Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-11-22 14:00:12
Novemberi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
ORTVAY TIVADAR, 1875-ig Ortmayr (Csíklovabánya, 1843. nov. 19. – Bp., 1916. júl. 8.): apát, történész, régész, az MTA tagja (l. 1875, r. 1905). Teológiai tanulmányait Temesvárt végezte. Előbb több helyen lelkész, majd a lugosi gimnázium tanára. Közben egyetemi magántanári képesítést is nyert. 1873-tól az MNM régiségtárának segédőre, 1875-ben a pozsonyi jogakadémia rendes tanára, 1892-ben pápai kamarás, 1900-ban csanádi apát lett. Széles körű, eredeti kutatásokon alapuló történelmi és archeológiai munkásságot fejtett ki. – Művei: Magyarország régi vízrajza a XIII-dik század végéig (I – II., Bp., 1882); Összehasonlító vizsgálatok a hazai és észak-európai prehistorikus kőeszközök eredete és régisége körül (I – II., Bp., 1885); Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején (I – III., Bp., 1891 – 92); Pozsony város története (I – IV., Pozsony, 1892 – 1913); Temes vármegye és Temesvár város története (Bp., 1896 – 1914). Mária, II. Lajos magyar király neje (Bp., 1914. Az MTA 1916-ban a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki.)
WENCKHEIM JÓZSEF, báró (Nagyszeben, 1778. nov. 22. – Pest, 1830. márc. 1.): gazdasági szakember, lótenyésztő, Wenckheim Béla báró miniszterelnök és Wenckheim László báró apja. Katonai pályára lépett, 1809-ben a nemesi felkelés alezredese, ill. ezredese a felkelés feloszlásáig. 1823-tól Arad vármegye főispáni helytartója, egyben Nógrád vármegye királyi biztosa, 1825-től Arad vármegye főispánja. Tevékenységet fejtett ki Békés vármegyében a vizek és mocsarak lecsapolása és szabályozása, a lótenyésztés és a gazdasági egyesülés előmozdítása terén. – Gondolatok a Magyar Országi hanyatló lótenyésztésnek helyreállításáról… (Pest, 1815) c. műve jelentős.
BÁTHORY ROMÁNCSIK MIHÁLY (Nagyvárad, 1853. nov. 27. – Léva, 1888. jan. 19.): színházi szakíró. 1875-1879 között a Népszínház súgója. 1885-ben Temesvárott színházi titkár, 1886-ban színigazgató volt vidéken. Számos cikket irt a vidéki színészet színvonalának emelése érdekében, több színművet és elbeszélést adott ki. 1871-ben szerkeszti a Színi Lapok c. hetilapot és 1878–1887 között a Színészeti Közlönyt. – Műve a Magyar színészek és színésznők életrajzai (Kassa, 1883).
DENGI JÁNOS (Nagybánya, 1853. nov. 28. – Lugos, 1903. dec. 20.): tanár, író. Az egyetemet Bp.-en végezte. 1876-tól debreceni, 1880-tól soproni, 1881-től lugosi gimnáziumi tanár, majd 1892–1901 között Krassó-Szörény vármegye tanfelügyelője. Több verseskötete, irodalomtörténeti és nyelvészeti tárgyú tanulmánya, valamint számos verstani és stilisztikai tankönyve jelent meg. Fő művei: Költemények (Bp., 1877); A csók könyve (Debrecen, 1878); Páholydalok (Sopron, 1881); Magyar verstan (Bp., 1884); Tanügyi dolgozatok a középiskolai nevelés és oktatás köréből (Bp., 1890); Újabb költemények 1872–92 (Bp., 1892).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.