Íróasztal és terepszemle
2023-10-09 15:00:00
- Kuszálik Péter
„Az otthoni számítás nem egyezik a vásárbelivel” – írtam néhány cikkel korábban, amit akár úgy is lehet értelmezni, hogy az íróasztalnál kigondolt szerkezet nem mindig tökéletes. Egy karikaturista lerajzolta egyszer az elképzeléstől a megvalósulásig terjedő kanyargós utat. A feladat egyszerű volt: hintát kellett tervezni. Ennek a legegyszerűbb változata: erős deszkába két lyukat fúrnak, s a rajtuk átvezetett kötelet egy diófa vízszintes ágához erősítik. El is készült a vázlat, de beleszólt a főnök, majd a felsőbb szervek stb., s minden változat különbözött az előzőtől. A megvalósított változat egy bitófa lett, szélfútta hurokkal. Nálunk még nem születtek ilyen tragikus megoldások, de tény, hogy a Hivatalban megtervezett ’Új Objektumok’ köszönőviszonyban sincsenek a polgárok elvárásaival. Illő dolog lenne minden jól sikerült megoldásról megemlékezni, de kevés a dicsérnivaló. Alkalmi ódával köszönteném a Vásárhelyt elkerülő teherforgalmi utat, avagy a Poklos-patak melletti parkolóházat, de – az ismert okok miatt – nem tehetem. Meg kell elégednünk azzal, ami van. (Apropó: milyen okból álltak le a kétnyelvű utcanévtáblák felszerelésével? Szeg nincs vagy kalapács?)
A minap olvastam, hogy a korábbi főtéri padokat újakkal cserélték ki. Sokadik próbálkozásra sikerült egy olyan modellt megalkotni, amelyik nemcsak egyszerű, hanem nagyszerű is. Jól van ez így, mert én nem a tetszetősséget, hanem a funkcionalitást tartom előbbre. A takarékosan tervezett, mindössze öt (bogmentes!) deszkát tartalmazó új típusnak van egy könyöklős meg egy libertinus változata, s az évi kopás mértéke alapján majd tudni fogják, hogy melyik a kedveltebb. A libertinus nem akarja könyöklésre szoktatni az üldögélőket, s ez igazán emberbarát szempont, mert a törtető / könyöklő / ’bicikliző’ (fölfelé hajlong, lefelé tapos) típusúakkal bőven jóllaktunk, rég az ideje.
A közeljövőben még a szemétkosaraknak kell valamilyen észszerű (és tartós, nem rozsdázó, könnyen üríthető és tisztítható) megoldást találni, mert a jelenlegi hengeres betontartályok nem a legalkalmasabbak; egy hasznuk van: keveset loptak el közülük, mert sokba kerülne pálinkafőzővé alakítani bármelyiket is. Ha a Homo sapiensnek sikerült üzembiztos gőz- és űrhajókat gyártania, akkor egy célirányos szemétkosár megalkotása sem lehet túl komplikált dolog…
Vasárnap délben elnézegettem az európai pénzekből épülő új buszmegállókat. Ismerve a covid által megkövetelt biztonsági távolság értékét, egy-egy ilyen kalitkába csupán két-három ember állhat be. S ha nem húznak derékmagasságban egy-egy tenyérnyi széles, ’láthatósági’ sávot, akkor sokan nekikoppannak majd a vastag üvegfalaknak. De az is lehet, hogy a ’játékos kedvű’ graffitiző kamaszokra bízzák majd a dekorációt. (Annyi mindent hall és lát az ember…)
Október első hétfőjén magas rangú látogatók érkeztek ’hozzánk’ (értsd: a Novi 7. negyed vaspálya melletti része, a piac és a mentőállomás közötti közterület), de most nem a lakók panaszaival, hanem a felújított és hőszigetelt épületekkel foglalkoztak. Egyedül a polgármester urat ismertem közülük; reméltem, hogy hosszabban időzik nálunk, de csak kétpercnyi időt tudott ránk szánni. A gondjainkat sem volt érkezése számba venni, ezért a figyelmébe ajánlok néhány apróságot.
A játszótér mellett álltunk, és azzal kapcsolatban mondotta a polgármester, hogy ráférne egy felújítás: új aszfalt, a hinták körül gumiszőnyeg, s talán inkább focipályára lenne szüksége az itt lakóknak. No, itt meg is állhatunk. Díjazom az éleslátását, ámde: mielőtt valamilyen elhamarkodott döntést hozna, azelőtt kérem, hogy olvassa el egy olyan írástudó véleményét, aki 1979 óta lakik a játszótér mellett (s akinek a nyolcvanas években sikeresen ’befocizták’ az ablakát az akkori kamaszok).
A játszótér ügyében írt cikkem 2022. aug. 16-án jelent meg a Népújságban (Kölyök a forró bádogtetőn címmel), amelyben azt kértem, hogy tiltsák ki a labdázást a térről. Az újságcikket másnap beadtam a városháza iktatójába, a polgármesternek címezve. Tekintve, hogy az augusztus 17-én, 62.225 számmal iktatott levél előtt 62.224 irat várt elintézésre, nem tartom valószínűnek, hogy az én panaszomat valaki is kézbe vette. Ennek ellenére megmoccant valami, mert 2023. febr. 6-án (20 óra 20 perckor!) beállítottak egy vascsövet, a házunk előtti harmadfél méternyi széles füves részre, s kérdésemre azt is közölték: „Erre rögzítjük a játszótér információs tábláját”. Tavasszal a szóban forgó táblát is fölszerelték, melynek alapján a Hivatal a 250-300 méterre lévő két focipályára (Székely Vértanúk útja, a régi fűtőház mögötti rész, valamint a régi egyetemi kantin melletti telken álló létesítmény) irányítja a labdasportok kedvelőit. ’Nálunk’ ugyanis sok a nyugdíjas, meg a hintázós korban lévő unoka, maradjon meg nekik az itteni tér. Bár a ’kiszögezett’ szabályzat tiltja a focizást, gyakorta kell rendre utasítanom „az olvasni nem tudókat” (nem én találtam ki, ők mondják magukról).
Problémaként azt is megpendítettem, hogy a karbantartó csoport tagjai kb. három éve jártak a téren. Erre csak annyit mondott a polgármester: száznál több a játszótér, s csak akkor mennek megjavítani valamit, ha telefonálnak nekik; nincsenek embereik, 2700 lejes nettó fizetésért senki sem jön dolgozni, amikor az építkezéseken másfélszer annyit is megkeresnek. Adatgazdag információ – nem vitás –, de ez nem a lakók gondja.
Nem dicsekszem, csak szólok: az egyszerűbb javításokat magam végzem el, mert nem győzöm kivárni, amíg a Hivatal kiküld valakit. Jut eszembe: a Kárpát-medencében – függetlenül a kormányzat politikai színezetétől – általában a Szülői Munkaközösségek tagjai festik ki az óvoda vagy az elemi iskola tantermeit. Hajrá, apukák, hajrá, nyuggerek!
