A 64 éves Gáll Jenővel (Öcsi) – aki a néhai Gáll Dezső labdarúgó bátyja –, egy ákosfalvi öregfiúk kispályás futballmérkőzésen találkoztam. Az immár 23 éve elhunyt öccsére egy interjú alkalmával emlékezett.
– Látom, önnek 64 évesen még jól megy a foci.
– Én ezt éppen nem mondhatom így, hiszen sajnos elteltek az évek! Igaz, sokat futballoztam, sőt, ha arra gondolok, hogy 2002-ben, azaz 45 évesen még a megyei bajnokságban szereplő Harasztkeréki Farel leigazolt játékosa voltam, akkor büszke vagyok magamra…
– Mikor és hol kezdett el futballozni?
– Az öcsémmel – aki kisebb volt egy évvel, mint én –, az általános iskolában ismerkedtünk meg a focival, aztán itt, Ákosfalván futballoztunk. Idővel mindketten a marosvásárhelyi Lemnarul klub leigazolt futballistái lettünk. Visszaemlékszem, én akkor 14 évesen már inaskodtam éjszakánként a Metalotehnicánál, aztán délelőtt 10 órakor kezdődött az edzés a Lemnarulnál.
– Idővel Dezső lépett előbbre, éppenséggel az AS Armatához…
– Igen, ő aztán juniorként az ASA korosztályos együtteséhez, majd a nagycsapathoz került – ahol a néhai Bóné Tibor volt az edző –, majd 17-szeres ifjúsági román válogatott is volt. Engem a Lemnarultól Nagy Ferenc a Gloriához ,,passzolt” Bodó Ferencnek, ahonnan két csatárt adtak cserébe értem. A Gloriánál három évet futballoztam, majd négy éven át a Viitorul Prodcomplex játékosa voltam, miután kiestek a C osztályból. Dezső akkor balszélső volt, én meg bal középpályás.
Fotó: Czimbalmos Ferenc-Attila
– Az öccse tökéletes fizikumáról és bődületes ballábas lövéseiről volt híres az ASA-nál töltött évei során. Erről önnek mi a véleménye?
– Dezső nem volt olyan technikás, mint én, de robusztusabb volt, nyers erővel rendelkezett, nem hiába töltött egy évet inasként az Imatexnél kovácsként. A felső combja olyan vastag volt, mint a derekam, sőt, idővel a sok fizikai megerőltetéstől szívnagyobbodása lett. De nagyon ambíciós volt, másképpen nem jutott volna oda fel.
– Visszaemlékszem, hogy egy 1983-ban, Marosvásárhelyen játszott ASA – Steaua A osztályos mérkőzésen (4-0) Dezső két gólt lőtt, a másodikat úgy, hogy mintegy 30 méterről leadott, bődületes lövés után juttatta a labdát Iordache kapujába…
– Emlékszem én is szinte minden mérkőzésére. Hát szerintem neki meg Bölöninek olyan erős lövése volt, mint Roberto Carlosnak, és ez nem túlzás! Azon időszakban a fél Ákosfalva ott volt minden ASA-mérkőzésen. Nekem a D tribünben volt a helyem, ahol először ittam Pepsit, amit egy győztes mérkőzés után hozott fel nekem Dezső. Mindhárom marosvásárhelyi UEFA-kupamérkőzésen jelen voltam.
– Dezső mikor hagyta abba a futballt?
– 1985-ig játszott az ASA-nál, aztán egy évig a Szászrégeni Avântulnál focizott, majd 1987-ben átrándult az akkori B osztályos Elektromaroshoz, ahol 1990-ig volt leigazolva, és csapattársa volt többek közt Cl. Sălăgean, I. Ratea, Cr. Stoica, Gh. Albu, Varga László, Koncz György, Szakács Mihály és Márton László is, míg az együttes másodedzője Fazakas Árpád volt.
A rendszerváltás után levezetésként Magyarországon, Bácsalmáson és a Petőházi Cukorgyár Sportegyesületnél futballozott még öt évig az ottani NB III.-ban, így 36 évesen hagyta abba a nagypályás futballt, majd haláláig még kispályázott.
– Gondolom, sok csínytett és kellemes emlék jut eszébe Dezsőről, ha rá gondol…
– Most hirtelen arra emlékszem vissza, amikor a hetvenes évek végén főleg Szovátán edzőtáborozott az ASA. Egy ilyen edzőtáborozáson egyik este Hajnal Gyuszi fehér Ladájával mindketten megjelentek itthon, Ákosfalván, ahonnan egy nagy tábla szalonnával és néhány kiló piros hagymával tértek vissza az edzőtáborba…
Arra is visszaemlékszem, hogy gyerekként egyszer nagyon összevesztünk a szülői házunk kertjében (Dezső akkor 11 éves volt), majd bakalódni kezdtünk, aztán elakasztottam, így Dezső eltörte az alkarját. Egy szót sem szólt, este a kezét a paplan alá rejtette, de másnapra eldagadt, és be kellett gipszelni.
Néhány napra rá gipszes kézzel megnyerte az ákosfalvi iskolai futóversenyt, olyan elszánt volt! Nézze, 13–14 éves lehettem, amikor az ákosfalvi futballpálya körül ezeket a fákat együtt ültettük…
– Sajnos az öccse már 23 éve csak az égi pályákon futballozik néhány egykori társával…
– Mindig fájdalmas a visszaemlékezés, hiszen fiatalon távozott az élők sorából… Akkor az egész Ákosfalva gyászolta! Aztán voltak évek, amikor emlékmérkőzést szerveztünk Muntyán Lacival, majd a volt ASA-s csapattársaival a mérkőzés után mindig megkoszorúztuk a sírját. Aki őt ismerte, soha nem feledi!…
*
Gáll Dezső 1958. augusztus 8-án született, majd 14 évesen a Marosvásárhelyi Lemnarul csapatához került, ahol mindössze két évig játszott, ugyanis a jó testalkatú, erős labdarúgóra felfigyelt az ASA, átvitte ifjúsági együtteséhez, ahonnan egy év után bekerült a felnőttcsapatba. 17 évesen már a román élvonalban focizott, miközben a román ifjúsági válogatott tagja is lett, és UEFA-kupa-mérkőzésen is játszott az Athéni AEK ellen. 62 A osztályos mérkőzésen lépett pályára, első találatát az A osztályban az 1978–1979-es bajnoki évadban szerezte a Bákói SK elleni mérkőzésen.Tragikus hirtelenséggel hunyt el 40 éves korában, 1998. július 6-án.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
