Ingázók a múltból

Érdekes, szokatlan tematikájú tárlat nyílt csütörtök délután a marosvásárhelyi Vár Galériában.

Érdekes, szokatlan tematikájú tárlat nyílt csütörtök délután a marosvásárhelyi Vár Galériában.
Tamás András fotóművész 1982 és 1985 között, a Marosvásárhely – Szászrégen vasútvonalon ingázókat fényképezett. Ezen képeket, kortükröket láthatta a teljes telt házas közönség, amelynek tagjait Kucsera Jenő, a galéria gondnoka üdvözölte, majd tárlatméltató szavait dr. Lázok János veterán ingázó mondta el.

– Fiatal ingázó voltam akkoriban és hamar rájöttem, hogy a vonaton való csoportosulás, elhelyezkedés nem kaotikus: munka- és lakóhelyi összetartozás szerinti. A képek zöme a munkásosztályról szól, amelyben két csoportot különíthettünk el: az éjjeliőrök és a munkából éjszaka hazatérők csoportját. A dohányzókban utaztak, nagyon erős csoporttudattal rendelkeztek, konfliktus esetében egységesen léptek fel, ha más le akart ülni a körükben, azt sértésnek tekintették. Ők voltak azok, akik nem közös munkahelyen dolgoztak, de hajnalban együtt mentek haza, kialvatlanul folytatták otthoni életüket. A fizikai munkások az éjszakai váltásból igyekeztek hazafele, ők az éjjeliőröknél jóval fáradtabbak voltak. Ezek a férfiak szintén a lakóhelyeik, falvaik szerint csoportosultak, én leginkább a disznajóiakat és a marosvécsieket ismertem. Újságot olvastak, beszélgettek, leginkább aludtak. Télen egységes habitus szerint mozogtak az állomáson, egységes közösségtudat jellemezte őket. Az értelmiségi ingázók esetében a legnépesebb a tanárok csoportja volt. Szászrégenbe utaztak a „városi tanárok”, vidékre a tanügyi káderek. A városra ingázók inkább adtak magukra, öltözködésükre. Magam a vidéki tanárok közé számítottam, Disznajóra ingáztam. Sokszor fordultunk a városi tanárokhoz tanácsért, elismertük a felsőbbrendűségüket. Az ingázó tanárok helyzetét a legsúlyosabbnak tartom, csak az orvosok csoportjának egy része engedhette meg magának, hogy az első osztályon utazzon. Volt a vonaton egy mikrocsoport is, amelyről mindenki tudott: a középkorú hölgyek „klubélete”.

A képek megmutatják, milyen körülmények között ingáztunk. Volt úgy, hogy a hat vagonba az utazók mellé felzsúfoltak még egy 150 fős munkáscsoportot is – mondta Lázok János, majd felolvasta Nagy Attila költő (egykor Moldvába kihelyezett körorvos) Kihelyezés című versét és Kovács András Ferenc témába vágó költeményét, végül Kucsera Jenő ajánlásával és a hagyományos koccintással ért véget a tárlatnyitó, nyílt meg az Útitársak című kiállítás.