Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-01-03 13:59:58
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Januári évfordulók, 2014
GICZY JÁNOS; GÉCZY (? – Gyulafehérvár, 1589. jan. 7.): katona és politikus. Dunántúli birtokos nemesi család sarja. 1566-tól a gyulai várban szolgált hadnagyként, majd a vár eleste után Erdélybe menekült, és János Zsigmond fejedelem szolgálatába lépett, aki csakúgy, mint később Báthori István, nagy birtokadományokkal jutalmazta szolgálatait. 1577-ben Báthori követe a temesvári pasánál, 1576-tól váradi kapitány, majd a kiskorú Báthori Zsigmond idején, 1585. máj.-tól 1588. dec.-ig Erdély kormányzója. Lemondása után a fejedelem első tanácsosa és az ország főkapitánya.
PÁLFFY JÁNOS (Tarcsafalva, 1804. jan. 10 – Tarcsafalva, 1857. ápr. 13.): politikus, író. Székelykeresztúron és Kolozsvárt az unitárius kollégiumban tanult, 1825-ben a József nádor huszárezredbe lépett, 1828-ban kadét, 1830-ban hadnagy lett. 1835-től 1848-ig Küsmödön (Udvarhely vm.) élt. Az 1841–1844-es erdélyi országgyűlésen Küküllő vármegye követeként a haladó ellenzék soraiban harcolt a reformokért. 1842. márc.-ban az erdélyi országos küldöttség tagjaként Pesten megismerkedett gr. Széchenyi Istvánnal és gr. Batthyány Lajossal. 1848. máj. 2-án Udvarhelyszék követének választotta a máj. 29-re Kolozsvárra összehívott unió-országgyűlésbe. 1848. máj. 30-án az országgyűlés vezérszónokaként javasolta, hogy mondják ki az uniót Mo.-gal. Az uniós törvény szentesítése végett az országgyűlés őt és Weér Farkast küldte Innsbruckba V. Ferdinándhoz. A pesti országgyűlésen is Udvarhelyszék követe. Az első felelős minisztériumban pénzügyi államtitkár és a képviselőház első alelnöke, a Honvédelmi Bizottmány tagja. Debrecenben a békepárthoz csatlakozott. A szabadságharc bukásakor Kolozsvárt volt. 1849 őszén előbb Kolozs, majd Szatmár vm.-ben bujdosott. 1849. okt.-ben önként jelentkezett Haynaunál. Az Újépületbe zárták. 1850. júl. 4-én halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1850-től 1851-ig Pesten lakott a Vadászkürt Szállodában br. Kemény Zsigmonddal. 1851 őszén Sátoraljaújhelyt jelölték ki kényszerlakhelyéül. 1856 őszén a már súlyos tüdőbetegnek megengedték, hogy szülőfalujába költözhessék. 1857. jan. 20-án kelt végrendeletében vagyonát az Erdélyi Múzeumra hagyta. Munkatársa volt az Erdélyi Híradónak, a debreceni Esti Lapnak, a Magyar Sajtónak. Fő műve a Magyarországi és erdélyi urak (sajtó alá rendezte Szabó T. Attila, Kolozsvár, 1939).
WEISS MIHÁLY (Medgyes, 1569. jan. 13 – Földvár, 1612. okt. 12.): Brassó város főbírája. Kolozsvárt, majd Heidelbergben tanult. Hazatérve Hardegg gróf szatmári parancsnok titkára, majd Prágában a m. kir. kancellária alkalmazottja, 1589-ben nemességet kapott. 1590-ben Brassó város tanácsának hivatalnoka, 1600-tól szenátor, 1608-tól főbíró. Kezdettől fogva elsősorban a diplomáciában tevékenykedett. 1594-től kezdve sorozatosan ő képviselte Brassót az ogy.-eken. 1595-ben tagja volt annak az erdélyi követségnek, mely Prágában Rudolf és Báthori Zsigmond közt szövetséget kötött. Bocskai, majd Rákóczi Zsigmond is gyakran küldte a császári udvarba, a Portára és a román vajdaságokba. Mint főbíró ő irányította Brassó és az erdélyi szász városok Báthori Gábor elleni küzdelmét. A fejedelem csapataival vívott földvári (Brassó mellett) vesztes csata után, menekülés közben a hajdúk megölték. Brassó, de egész Erdély eseményeire kiterjeszkedő latin nyelvű krónikája (Liber Annalium raptim scriptus; kiadta E. Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens, Kolozsvár, 1860) fontos történeti forrás.
WASS SÁMUEL, gróf (Kolozsvár, 1814. jan. 13 – Bp., 1879. márc. 20.): földrajzi útleíró, közgazda, az MTA l. tagja (1861). Kolozsváron végzett líceumi tanulmányai után nagy utazásokat tett külföldön, amelyekről úti jegyzeteket írt. 1833-tól megyei közhivatalokat viselt. 1848 elején Doboka vármegye főispánja, 1849. febr.-ig a pesti országgyűlésen képviselője. 1849-ben a m. kormány megbízásából a m. hadsereg számára fegyverek szerzése céljából Konstantinápolyba, onnan Párizson és Londonon keresztül Amerikába ment. A szabadságharc elbukásáról értesülve San Franciscóban két társsal nagyobb aranykohót létesített, ez az 50-es évek végén megszűnt. 1858-ban végleg hazatért. 1861-ben a főrendiház tagja. 1866-tól 1875-ig Deák-párti képviselő. Részt vett a Földhitelintézet megalapításában, főleg azonban iparvállalatok előmozdítását szorgalmazta. Igen nagy nyelvismerettel rendelkezett; cikkei a magyar és a kaliforniai angol lapokban jelentek meg. Művei: Kilencz év egy száműzött életéből (Pest, 1861); Szárazi és tengeri utazások nyugaton (Pest, 1862).
KISS LÁSZLÓ (Segesvár, 1919 – Marosvásárhely, 1968. jan. 14.): író, drámaíró, költő és színész. Újságíró 1937-től Marosvásárhelyen, első verseskötete 1939-ben jelent meg. 1947-től a Marosvásárhelyi Székely Színház színésze volt. Játék közben, színpadon érte a halál. Főbb szerepei: Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); II. Endre (Katona J.: Bánk bán); Szemere Bertalan (Illyés Gy.: Fáklyaláng). Írásai:. Önmagam ellen (versek, 1939); Vihar a havason (színmű, Marosvásárhely, 1953); Jó reggelt (novellák, karcolatok, Marosvásárhely, 1954).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.