Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A múlt hét végén érdekes és értékes esemény zajlott a Kis-Küküllő mentén: másodszor rendeztek huszártoborzót, és emlékeztek az 1848–49-es forradalomban elesett egyik nemzetőrre.
Az eseménnyel a szervezők (a 6. Württemberg huszárezred erdőszentgyörgyi, bözödi, makfalvi, kibédi és hármasfalusi tagjai) szeretnék feleleveníteni az egykori huszártoborzókat. Hajdanán a verbuválás (toborzás) lényege az volt, hogy meggyőzzék a férfiakat, legényeket, hogy vállaljanak hadi szolgálatot. Kossuth Lajos kormánya 1848-ban meghirdette a magyar hadsereg felállítását, de ezt a semmiből kellett megszervezni, ezért toborzó csapatok indultak szerte az országba. Ha a verbuválás nem volt sikeres, és nem akadt elég önkéntes, akkor kötéllel fogtak katonának való férfiakat. Aki ivott a király borából, azaz ajkaival érintette a kulacsot, az három évre elkötelezte magát a honvédségbe, ellentétben a császári haddal, ahol húsz év volt a szolgálat. Aki belépett a katonák sorába, húsz pengő forint felpénzt kapott, ami akkor egy fejőstehén árának felelt meg. Így sikerült Magyarországnak egy év alatt 176 ezer katonát és alig harmincéves átlagéletkorú vezérkari csapatot kiállítania, amely megállította Európa akkori legnagyobb haderejét, az osztrák hadsereget.
Ezt a toborzást játszották el múlt szombaton a 6. Württemberg-huszárezred tagjai, akik zeneszó kíséretében végigjárták Makfalvát, Hármasfalut, Kibédet, megálltak egy-egy téren, ahol a helyi legénykék, a „regrutajelöltek” táncoltak, a huszárok kiválasztották a legügyesebbeket, akik ihattak a király borából, majd térdre ereszkedve mondták el az esküt: „Hazánknak esküszünk magyarságunk védelmére! Utolsó csepp vérünkkel készek vagyunk, elszánva azt mindenkor, feláldozásával oltalmazni, mert az minket azon felszólítással hív, hogy aki őt megmenteni nem siet, az cudar, az nem magyar!” – tudtuk meg Báthori István hagyományőrző huszárkapitánytól, a Württemberg-huszárezred vezetőjétől és az erdőszentgyörgyi Württemberg Sándor Egyesület elnökétől.
Vasárnap a huszárok a helyiekkel együtt megkoszorúzták Makfalván az 1848–49-es szabadság harcban elesett Dósa Lajos nemzetőrségi őrnagy tavaly állított emléktábláját. Dósa Lajos 1820 táján születhetett Makfalván, az 1832-ben elhunyt Dósa Dániel földbirtokos családjában.
Vasárnap délután ügyességi versenyt is rendeztek, amelynek célja a mai hagyományőrző huszárok lovas tudásának felmérése és jó példa mutatása volt. A huszároknak a kijelölt pályán olyan próbákat kellett teljesíteniük, amelyekkel elődeik is valamikor találkozhattak: karddal „török fejet” ütöttek le, koszorút szereztek, akadályokat ugrattak át, botok között vagy kapun át vezették lovaikat, lóháton ittak, lovaikat tolatták. A versenyben idén a legügyesebbnek a bözödi Vass Árpád Württemberg-huszár bizonyult, aki gyorsabb volt az ugyancsak ügyeskedő Kálmán György és Bernát Zoltán makfalvi huszároknál. Ezt követően került sor a Küküllő menti munkalovak erőversenyére.
A rendezvényt a Maros Megyei Tanács, Erdőszentgyörgy és Makfalva önkormányzatai támogatták, a szervezők az erdőszentgyörgyi Százfonat Egyesület segítségét is élvezték. A hétvégi eseményen részt vettek még a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület (11. székely határőr huszárok), a zetelaki Hannover-huszárok, a 15. Mátyás-huszárok szovátai csapata, a torboszlói székely lófő hagyományőrzők, a Csíkszéki Gál Sándor Hagyományőrző Huszáregyesület és a 15. székely határőr gyalogezred.
Az erdőszentgyörgyi szervezet idén is megrendezte a Bem–Petőfi lovas emléktúrát. Célja évente bejárni azt az utat, amely Petőfit a végzetes 1849-es csatába vezette, illetve feleleveníteni azoknak a napoknak az eseményeit. Idén hat Württemberg-huszár vállalta a lovaglást: július 29-én kora reggel útnak indultak Fehéregyházára, ahol meglátogatták a Petőfi-múzeumot, majd ennek kertjében sátoroztak le. Másnap részt vettek és koszorúztak a turulmadaras emlékműnél tartott megemlékezésen, ahol két huszár állt díszőrséget – mondta el Báthori István kapitány.