– avagy a magyar Mamma Mia! –
A fiatalkori szerelem szépsége és mulandósága, döntéseink hatása az életünk alakulására, a múlt és a jelen kapcsolatának feltárása – a film egyszerre nosztalgikus, humoros és érzelmes utazás, amely a családi kötelékek és a szerelem erejét ünnepli. Orosz Dénes legújabb filmje, a Hogyan tudnék élni nélküled?, amely Magyarországon hatalmas sikert aratott, megérkezett az erdélyi közönséghez. A zenés romantikus vígjáték, amelyben Demjén Ferenc ikonikus dalai keltik életre a múlt és a jelen érzelmeit, különleges fogadtatásban részesült hazánkban is.
A film cselekménye két idősíkban játszódik, a múltban szövődött szerelem, valamint annak utóhatása áll a középpontban. Mi tagadás, a folytatás akaratlanul is eszembe juttatott egy másik filmet, mégpedig az ABBA slágereire írt Mamma Mia!-t.
A jelen:
Lili (Varga-Járó Sára) fiatal énekesnő, aki talál egy dobozt, amely tele van régi levelekkel és kazettákkal. Ezekből a tárgyakból, de főleg a dobozban talált naplóból anyja, Eszter (Törőcsik Franciska) fiatalkori életéről és egy különleges nyárról szerez tudomást. Lili és két testvére a naplót olvasva elkezdik kibogozni anyjuk régi szerelmét, és itt repülünk vissza az 1990-es évek Balatonjára.
Kicsit ismerős a szituáció, ugye? Hát ezért: a húszéves Sophie Sheridan szórakozott édesanyjával, Donnával egy kis görög szigeten él, ahol Donna a Villa Donna szállót vezeti. Sophie Készül férhezmenni vőlegényéhez, Skyhoz, és szeretné, ha édesapja vezetné az oltárhoz, akit azonban nem ismer. Donna régi naplóját elolvasva a lány és két barátnője arra a következtetésre jut, hogy három férfi közül lehet valamelyik az apja. Meghívja Samet, Harryt és Billt az esküvőre, anélkül, hogy anyjának szólna erről. A Mamma Mia 2-ben visszautazunk Donna életében az 1970-es évek elejére, hogy megtudjuk, hogyan is került a főhősnő a görög szigetre.
A múlt:
Az 1990-es évek elején játszódó történetben Eszter egy balatoni nyáron ismerkedik meg Gergővel (Ember Márk), egy feltörekvő zenekar frontemberével. Gergő karizmatikus személyiségével és tehetségével lenyűgözi Esztert. A két fiatal között szenvedélyes szerelem bontakozik ki, ám életük céljai és a körülmények külön utakra kényszerítik őket. A kapcsolatuk egy egész generáció szabadságvágyát, álmait és küzdelmeit tükrözi.
A szereplőket kiválóan válogatták össze, pláne ami a bevételt is illeti. Olyan alkotók jelennek meg a vásznon, akik napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek, ha pedig valaki eddig nem volt kellőképpen körberajongva, most bizonyára teljesül az álma. Szerepel a filmben például Marics Peti, a Valmar zenekar egyik frontembere, Ember Márk, aki az Oltári csajok, A viszkis filmekben vagy a Bátrak földje című sorozatban is látható. Nem mellékes a női főszereplő sem, Törőcsik Franciska, akit láthattunk már a BÚÉK, a Cicaverzum filmekben vagy a Mi kis falunk című sorozatban.
Hogy mi volt a legnagyobb meglepetés? Marics Peti alulhasználtsága, ugyanis ahhoz képest, hogy a stábban ő a nagybetűs, legismertebb hivatásos énekes, nemcsak a színészkedésben jutott neki epizódszerep, hanem éneklésben is.
A musical a filmművészet egyik különleges műfaja, amelyben a zene, az ének és a tánc kulcsfontosságú szerepet játszik a történetmesélésben. A műfaj lényege, hogy a cselekmény fordulópontjait, érzelmi csúcspontjait vagy karakterfejlődéseit dalbetétek és koreográfiák közvetítik, gyakran szinte észrevétlenül belesimulva a narratívába.
Voltaképpen ahol a szó elfogy, ott felcsendül a zene, és kezdetét veszi a tánc. A híres Demjén Ferenc-slágerekkel, pontosabban feldolgozásokkal ezúttal nem ez történt. A dalok előadásmódja és maga a stúdió hatása kiölte az életet a dalok képi megjelenítéséből. Amikor zene van, nem hallatszik a környezet. Mi tagadás, műfaji sajátosság, de a dalok leváltak a filmről, sokszor hirtelen és a semmiből csendül fel egy-egy sláger. Két helyen azonban kivételt tettek, meg volt adva a dal felcsendülésének ideje, érdemes ezekre odafigyelni: A szabadság vándorai és a Hogyan tudnék élni nélküled? című művek rendkívül szépre és önazonosra sikerültek.
A film első képsorai egyértelművé teszik: itt komoly gondok várhatók. Varga-Járó Sára karaktere egy ismeretlen helyszínen – talán egy bárban, étteremben, klubban vagy színházi előtérben – adja elő zenekari kísérettel a Sajtból van a Hold című dalt. Azonban a jelenet alatt valami nem stimmel: a szájmozgása és a hang nincs szinkronban, mintha „csúszkálna” a felvétel. Bár érthető, hogy a musicalbetéteket stúdióban rögzítették, és utólag illesztették a jelenetekhez, meglehetősen zavaró, hogy a filmben többször is látványosan elcsúszik a szinkron. A tánckoreográfiák már kevésbé adnak okot panaszra, igazán emlékezetesek és változatosak. Bár ismét felháborított a balatoni hídon zajló óriási tánc, már csak a Dancing Queen hiányzott…
Annak ellenére, hogy a történet dramaturgiájának, valamint több jelenetnek Mamma Mia-koppintás szaga volt, hogy a dalok hirtelen csendültek fel, és a stúdió csendje betöltötte a nyílt balatoni teret, azért mégiscsak elmondható, hogy a film, bár kicsit édes, kicsit savanyú, a miénk.
Az összes hibája ellenére kijelenthetem, hogy széles mosollyal hagytam el a mozitermet, és azt mondtam: igazán kedves, aranyos, lelket melengető film volt – de párszor felbosszantott. A Hogyan tudnék élni nélküled? megérdemli a figyelmet, hiszen az alkotók mertek egy merőben nosztalgikus, zenés történetet elmesélni, amely egy generáció érzelmeit és emlékeit idézi fel. A film szerethető karakterei, a humorral és érzelemmel átszőtt jelenetek, valamint Demjén Ferenc halhatatlan slágerei meg tudják érinteni a közönséget. Bár technikai szempontból nem hibátlan, az üzenete – a szerelem, az emlékek és az összetartozás ereje – így is hatásos. Ez az alkotás végül is nemcsak egy film, hanem egy hangulatos utazás is a magyar zenei és filmes kultúrában.
