Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Club '77 címmel új tárlat nyílt, új társaság szerveződött Marosvásárhelyen – és mindez akár szép hagyomány kezdete is lehet. Csütörtök délelőtt a marosvásárhelyi Művészeti Líceum 1977-ben végzett évfolyamának diákjai, egykori osztálytársak, 35 év elteltével közös tárlaton mutatkoztak be a nagyközönségnek a Kultúrpalota földszinti galériáiban. A kiállítók létszáma ugyan nem teljes, de Fülöp Mária, Hideg Margit, Kozma Rozália, Nagy Ödön, Pongrácz Hedvig, Sipos Sándor, Székely Géza és Vass Csaba munkáit megtekintheti a nagyközönség. A létszámot bővítette két egykori, nagyra becsült tanáruk, Hunyadi Mária és Hunyadi László. A Kozma Rozália által szervezett tárlat leporellóján így írt minderről a kurátor: „Közönségünk, lelkes tárlatlátogatóink kívülállóként talán könnyebben megtalálják a közös érintkezési pontokat a művekben. Mert tény az, hogy létezik. Közös kultúra, alma mater falain belül eltöltött közös évek nem telhettek el nyomtalanul.”
A szervezők felszólalásait követően elsőként Cora Fodor művészettörténész méltatta a kiállítást. Mint mondta, örömre ad okot a tárlat, amely egy harmincöt évvel ezelőtti osztályterembe repít. Onnan az utat végül csak tizenöten folytatták. A harmincöt év a művészi beteljesedés ideje, egyéni életutak és életpályák lenyomata. Mindezt gazdagítják a két mentor, a két tanár munkái, amelyek még színesebbé teszik az egykori tanítványok technikákban, stílusokban, műfajokban bővelkedő tárlatát.
Nagy Miklós Kund méltatásában hozzáfűzte: el tudná képzelni egy hagyomány születését, a folyamatot, amelynek során mindegyik végzett évfolyam hasonló tárlattal jelentkezik, és születne egy nagyszerű kiállítássorozat. Ehhez azonban kell egy olyan alkotó, osztálytárs, mint Kozma Rozália textilművész: egy örökmozgó, nyüzsgő, aktív ember, aki nélkül nem jött volna létre ez a tárlat.
– Érdekes látni, hogy egy azonos életkorú csapatban mennyire különböző látásmódú művészember és művész(et)i univerzum született. Ez is azt a sokszínűséget bizonyítja, amelyet magukkal vittek, azt, hogy mennyi mindent milyen sok módon tudnak visszatükrözni, Szovátától Quebecig. Folyamatosan dolgoznak, mi pedig nagyon gazdagok vagyunk. Hiszen a húsz osztálytárs közül tizenöten vállalták a képzőművészi hivatást. Ha mindegyik osztályból átlagosan csak tízen vállalták is ezt, akkor az eltelt hatvan év alatt 500-750 olyan képzőművésszel ajándékozott meg minket a vásárhelyi iskola, akiknek művészete boldoggá teszi az közönséget nem csak Erdélyben, hanem szerte a nagyvilágon egyaránt.