Addig örülj, amíg ovisok vagytok – sóhajtotta pár héttel a nyári szünidő előtt egy hétéves kislány édesapja. Tanár szülő létére – vagy éppen azért – aggodalommal töltötte el az ismeretlen, és ezen – oktatási rendszer(telenség)ünk kaméleoni képességeit tudva – nem is lehet igazán csodálkozni.
Addig örülj, amíg ovisok vagytok – sóhajtotta pár héttel a nyári szünidő előtt egy hétéves kislány édesapja. Tanár szülő létére – vagy éppen azért – aggodalommal töltötte el az ismeretlen, és ezen – oktatási rendszer(telenség)ünk kaméleoni képességeit tudva – nem is lehet igazán csodálkozni. A kötényruhát, mellényt, csokornyakkendőt első alkalommal felöltő kisdiákok viszont mit sem érzékelnek a felnőttek szorongásából. Régóta várják ezt a holnaputánt, soknak közülük még vakációzás közben is a nagy becsengetésen járt az esze. Az ő bizakodásukhoz, elvárásaikhoz kellene méltóvá tenni nemcsak az iskolakezdés napját, hanem az egész iskolai évet. Bármennyire is naivan hangzik, meg kellene védeni őket attól, hogy tizenkét év múlva a tanulásnak még a gondolatától is iszonyodó, semmibe ballagó fiatalok sorait gyarapítsák.
Persze, az idei évkezdés sem lesz zökkenőmentes. A megszokott forgatókönyv szerint több megyében is késik például a – „híres” tej- és kifliprogramunk keretében – minden kisdiákot és gimnazistát megillető tízórai. Nálunk a versenytárgyalás eredményének megfellebbezése miatt kell legalább három hetet várakozni, de vannak vidékek, ahol még ki sem írták a licitet. A városi tanulók többsége bizonyára nem érzi hiányát az állami harapnivalónak, de a vidéki iskolákba járó apróságok között lesznek olyanok, akik az illetékesek hanyagsága miatt – mert hamarabb is meg lehetett volna szervezi azt a versenytárgyalást, nem beszélve azokról az esetekről, amikor még nem is kerítettek sort rá – korgó gyomorral ülik végig a tanórákat. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a bukáshoz vezető út. A „nem vagyok fontos” érzésével. Persze, mindig is voltak és lesznek a rendszer görbe tükreitől és zsákutcáitól meg nem riadó, a visszahúzó erők ellenére is messzire jutó diákok. Csakhogy ők többnyire kivételek.
Vannak persze örvendetes újdonságai is az idei diákrajtnak. Csökkenőben van a működési engedéllyel nem rendelkező tanintézetek száma, ugyanakkor – a tavalyi évtől eltérően – ezúttal a megye egyetlen óvodáját vagy iskoláját sem kellett megszüntetni az alacsony gyereklétszám miatt. Holnapután 6368 – a múlt évinél 153-mal több – Maros megyei elsős, közöttük 2234 magyar kisdiák – 135-tel több, mint tavaly – indul el azon az akadályokkal, kapaszkodókkal és lejtőkkel teli úton. Könnyű lépteket, a magasságokhoz erőt, a mélységekhez szelíd bölcsességet kívánunk nekik, és azt, hogy soha ne némuljon el bennük a holnaputánt visszhangzó, mindig jóra intő belső csengő szava.
