértelmű, hogy manapság a mindennapjaink része a telefon, tévé, számítógép, és egyre gyakrabban iskolai tevékenységekhez is használják a gyerekek a digitális eszközöket, azonban a szülőknek elsősorban a rekreációs képernyőidő terén ajánlott határt húzni. Az iskolásoknál legtöbb napi két óra kellene legyen a megengedett képernyőidő, efölött már kutatások igazolják, hogy növekszik a káros következmények kockázata. A kutatások során szétválasztották a kikapcsolódásra és az iskolai feladatokra szánt képernyőidőt, de még így is azt tapasztalták, hogy a gyerekek nagy része csak kikapcsolódási céllal átlagosan napi két vagy akár több órát is eltölt képernyő előtt ülve.

Kétéves kor előtt nulla képernyőidő

A kutatások szerint a 8–12 éves korosztály körében a napi átlagos képernyőidő meghaladja az 5 és fél órát, a 13–18 éveseknél pedig a több mint 8 órát. Az okoseszköz-használat ráadásul már az óvodás korosztályban is jelen van: több mint 20 százalékuknak saját tabletje és/vagy mobiltelefonja van, több mint 50 százalékuk pedig rendszeresen a szülei okoseszközeit használja. Bár a szakemberek kétéves kor alatt egyáltalán nem javasolják, hogy a gyerekek a képernyő előtt töltsenek időt, mégis az elmúlt években jelentősen megnőtt az idő, amit a két évnél kisebb gyerekek a tévé előtt vagy az online térben töltenek.

Dr. Nagy Péter érdeklődésünkre elmondta, a szülőknek már a legelején, a gyerek születése után oda kellene figyelniük arra, hogy fektessenek le világos szabályokat a családban a képernyőhasználatra vonatkozóan, és ezen a téren először a szülőknek kell példát mutatni, csak utána lehet a gyerekektől elvárni, hogy betartsák a szabályokat. A szakember elismerte, nagyon nehéz a mai harmincas-negyvenes korosztályhoz tartozó szülőknek, mert nem ebbe születtek bele, sokuknak nehézséget okoz eligazodni a digitális világban, és nem veszik észre, hogy milyen káros, ha például ott van a telefon a konyhaasztalon, miközben vacsorázik a család, vagy ők maguk nézik a képernyőt, miközben a gyerek beszél hozzájuk.

A gyerek kétéves koráig semmiféle képernyőhasználat nem indokolt, nincs semmi haszna. Vannak téves elképzelések, hogy edukációra használható, de ez nem igaz. Számos kutatás igazolta, hogy a kisgyerekek nem tudnak tanulni képernyőről. Ugyanazt, amit megtanulnak játék közben, ha a szülők mutatják nekik, képernyőről nem képesek elsajátítani, hiszen a gyerek idegrendszere úgy működik, hogy ösztönösen a szüleitől tanul, őket figyeli meg. – A gyerek a szülővel való kapcsolat révén fog fejlődni, ha néz is mesét, a szülő legyen ott mellette, beszélgessenek arról, amit lát a képernyőn. Ovis korban ugyanez a helyzet, nem baj, ha a gyerek néz mesét, de az legyen közös program a szülővel, ne bébiszitter legyen a képernyő – hangsúlyozta dr. Nagy Péter. A szakember szerint már önmagában is rontja a családi együttlét minőségét, ha mellettünk, a közelünkben, az asztalon ott van egy telefon, még akkor is, ha le van halkítva, és semmilyen jelzés nem érkezik rá. Ha úgy kérdezi meg a szülő a gyerektől, hogy mi történt aznap az iskolában, hogy közben a telefonját nézi, akkor a gyerek azt fogja érzékelni, hogy nem érdekli igazán a szülőt a válasza.

A telefon a „modern cumi”

Gyakran látni, amikor végigmegyünk az utcán, hogy ha a babakocsiban ülő kisgyerek zsémbel, anyuka gyorsan a kezébe nyomja a telefont, hogy legyen csend. A pszichiáter szerint azonban igaz, hogy akkor, abban a pillanatban talán abbahagyja a gyerek a sírást, de igazából csak eltereljük a figyelmét ezzel, és minél gyakrabban adunk a kezébe kütyüket megnyugtatásképpen, később annál kevésbé tud majd önkontrollt gyakorolni, annál hisztisebb lesz, könnyebben kiborul, annál nehezebben lehet majd megnyugtatni. Azonban ha a sírásra a szülő maga ad választ – megöleli, megvigasztalja, vagy bármilyen formában, de kommunikál a gyerekkel –, akkor az nagyobb eséllyel lesz képes megnyugtatni saját magát egy következő feszült helyzetben. A megnyugtatásra használt képernyővel a szülő csupán eltereli a gyerek figyelmét.

Száműzzük a hálószobából a mobilt

Dr. Nagy Péter hangsúlyozta, a család értékrendjén múlik az, hogy hol húzzák meg a határt a képernyőhasználat terén, de arra mindenképp jó törekedni a pihentető alvás érdekében, hogy lefekvés előtt egy órával kerüljük a képernyőt, ne is legyen a hálószobában a telefon. Ahhoz, hogy az agy ki tudjon kapcsolni, szükséges, hogy a melatonin nevű hormon egy bizonyos szint alá kerüljön. A melatonin hormon elsősorban az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásáért felelős, sötétedéskor fokozódik a termelődése, segítve az elalvást. A melatonin termelődése automatikusan elindul, ha sötét lesz a szobában, és kb. egy óra után éri el azt a szintet, amikor kikapcsol az agy. A képernyő, telefon, tablet, tévé kékes fénye drasztikusan gátolja a melatonin termelődését, így ha a gyerek, vagy akár a szülő is leteszi a telefont, és párnára hajtja a fejét, hogy elaludjon, legalább egy óra kell ahhoz, hogy az agy ki tudjon kapcsolni. Lehet, hogy elalszik közben, de az egy felületes alvás lesz, és nem lesz elég idő a reggeli ébredésig, hogy megfelelő számú alvásciklus végigmenjen, tehát másnap nem lesz elég kipihent a gyerek, nem fog tudni kellőképpen koncentrálni – hívta fel a figyelmet a gyermekpszichiáter.

Figyelemzavar vagy túlzásba vitt képernyőhasználat hatása?

Manapság mindenütt azt hallani, hogy egyre több a figyelemzavaros gyerek, azonban a kutatások alapján a valódi idegrendszeri zavar, az ADHD nem lett ténylegesen gyakoribb, ellenben egyre több gyerek kezd úgy működni, mintha figyelemzavaros lenne, mert nem képesek hosszabb ideig figyelni egy adott ingerre. A hétköznapi élet ugyanis nem olyan, mint az egymás után pörgő TikTok-videók, nem mindig történik valami új, izgalmas. Az agy könnyen alkalmazkodik, tehát ha rendszeresen pár másodperces TikTok-videókat néz, és ezáltal megszokja, hogy ennyire gyorsan jönnek a különböző ingerek, akkor az agy erre áll rá, és már nem lesznek elég izgalmasak az ingerek, amelyekkel a külvilágban, például az iskolában találkozik a gyerek, így ezek egyre nehezebben fogják tudni lekötni. Jó hír, hogy ez visszafordítható, ha a szülők tudatosan odafigyelnek erre, és korlátozzák például a TikTokon töltött időt. Az agyunk ugyanis gyorsan átáll, amilyen rugalmasan alkalmazkodik a túlzott impulzusokhoz, olyan rugalmasan reagál a kevesebb ingerre, vagyis a digitális tér okozta figyelemzavar visszafordítható.

A szakorvos szerint ugyanakkor nem elég a gyermekek képernyőhasználatát szabályozni, az egész család hozzáállásán múlik; csak úgy lehet változást elérni, ha a szülő is példát mutat erre. Nem lehet azt mondani a gyereknek, hogy az asztalnál nem telefonozunk, ha például apa étkezés közben mobilozik.

Mint elhangzott, a magyarországi Bethesda Gyermekkórház egy képernyőidő-csökkentő programot indított, amelynek a célja, hogy segítséget nyújtson a családoknak a virtuális tér feletti kontroll visszaszerzésében, fogódzót szeretnének kínálni a szülőknek abban, hogy tudatosan próbálják szabályozni a rekreációs képernyő-használatot. A projekt keretében egy ötalkalmas program valósul meg, melynek fő üzenete, hogy jelentős és tartós változás kizárólag akkor érhető el, ha a családok közösen (nemcsak a gyerekekre, hanem saját magukra vonatkozóan is) meghatároznak korlátokat, és az így lecsökkentett képernyőidő helyét tartalmas, közös, lehetőleg aktív programokkal töltik ki.