Tizenhárom évvel azután, hogy bevezették az egykulcsos adót, arról tárgyalnak a kormányban, hogy – miután idén januártól már „megreformálták az adórendszert” – időszerű lenne áttérni a globális adózásra.
Tizenhárom évvel azután, hogy bevezették az egykulcsos adót, arról tárgyalnak a kormányban, hogy – miután idén januártól már „megreformálták az adórendszert” – időszerű lenne áttérni a globális adózásra. A PSD programjában ugyanis benne van ez a gondolat, aminek elemzők szerint csak úgy van értelme, ha visszatérünk a progresszív adórendszerhez. Sajtóértesülések szerint a szociálliberális kormánytól nem áll távol a többlépcsős – jövedelemszinttől függően 10, 15, 20 százalékos – adókulcsok bevezetése, ez ügyben a napokban egyeztetnek, döntenek.
A fenti, egyelőre csak ötletelés szintű felvetéssel persze nem ért egyet Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke. A mai kaméleonarcú politikában már az is meglepő, hogy valaki közel másfél évtized után is kitart álláspontja mellett. Az egykulcsos, 16 százalékos adózás bevezetésére 2005. januárban éppen a liberális kormány idején került sor, a szenátus mai elnökének, akkori kormányfőnek nem kis szerepe volt ebben.
Tăriceanu akkor azt mondta, az egykulcsos adózás munkahelyteremtő, gazdaságnövelő intézkedés, és ami talán a legfontosabb: erősíti a pénzügyi fegyelmet, és „kifehéríti” a feketemunkát, -jövedelmet. Azaz nem kell csalni azért, hogy kedvezőbb adózási kategóriába kerüljön a munkavállaló.
Annak idején egyik hírügynökség George Bush amerikai elnököt idézte, aki gratulált a 16 százalékos adókulcs bevezetéséhez, sőt, mint mondta, kissé irigy is, hogy ezt „meglépte” Románia, és az USA hasonló intézkedést fontolgat. Bush akkor hozzátette, hogy ez az adópolitika fényes jövőt biztosít.
A fényes jövő ugyan nem köszöntött be, de a 13 évig változatlan jövedelemadó valamiféle kiszámíthatóságot eredményezett. A januártól bevezetett „pénzügyi reform” és az ennek gyakorlatba ültetésével járó költségek hatásait még nem lehet pontosan tudni. Egy biztos: az önkormányzatok jó része mára a csőd szélére jutott, egyre kevesebb pénz jut beruházásokra, oktatásra, egészségügyre, a valóban szükséges szociális ellátásra. Lehet, hogy kissé elszámolták magukat a szakértők. Mivel a kormány további pénzügyi vonatkozású változtatásokra készül idén, mint például a nyugdíjak átszámolása stb., valószínűleg elengedhetetlen, hogy új pénzforrásokat találjanak. Ezek egyike lehet a progresszív adózás. Rövid távon akár sikeresen felduzzaszthatja az államkasszát, és mint szociális intézkedés az alacsony jövedelműek támogatásaként értelmezhető, ám hosszú távon ismét a feketemunka felé tolódhat el a gazdaság, bevételkiesést eredményez, ugyanakkor egyáltalán nem ösztönzi arra a polgárokat, hogy többet dolgozzanak. Persze az is kérdés, hogy végül is milyen számokban, hány „lépcsőben” állapodnak meg azok, akiknek döntése alapján majd adóznunk kell. Akik leginkább azon kellene törjék a fejüket, hogy egyéb, hosszú távú, kiszámíthatóságot és tervezhetőséget biztosító gazdaságélénkítő intézkedésekkel támogassák a vállalkozókat, növeljék a termelést. Ebből hosszú távon csak nyerne az ország.
