Húsvét előtti zsongás a várban

Amire egy éve vártak

Tavaly a pandémia miatt utolsó percben kellett lemondani a Parapács Egyesület első húsvéti vásárának gazdag programkínálatát – árucikkek seregszemléjére szűkítve a háromnapos rendezvényt –, a hét végén azonban végre tavaszi zsongással telhetett meg a marosvásárhelyi vár.

Kartonból „született” és két lábon járó nyuszik, léggömbök, színpompás, ünnepi termékektől roskadozó asztalok, alkalomhoz illő kézműves- és egyéb foglalkozások, sőt, koncert és bábszínház is várta itt a kisgyermekes családokat, a felnőtt társaságok pedig kertészeti tematikájú előadásokat vagy az Ízek a könyvtárból című beszélgetést hallgathatták meg, borkóstoláson vehettek részt, és persze kedvükre válogathattak a közel félszáz árus felhozatalából.

Tojást írt, szalmát font az aprónép 

Szombat délelőtt a Kádárok bástyájában sorra íródtak a gyimesi motívumos piros tojások, szalmából pedig tojástartók és virágok is készültek. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezte kézműves-foglalkozásokon főként kisiskolások szorgoskodtak szüleikkel együtt, de egy „mindjárt” 6 éves fiúcskát is „tetten értünk” a tojásfestők között, aki nyolcéves nővérével és édesanyjával közösen készítette a húsvéti kosárba valót. 

– A varázsfakanalam besüllyed a festékbe, és hagyom pár percet állni – „vezényelte le” újra meg újra a műveletet az első mozdulattól az utolsóig Kelemen Vera, a hagyományos tojásfestés egyik irányítója, miközben a szalmafonók asztalánál sokadjára illesztettek egymásra három szálat az oktatók. Mezei Dániel első alkalommal igyekezett elkészíteni saját tojáshordó kosarát. 

– Apával mindig megyünk locsolni a rokonsághoz és azokhoz az osztálytársaimhoz, akik ilyenkor várják a vendégeket. Egy egyszerű kis verset is szoktam ilyenkor mondani. A mamáimhoz is ellátogatunk, ott mindig kapok édességet, de az osztálytársaknál is nagyon jól telik – mesélte munka közben a tízéves kisfiú.

Aki a bástyában már mindkét alkotómunkát elvégezte – vagy akár ezek előtt a tevékenységek előtt – a várudvaron is talált kihívást, az Örmény-Magyar Kulturális Egyesület kerámiaműhelyében ugyanis agyagozni várták a gyermeknépet. Amikor pedig a Vártemplomban délre harangoztak, Moldován Emese is megérkezett közkedvelt népi gyermekjátékaival, és hamarosan az Én elmentem a vásárra dallamára kerekedett hatalmas kör a zöld fűben. 

Szombat délután élőszavas mesemondásra, vásári bábjátékra és gyerekkoncertre is sor került a várban, a kertészkedés iránt érdeklődő gyermekeknek pedig palántázni is volt lehetőségük. 

Öröm és csalódás az árusstandoknál

Húsvéti asztalra illő díszek, virágkompozíciók, kamrába való finomságok – savanyúságok, laska- gomba-készítmények, mézfajták, szörpök, pálinkafélék –, levendulatermékek, ékszerek, állatfigurák – a vásári kínálat alapos átfésülése akár órákba is beletelhetett. Első körben ismerős arcokat fedeztünk fel, akik jól ismert árucikkeik mellett újdonságokat is hoztak.

A sóváradi Bíró Kinga és férje, Tóth Zoltán ízletes házi fagylaltja ez alkalommal sem hiányzott a kínálatból. Két legújabb alkotásuk a diós és a barackos, mangós fagyi – tudtuk meg a házaspártól, akik az enyhén hűvös időjárás miatt elsősorban a tejszínes finomságot ajánlották vásárlóiknak, akik már a vásár első napján is szép számban jöttek. 

Varga István, a kundi sajtmanufaktúra tulajdonosa szintén visszajáró résztvevője a marosvásárhelyi vásáros rendezvényeknek. Standjánál rendszerint található „debütáló” termék, ezúttal sem volt másként. A vállalkozó a Joghurtos fincsike nevű új árucikkre hívta fel a figyelmünket, amelynek főszereplője – amint azt neve is elárulja – az ananásszal, áfonyával, mangó- és málnaszósszal, zabpehellyel, mogyoróval, napraforgó- és lenmaggal találkoztatott tejtermék.

Varga István elárulta, hogy a vásár második napjának délelőttjén nagyobb forgalomban bízik, mint a nyitónapon, amikor a vártnál jóval kisebb volt a kereslet. 

A vásári forgalomtól a szebbnél szebb fatojásokat, szalmából font virágkosárkákat, kukoricaháncsból készült kompozíciókat kínáló Lőrincz Bertalan sem volt elragadtatva. 

– Pénteken húszan nézték meg a feleségemmel, Lőrincz Emesével közösen készített termékeket, és hatan vásároltak is valamit. Úgy tűnik, az időjárás nem kedvez túlságosan a rendezvénynek, minden azon múlik, hogy ennek ellenére a különféle programokkal ide tudják-e csalogatni a szervezők a potenciális vásárlókat – vélte az árus.

Egy, marosvásárhelyi vásárokon eddig sosem látott termékcsalád, a baba- és környezetbarát, állatfigurás fahinta, babzsák, gyereksátor kitalálója és kivitelezője, Maxin Ambrus Emőke ezzel szemben nagyon is elégedett volt a kereslettel.

– A koronavírus-járvány előtt, a várandós időszakomban született meg bennem ezeknek az árucikkeknek az ötlete. Olyasmivel szerettem volna piacra lépni, amit nem cserélnek le hetente a szülők, és aminek fejlesztő szerepe is van a baba életében. A hinták farészét nem én készítem, de az egyéniségüket én adom meg. Pamutzsinórral látom el őket, pamutból készülnek a békás, zsiráfos, vízilovas párnáik is. Kül- és beltéren is használhatók, és nagyon biztonságosak ezek a hinták, akár el is szundíthat bennük a kisgyermek – foglalta össze terméke előnyeit a fiatal vállalkozó, aki kíváncsiságból jött el a vásárra, hogy megtudja, mennyire nyitnak az ilyen jellegű rendezvények felé a járvány után az emberek, és már az első napon több árucikket is sikerült eladnia.