A január hónapok feltűnően jelentősek voltak a XIX. század első felében.
„Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai” – írta Petőfi 1849 januárjában, és nemsokára még nagyobb tompaság nyomasztotta a magyar éjszakákat – fölállították a mi szabadságunk kopjafáját is. Mit tehetett az érző magyar abban az időben? Elmerengve felnézhetett az égre, nézhette a tovaúszó fellegeket, vagy belezuhanhatott a csillagos ég mélységébe, és közben megszólalhatott szívében egy áhított dallam. Aztán amikor egy-egy hullócsillag vagy egy üstökös babonás ívet rajzolt az égre, mindig megdobbant az emberek szíve, s talán új dallamok születtek. Különleges hatalma van a dalnak. Rejtélyes utakon ugyan, de képes kivezetni az embert a lelki kilátástalanságból.
A január hónapok feltűnően jelentősek voltak a XIX. század első felében. Petőfi 1823-ban az év első napján született, Kölcsey még ugyanabban a hónapban megírta a Hymnust. A magyar tudomány pedig sokat köszönhet a januárnak, ugyanis 1842. január 20-án született Konkoly-Thege Miklós. Nehéz lenne meghatározni, mi volt a foglalkozása, éppen ezért – mint egy filmet – kövessük figyelemmel életútját, amely irányt rajzolt a magyar égboltra, akár egy üstökös vagy egy látványos hullócsillag.
Szülei Komárom megyei gazdag földbirtokosok. Családi büszkeségüknek számított, hogy a családfa gyökerei visszanyúlnak az Árpádházi királyok korába, az első írásos birtoklevelük 1247-ből származik. További érdekesség, hogy rokona Jókai Mórnak. Azt nem tudhatjuk, mi az oka, hogy Jókai sosem írt híres rokonáról, miközben annyi más embernek állított emléket életművében.
A gazdag család megengedhette magának, hogy a kis Thege Miklós otthon tanuljon. A „testreszabott” oktatásnak látványos eredménye lett. Jól rajzolt, kitűnő zenei tehetsége is megmutatkozott, a matematika és a technika területén pedig rendkívül fogékonynak és leleményesnek bizonyult. Naphosszat képes volt barkácsolni ógyallai (Szlovákia) kúriájuk számára berendezett műhelyében. Itt tapasztalat útján sajátította el a technika törvényszerűségeit. Feljegyezték róla, hogy tizenkét évesen apró kis gőzgépet szerkesztett fából, csizmatalpból és fémlemezből. Talán ő sem tudta, hogy ezzel egy új megoldást talált a gőzgép tökéletesítésére: szerkezetébe egy „hengertolattyút” is beépített, amit a gépészmérnökök csak később kezdtek el alkalmazni. Mivel csak gyerekjáték volt Miklós masinája, senkinek sem jutott eszébe figyelmesen tanulmányozni, és fölfedezni a gyermek ötletes megoldását.
Mint a romantika korának szülötte és igényes család sarja, Miklós számára is előírás volt a zongorázás. A zengő tambura (eredetileg zengura, ma már zongora) művészi megszólaltatásában is kiváló képességeit csillogtatta. Tizenhét évesen nemesi és hazafiúi gesztussal Komáromban hangversenyt tartott a forradalom alatt megrongált templom újjáépítése érdekében.
Nemcsak jó zongorista volt, hanem zeneszerzői tehetségét is megmutatta. A szerelem kiváltotta belőle a költőt, mégpedig a zeneköltőt. Komponált egy Tücsökcsárdást, amelyet Madarassy Erzsi kisasszonynak ajánlott. Valószínű, ez is közrejátszott abban, hogy az ifjú hölgy később hűséget fogadott Thege Miklósnak.
A zeneköltészet és a csillagok járásának figyelése két rokon tudomány: egyik a másiktól nyer ihletet. A fiatal Miklós képzeletét különösen megmozgatta az 1858-ban fölragyogó Donatiüstökös (felfedezőjéről, Giovanni Battista Donati olasz csillagászról kapta a nevét). Bizonyára valamelyik látványos éjszakai virrasztás alatt született meg az elhatározása, hogy ő is csillagász lesz. Az elhatározást tett követte, és Miklós a Magyar Királyi Tudományegyetemen kezdte el felsőfokú tanulmányait. Pest után Berlinben folytatta tanulmányait, majd tudományos tapasztalatszerzés céljából végiglátogatta Anglia és Nyugat-Európa híres obszervatóriumait. Ezt követően a csillagászati eszközöket gyártó műhelyekben képezte tovább magát. Tanulmányútja során került kapcsolatba egy új, lendületben levő tudománnyal, a meteorológiával – ez is mélyen elgondolkoztatta.
Hazatérve komoly tapasztalattal és kalandvággyal igyekezett hazájának és népének hasznára válni. Itthon a folyami hajózás és a gőzmozdonyok fejlesztése is különösen érdekelte. Hogy technikai tudását bebizonyítsa, két gőzbárkát tervezett és épített saját használatra. Mint kiderült, ezek különösen megbízható és kitűnő tulajdonságú eszközök voltak. Talán kalandvágyból tette, hogy a hajógépészi és hajóskapitányi oklevelet is megszerezte, sőt fizetés nélkül teljesített kapitányi szolgálatot a Dunagőzhajózási Társaság Rudolf és Stefánia nevű hajóin. Segített feltérképezni a Duna hajózható szakaszait a Vaskapunál.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató