Híres erdélyi magyarok
2013-12-27 14:58:30
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Januári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SAROLT (?, 954 körül–997 után): az Erdélyben független fejedelemként uralkodó Gyula leánya, Géza fejedelem első felesége. Házasságukból két leány és egy fiú: István született. Sarolt bizánci kereszténységben nevelkedett, házassága a Gyula és a fejedelem törzse közti szövetséget volt hivatva előmozdítani. Férje mellett elősegítette a kereszténység terjedését.
DEGRÉ ALAJOS (Lippa, 1819. jan. 6–Bp., 1896. nov. 1.): író, publicista. ~ Lajos és Miklós apja. Atyja francia származású sebész, anyja magyar volt. Jogi tanulmányait 1838–1840-ben Nagyváradon végezte. 1842-től Pesten jurátus, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Jurátusként részt vett az 1843-as országgyűlésen, utána rövid ideig Bécsben dolgozott, majd Pestre költözött. 1846-ban tagja lett a Petőfi körül tömörülő Tízek Társaságának. 1848-ban a pesti Közcsendi Bizottmány jegyzője, majd belügyminiszteri titkár lett, de már ez év nyarán beállt honvédnek a Földváry vezette önkéntes zászlóaljba. 1848. szept.-től huszárkapitány Móga János alatt, majd a Károlyi huszárezredben. Világos után az Alföldön bujdosott, az amnesztia hírére jelentkezett, és Aradon internálták. Szabadulása után Pestre költözött, 1856-ban végiglátogatta a magyar emigránsokat a Ny-i országokban. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1870–75 és 1878–1881 között országgyűlési képviselő előbb a balközép, utóbb a 48-as párt programjával. 1883–1885-ben szerkeszti az Ország Világ c. lapot. Írásaiban a francia romantikusokat utánozza, visszaemlékezései időtállóak. – Fontosabb művei: Iparlovag (vígjáték, Pozsony, 1844); Eljegyzés álarc alatt (vígjáték, Pest, 1845); Félreismert lángész (vígjáték, Pest, 1846); Kedélyrajzok (elb., Pest, 1847); Bál előtt és bál után (vígjáték, Arad, 1852); Két hatalom (vígjáték, Pest, 1857); Két év egy ügyvéd életéből (r., I–II., Pest, 1853); Salvator Rosa (r., Pest, 1855); Az ördög emlékiratai (r., I–II. Pest, 1860); A száműzött leánya (r., Pest, 1865); A kék vér (r., Pest, 1870); A nap hőse (r., Pest, 1870); Itthon (r., I–II. Bp., 1877); Az elzárt gyámleány (r., Bp., 1878); Visszaemlékezéseim (I–II. Bp., 1883–84); Így van jól (r., Bp., 1887).
SZILÁGYI ISTVÁN (Nagykálló, 1819. jan. 6–Máramarossziget, 1897. ápr. 12.): tanár, író, az MTA l. tagja (1846). A bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamokat Debrecenben végezte, ahol Arany János tanulótársa volt. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium igazgatója, ott Arany János pályakezdésére volt ösztönző hatással. 1845-től 1896-ig Máramarosszigeten működött, 1840-ben és 1841-ben a Kisfaludy Társaság pályadíját nyerte el Árpád c. költeményével és a Csák és a királyleány c. elbeszélésével, 1843-ban az MTA a Szókötéstan szabályai c. nyelvészeti munkáját jutalmazta. Egyháztörténeti és helytörténeti, azonkívül pedagógiai munkákat írt. Fő művei: Keresztyén egyháztörténet (Máramarossziget, 1860); A gimnáziumi oktatásügy története a magyarországi helvét hitvallásúaknál (Sárospatak, 1861); Adalékok a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása történetéhez (Vaszary Kolossal és Révész Imrével, Bp., 1877); A római irodalomtörténet rövid vázlata (Máramarossziget, 1891).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
