Írás a falon – 3.

A Keresztelő Szent János-plebániatemplom mellé épített ház kapuja fölött olvasható a legszerényebb felirat a három közül, pedig sokkal nagyobb reklámot érdemelne. Halványzöld színével majdnem belevész a délutáni napsütésbe, de még kivehető ez a négysoros tudósítás:

„A BÖLCSESSÉG KEZDETE

AZ ÚR FÉLELME”

A R. KATHÖSZTÖNDÍJALAPBŐL

ÉPÜLT 1877-BEN.

Az első mondat bibliai idézet, amely az Ószövetségben két helyen is olvasható: a 111. zsoltár 10. versében és a Példabeszédek könyvének 9. részében, a 10. versben. A második két sor pedig a bibliai idézet látható és 140 éve a város központjában álló bizonyítéka.

Népünk, nemzetünk egyik kiveszőfélben lévő nagy erényére emlékeztet engem ez a fali írás: a közösségünkért hozott áldozatra. Valahol a Mezőség szerénységében meghúzódó, magyarságában rég megroppant faluban élő 36 református határozta el úgy 2003 tájékán, építsenek maguknak templomot. Ott, távol a világ zajától, így érvelt az a háromtucatnyi magyar ember: ha egy család tud magának házat építeni, akkor mi 36-an miért ne tudnánk Házat, Istenházat építeni. Így épült Berkenyesen református templom.

Tonk Sándor és Szabó Miklós, kiváló marosvásárhelyi történészek jóvoltából ma már egyre többet tudunk a századokkal ezelőtti erdélyi értelmiségiek életéről. A 17-19. századi erdélyi társadalomnak volt egy nagyszerű közösségépítő rendje, rendszere. A tehetősebb családok pénzadományokkal támogatták a szegény, de tehetséges ifjak külföldi tanulását. Elég, ha csak Bolyai Farkas vagy Kőrösi Csoma Sándor nevét említem meg. Valahol azt olvastam, hogy egy időben a külföldön tanuló diákok kötelessége volt legalább egy könyv hazahozatala az őket kiküldő kollégium számára. Talán így indult el a Teleki Téka református kollégiumi részlegének gazdag könyvkincse is.

S ha már említődött a nagy székely vándor neve göttingeni pereg-rinációjával kapcsolatosan, hadd említsem meg szobrának történetét. A Marosvásárhelyen tanuló székelyföldi diákok óhajára és kezdeményezésére készült el 1942-re, az őshaza kutatására indult tudós halálának 100. évfordulójára a szobor. Akkor a Marosvásárhelyen tanuló székelyföldi diákok úgy érezték magukat jól és itthon, ha naponta láthatták és köszönthették iskolájukba – a Polgári Fiúiskolába – érkezve Kőrösi Csoma Sándort. A Klastrom utca felől érkező székely diákok ma a szobor eredeti helyén csak a talapzat egy földbe roggyant darabját köszönthetik, de ez már egy másik lecke.

Egyik német egyháztörténész (Ludwig Binder) mesélte el az erdélyi szász közösségek megfontolt rendjét. Egy tehetséges evangélikus ifjú apja fordult a szász nagyközség tanácsához gyermeke taníttatásának támogatásáért. A szász falu tanácsa a fiúért összeült, és végiggondolta, hogy pár év múlva a falu kézművesei és szolgálattevői közül ki eshetik ki a sorból öregsége miatt, s végkövetkeztetésként kijelentették: nyolc év múlva egy kötélverőre és egy papra lesz szükségük. Ha a kettő közül választ és hazajön tanulmányai után, akkor taníttatását vállalja a falu. Ezért nem voltak az erdélyiek munkanélküliek vagy migránsok.