Hagyományteremtő rendezvény

Mezőbándon disznótoros fesztivál tartatott

Szombaton reggel korán sertésröfögéstől volt hangos Mezőbánd községközpontja, ugyanis a polgármesteri hivatal udvarán levő közösségi téren első alkalommal szervezett disznótoros fesztivált a Pro Band Egyesület, a mezőbándi RMDSZ-kerület és a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, azzal a szándékkal, hogy közösségteremtő rendezvényt honosítsanak meg a vidéken. A szomorkás időjárás ellenére sikerült jó hangulatot teremteni a községháza szomszédságában. 

Az ötletadók, Bartha Mihály és Sikó László, a Székely Gazdaegyesületek Szervezetének falugazdászai nem titkolták, hogy a más településeken megtartott hasonló rendezvényeken tapasztaltak alapján ötleteltek, amikor kitalálták, hogy felelevenítik a téli hagyományos ünnepkör egyik szokását: a sertésvágást, a hozzá tartozó gasztronómiai kínálattal, szokásokkal. Az első rendezvénynek nem is választhattak jobb helyszínt, mint Mezőbánd, ahol, mint ismeretes, nagyüzemű sertéstenyésztő farm létezik, és a mai napig hagyomány a háztáji sertéstartás. Azt is leszögezték, hogy vándorrendezvény lesz, ugyanis már a csapattoborzáskor a jelentkezők kijelentették, hogy szívesen látják vendégül a rendezvényt. 

Talán ez is tükrözi az egykori szokást, amikor a hagyományos falusi közösségekben a disznótorra meghívták a szomszédot is, mi több, egymásnak segítettek a sertésfeldolgozásban. Ennek a közös munkának az örömét láthattuk mi is a rendezvényen, hiszen a katonás sorrendben felállított sátrak alatt és mellett a – szabály szerinti, mintegy 10-12 tagú – csapatok tagjai serényen, szakszerűen dolgozták fel a húst. Nyolc község csapata nevezett be: Mezőbándról kettő, közülük az egyik az ortodox egyházközségé, és láthatóan jól érezték magukat, új színt hoztak ízvilágukkal a rendezvényre. Aztán ott volt Nagysármás, Mezőmadaras, Mezőpanit, Marosszentanna, Mezősámsond és Mezőbergenye csapata. Mindenki igyekezett szépen feldíszíteni a sátrát, nem hiányoztak a varrottasok, a varrott, szöveges falvédők és sok más, az egykori parasztházak díszei, a konyha és a kamra kellékei. Ízlésesen megterített asztallal fogadták a csapatok a vendégeket finomabbnál finomabb „kínálmányokkal” és természetesen zsíroldó italokkal, a jó pálinka és a bor fokozta a hangulatot. Ezt élő zene egészítette ki, a munka mellett volt idő és kedv dalolni is. 

Sikó László főszervező elmondta, a meghívót a környékbeli polgármesteri hivataloknak küldték ki, akiket felkértek arra, hogy jelöljék ki a településüket képviselő, legtöbb tizenkét tagot számláló csapatot. Vigyáztak arra, hogy a kültéri sertésvágás, húsfeldolgozás közegészségügyi szabályait betartsák, hiszen engedélyeztetni kellett mind a helyszínt, mind a standokat, így szigorú követelményekhez kötötték a részvételt. Azok a csapatok, amelyeknek tagjai garantálták, hogy megfelelnek az elvárásoknak, benevezhettek. A zsűri az ilyenkor készítendő ételeket, elsősorban a hagyományos ízesítésű kolbászt, vérest, májast, tepertőt, illetve a torokpecsenyét bírálta el, és kihívásnak szánták a szervezők, hogy valamilyen különlegességgel, újdonsággal rukkoljanak elő a csapatok. Nem kellett csalódniuk, hiszen kulináris különlegességekben bővelkedett a rendezvény, a szénen sütött sertéstől a tokányig, a fánktól a rétesig mindenből lehetett enni. 

