Hol keressük az igazságot?
Történetem 2010 márciusában kezdődött, amikor cégünk egyik alkalmazottját felszólítottuk, hogy két hét áll a rendelkezésére új munkahelyet keresni, mivel nem felel meg a cég által elvárt követelményeknek.
Történetem 2010 márciusában kezdődött, amikor cégünk egyik alkalmazottját felszólítottuk, hogy két hét áll a rendelkezésére új munkahelyet keresni, mivel nem felel meg a cég által elvárt követelményeknek. A kollégánk négy nap elteltével jelentkezett újra a munkahelyen egy beteglappal, amit természetesen nem adott le, csak lobogtatott előttem. A beszélgetést rögzítettük azzal a céllal, hogy majd felhasználjuk, ha szükség adódik, ugyanis kollégánk azzal fenyegetett, hogy törvényre kerülünk, ha nem fizetünk neki fájdalomdíjat, kb. 6000 lejt, mert ő nem talál munkahelyet.
Felajánlottuk, hogy segítünk munkát keresni, és amíg talál, maradjon a cégnél.
Ebbe nem akart belemenni és folyton a fájdalomdíjról beszélt. Természetesen elmondta, hogy nem beteg, a beteglapot a családorvos segítségével intézte, na és persze valaki kitanította, hogy hogyan lehet könnyebben „pénzt keresni”. A beszélgetés alatt elhangzott, hogy a beteglapot 3 nap alatt le kell adni a cégnél, és iktatni is kell. Erre az volt a válasza, hogy majd azt mondja a bíróságon, hogy ő leadta, de nem volt iktatva, ami viszont nem az ő hibája. Tudván, hogy megvan a felvétel, és mindez, amit ő állít, nem igaz, felbontottuk a munkaszerződését. Ez nem is lett volna gond, a problémák csak ezután adódtak. A bíróságtól kaptunk levelet, amiben az állt, hogy nem volt jogos felbontani a munkaszerződését, mert betegszabadságon volt az idő alatt, azt viszont senki nem vette figyelembe, hogy a betegszabadságig eltelt 4 nap, és törvény szerint 3 nap igazolatlan hiányzás után már jogos a munkaadó és munkavállaló közötti szerződést felbontani.
Ezután teltek a hetek és hónapok, első fokon elvesztettük a pert, mert a bíróság úgy ítélte, hogy nem törvényes úton történt a munkaszerződés felbontása. És itt kezdődött a bíróság és a munkakamara közötti ellentét. Az „első lap nem volt rendesen kitöltve” – állította a bíróság, mert bele kellett volna írni az okokat és nemcsak annyit, hogy B betűvel bontjuk fel a szerződést. Ez mind igaz, de csatolva voltak a cég fegyelmi bizottsága által kibocsátott papírok, amiben benne volt minden ok, minden nem elvégzett munka és minden reklamáció leírása – amit elfogadott a munkakamara és iktatott is.
Mai napig sem értem, hogy létezik, hogy a munkakamara és a bíróság is állami hatóság, intézmény, mégis más alapon működnek, ellentétesen.
Elvesztettük a pert másodszor is, sőt szinte háromszorosát ítélte meg a törvény, hogy a kedves kollégánkat kifizessük és arra kényszerítenek, vegyük vissza dolgozni még ezek után is.
Akkor kérdem én: hol az igazság és mi alapján dönt a törvény?
Szkaliczki Yvonne
