Híres erdélyi magyarok
2014-01-17 13:42:35
- Kuti Márta
Januári évfordulók, 2014
Januári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
IGNÁCZ RÓZSA (Kovászna, 1909. jan. 25. – Bp., 1979. szept. 25.): író, színművész. Makkai János újságíró, politikus felesége. 1931-ben végezte el a színiakadémiát Bp.-en. A bp.-i Nemzeti Színház tagja (1931-39). A bp.-i Színházi Magazin párizsi tudósítója (1939-40), napilapok esszéistája és riportere. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). Első irodalmi sikerét Anyanyelve magyar (1937) c. regényével aratta. 1939-ben Ezer hold pipacs c. darabját mutatta be a Vígszínház. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát dolgozta fel tragikus pátoszú regényekben. Egyik legnagyobb sikerű könyvében, a Róza leányasszonyban Laborfalvy Róza életregényét írta meg, s a kor színészetéről is érzékletes képet rajzolt. 1942-ben Ferenc József-díjat kapott, 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 1945—1947 között a Fővárosi Kiadónál dolgozott mint lektor, majd a Református Élet c. lap szerkesztője volt. Tízévi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt). Életrajzi regénye és korábbi kötetei posztumusz jelentek meg. Román nyelvből készített maradandó fordításokat. – Művei: Anyanyelve magyar (r., Bp., 1937); Rézpénz (r., Bp., 1938); Levelek Erdélyből (elb. Bp., 1939); Született Moldovában (r.,Bp., 1940); A bujdosó (elb., Bp., 1942); Családi mondakör (karcolatok, anekdoták, Bp., 1942); Keleti magyarok nyomában (regényes útirajz, Bp., 1942); Róza leányasszony (r., Bp., 1942); Két élet (r., Bp., 1943); Hivatalnok Berta (r., Bp., 1944); Kedves dolog (életkép, Bp., 1946); Urak, újak (r., 1-2. k., Bp., 1946); Mámoros malom (r., Bp., 1947); Márványkikötő (r., Bp., 1947); Az igazi Ibrinkó (tündérmesék, csodás történetek, Bp., 1955); Tegnapelőtt (elb., Bp., 1957); Mindenki levele (elb. Bp., 19S8); Torockói gyász (történelmi r., Bp., 1958); Az utolsó daru (ifjúsági r., Bp., 1959); Prospero szigetén (emlékezések nagy színészekről, Bp., 1960); Tóparti ismerősök (kisr., novellák, Bp., 1961); Orsika (r., Bp., 1963); Zebradob-híradó (Kelet-afrikai útinapló, Bp., 1963); Titánia ébredése (r., Bp., 1964); Papírmalom (r., Bp., 1967); Szavannatűz (elb., Bp., 1970); Argentína viharszünetben (Bp., 1972); A hegyen-völgyön szánkózó diófa (mesék, Bp., 1974); Ikerpályáimon (visszaemlékezések, Bp., 1975); Névben él csak (történelmi r., Bratislava-Bp., 1976); Hazájából kirekesztve (életrajzi r., Bp., 1980); Utazások emlékkönyve (Bp., 1980); Kóborló kisfiú kalandjai (ifjúsági r., Bp., 1980). Egy születésnap körül (r. Chicago, 1983); Szent László király regénye (1989).
KOVÁCS MIKLÓS, KOVÁTS (Csíktusnád, 1769. jan. 26. – Kolozsvár, 1852. okt. 15.): római katolikus püspök. Bölcseletet és jogot Kolozsváron tanult. Nagyváradon papnövendék lett. 1794-ben szentelték pappá. Nagyváradi hittanár, Bihar vármegye táblabírája, 1814-ben kanonok. Az 1822-i országgyűlésen a váradi káptalan követe. 1824-ben prépost és debreceni plébános. 1827-ben erdélyi püspökké nevezték ki, egyben erdélyi főkormányszéki tanácsos és az összes katolikus iskola főigazgatója. Nagy alapítványaival tette emlékezetessé nevét, jelentős összegeket hagyott az MTA-ra, az Erdélyi Múzeumra és egyházi célokra.
NAGY ISTVÁN (Maroslekence, 1909 – Bp., 1976. jan. 29.): színész. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészkarán tanári diplomát szerzett (1932), Nagyenyeden tanított. 1934-ben a kolozsvári Nemzeti Színház szerződtette, a vezető színészek közé emelkedett. 1941–1945 között a bp.-i Nemzeti Színház tagja volt. Szép beszéde, férfias megjelenése alkalmassá tették számos színházi és filmszerep eljátszására. Az 1945 utáni években a Fővárosi Operettszínházban, vidéken, majd a Déryné Színházban játszott, de játékstílusa megfakult. – Főbb szerepei: Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); címszerep (Shakespeare: Hamlet); Antonius (Shakespeare: Julius Caesar).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
