Ha valaki azt gondolta volna, hogy Európa nyugati fele sokkal civilizáltabb, mint a keleti rész, ki kell ábrándítanom, mert ha politikáról és politikusokról van szó, nagyon sok az „átfedés”.
Ha valaki azt gondolta volna, hogy Európa nyugati fele sokkal civilizáltabb, mint a keleti rész, ki kell ábrándítanom, mert ha politikáról és politikusokról van szó, nagyon sok az „átfedés”. Ezt tapasztalhattuk Strasbourgban a májusban megválasztott új Európai Parlament múlt hét elején tartott alakuló ülésén. Volt választás, látványos színjátéknak lehettünk tanúi, elhangzottak személyeskedésig menő támadások stb. Akárcsak idehaza.
Az új parlament sokban különbözik az előzőtől: 186 politikai erő küldhetett képviselőt az EP-be, a képviselők fele új, és először van igazi ellenzék. A legnagyobb frakció ugyan még mindig az Európai Néppárt, és továbbra is a szocialisták vannak a második helyen, de a liberálisok és a zöldek is visszaszorultak. Köztudott, hogy a román liberálisok is átnyergeltek a néppárti csoporthoz. Az is újdonság, hogy nagy számban jutottak be EU-ellenes, illetve radikális képviselők, akik már a nyitóülésen
„bemutatkoztak”: az euroszkeptikus frakció tagjai hátat fordítva, a szélsőjobb ülve hallgatta végig az EU-himnuszt.
Az Európai Parlament első feladata természetesen az volt, hogy megválassza saját elnökét, aki az első fordulóban megkapta a szükséges szavazatszámot, így, mint köztudott, a régi-új elnök a német Martin Schulz lett, aki a következő két és fél évben vezeti a parlamentet, majd a ciklus második felében átadja a stafétát a Néppártnak. Schulz megválasztását biztosra lehetett venni, mert pártja és a Néppárt június elején megállapodást kötött, hogy a szocialisták Schulz támogatásáért cserébe Jean Claude Junckert támogatják majd a július közepén sorra kerülő EB-elnökválasztás során.
Sokan keményen bírálták a két nagy párt paktumát, amivel szerintük semmibe vették a választói akaratot. Az elnököt képmutatással vádolták, ugyanis a háttéralku éppen olyan volt, mint ami ellen Schulz hadat üzent a választási kampányban.
Elemzők szerint az is biztosra vehető, hogy az EU-ellenes képviselők hangosak lesznek, ugyanakkor továbbra is számítani lehet látványpolitizálásra, egyrészt azért, mert a szélsőségesek jelentős létszámuk ellenére nem egységesek, és a brit euroszkeptikusokon kívül nem tudnak frakciót alakítani, de hangosnak kell lenniük azért is, mert a centrumpártok összefogtak, hogy a perifériára szorítsák őket.
Az alakuló ülésen, amelyen alelnököket is választottak, „bemutatkoztak” a romániai képviselők is. A szociáldemokraták szóvivője árulónak nevezte az ALDE-ból a Néppárthoz csatlakozott liberális képviselőt, akit előzetes alku nyomán alelnöknek jelöltek, ugyanakkor saját képviselőjüket javasolták az alelnöki tisztségre, végül mind az „áruló”, mind a vádló megszerzett egy-egy alelnöki bársonyszéket, és a teljes román delegáció elégedett lehetett, hogy végre olyan alelnököket szavaztak meg, „akik Romániát képviselik”, nem úgy, mint a múlt mandátum idején „pastorul Tőkés”…
Az új EP-ben azonban egy dologban mindenki egyetért: több hatalmat akarnak, mint eddig, pedig a Lisszaboni szerződés már 2010-től nagyobb hatáskört adott a parlamentnek.
A következő napokban lesz az Európai Bizottság elnökének a megválasztása, amikor az EP megmutat(hat)ja majd az erejét. A kép még nem elég világos, hiszen egyesek szerint Juncker megválasztása egyeztetések, megállapodások és háttéralkuk ellenére sem vehető teljesen biztosra. Kemény meccsre lehet számítani. És biztos nem fognak hiányozni a látványos szereplések sem: lesz bizonyára, aki háttal megy majd előre, vagy éppen fordítva…