Az ítészek elnöke a Székely konyha és kert mozgalom főszakácsa, Orbán Ferenc volt, a zsűriben volt kollégája, Lőrincz Csaba, továbbá dr. Sándor Tibor László, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági és környezetügyi attaséja, Iszlai Jenő, a Romantik vendéglő és borpince tulajdonosa, Szántó Katalin, a B.EAT étterem tulajdonosa és Bíró László, a Petry Bisztró mesterszakácsa. Az utóbbi lapunknak elmondta, hogy a szervezőkkel úgy döntettek, nem rangsorolják a versenyzőket, hiszen mindenki hozott valami érdekes, új ízt, amelyet külön díjaztak. A főszakács kiemelte, hogy tetten érhetők a községek sajátosságai, „furfangos fogásai”. A mezőpanitiaknak volt a leggazdagabb kínálatuk, ezért „a leggazdagabb asztal” díjat kapták. A mezőbergenyeiek különlegessége a túrós és az almás májas hurka volt, ezért elnyerték az eredetiségért járó díjat. A legmeghittebb, autentikus teríték a marosszentannaiaké volt, ezek között több értékes, egyedinek számító konyhai kelléket is bemutattak, amelyek híven tükrözték az egykori mezőségi magyar konyha hangulatát, s készítményeikkel az ízvilágát is. Ezzel kiérdemelték a „konyhai örökség” díjat. Kiemelkedően szép volt a nagysármási teríték is, ahol a legkeresettebb a „disznóságok” mellett a hagyományos rétes volt. A zsűri itt kóstolta meg a legízletesebb vérest, ezért a csapat átvehette a „legízletesebb hurka” díjat. A mezőmadarasiak kiváló összhangban dolgoztak, és a jó ízek mellé „szolgáltatták” a jó hangulatot is. Az ítészek ezt díjazták a „serény csapat” elismeréssel. A mezősámsondiak pedig a tepertővel hódították meg a zsűrit, így megkapták a „legjobb tepertő” díjat. A mezőbándi házigazdák kitettek magukért, volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, s igazi vendéglátóként nekik volt a legízletesebb „toroktisztító szerük”. Az ortodox egyház csapatának különlegessége az volt, hogy a sertést a felbontástól a feldolgozásig a magyaroktól eltérően végezték, specialitásuk a bálmos és a hagymával fűszerezett tepertő volt. Az ételek elkészítési módja is érdekes volt, ami igazi színt vitt be a rendezvény szakmai részébe. Mindkét csapatot a „hagyományteremtő házigazda” díjban részesítették. 

A szervezők gondoskodtak arról, hogy a helyszínen levő vásárba is kizárólag helyi termékeket felvonultató feldolgozók, készítők jelentkezzenek. Itt is az alkalomnak megfelelően a sütőipari termékektől a mézen, étel-ízesítőkön át a pálinkáig és a kézműves ruhakiegészítőkig mindenből lehetett válogatni. 

Külön érdekessége volt az eseménynek a drónbemutató, ahol a korszerű mezőgazdasági kiegészítő eszköz lehetőségeit ismertette a forgalmazó cég, a jelenlevők megismerkedhettek a 3D-s képsorrögzítéssel is. A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete pedig az idénynek megfelelő szakmai előadást tartott. Szabó Loránd a fametszésről, -ápolásról értekezett. A jelen levő szakemberek a sertéstenyésztésről tartottak kerekasztal-beszélgetést, ahol a szakág buktatóit, lehetőségeit is elemezték. Az SZGE sertéstenyésztő osztályának a három megyében mintegy 40 tagja van, közülük is eljöttek néhányan a rendezvényre, amelyet többek között megtisztelt jelenlétével Sándor Tibor László, Magyarország bukaresti nagykövetségének gazdasági, mezőgazdasági attaséja mellett Vince Lóránt, az RMDSZ EP-képviselője, Kolcsár Károly parlamenti képviselő, a benevezett és a környékbeli települések elöljárói, több szakintézmény (APIA, Közegészségügyi Igazgatóság, Mezőgazdasági Igazgatóság) vezetője, falugazdászok, így az érdeklődők a helyszínen is tájékozódhattak az őket érintő kérdésekről. 

Jövőre a házigazda Nagysármás lesz, az érdeklődésről ítélve sokkal több csapat fog benevezni, így a szervezők szerint nagy az esély arra, hogy igazi fesztivállá nője ki magát a rendezvény, amely talán a megye turisztikai kínálatában is helyet kap.