Iskolamúzeum Nyárádszentlászlón

Nem halottasház lett az épületből

Múlt héten építőtábor volt Nyárádszentlászlón. Nem falakat építettek (legfennebb javítottak), hanem közösséget. Az eredményt vasárnap tekinthették meg az érdeklődők.

 Az egykori iskola és tanítói lakás néhány helyiségét szeretnék rendbe tenni, és megtölteni közösségi élettel – foglalhatjuk össze nagyon röviden annak a kezdeményezésnek a célját, amely Nyárádszentlászlón folyik. A barátokat, ismerősöket munkára hívták, a kívülálló érdeklődőket is szívesen fogadták. Egy héten át bútorokat cipeltek, évszázados tárgyakat tisztítottak meg, falakat javítottak és meszeltek, dolgoztak, énekeltek, nevettek és terveztek Nyárádszentlászlón. Az időjárás néhol beleszólt a terveikbe, de a végeredmény a sikerről tanúskodik. Ezt erősítették meg azok is, akik a vasárnapi istentisztelet után meglátogatták az épületben kialakított kis iskolamúzeumot; jelen voltak azok is, akik a múlt héten dolgoztak rajta, de a falu lakói is kíváncsiak voltak a gyűjteményre. Nosztalgiával idézték fel gyermekkori iskolai emlékeiket, hiszen ők még nem is az ott látható padokban tanultak, hanem annál jóval régebbiekben. Aki pedig nem a múlt rendszerben járt iskolába, az itt szemügyre veheti, milyen volt akár negyven-ötven évvel ezelőtt, vagy annál korábban egy falusi iskola: a lecsukható ülésű fapadoktól az abakuszig és az égöveket is ábrázoló, falemezekből készített földgolyóig, a pionírzászlótól az írógépig, kőzetgyűjteményig és diaképekig sok mindent láthat a helyiségben.

 A kezdeményezők pedig örülnek, mert elérték céljukat, felújították és berendezték a helyiséget, kialakult egy kiváló közösség. Nem csak munkáról szóltak azok a napok, hanem lelkeket, kapcsolatokat, közösséget is építettek. Már  biztosan abban, hogy elképzeléseik megvalósítását folytatják.

Újraépíteni egy közösséget

 Az unitárius egyházközség tulajdonába visszakerült régi épületben három éve nyílt szövőház, amelyet azóta sokan felkeresnek, és kialakult körülötte egy jó közösség – nők, akik nemcsak szőni járnak ide, hanem gyógynövényeket is ültetnek a kertben. A szövőház folytatásában van a háromszobás tanítói lakás, amely a mennyezetig tele volt iskolai kellékekkel, bútorral, tanszerekkel. Megfogalmazódott az ötlet, hogy kitakarítják, megjavítják, és kialakítanak egy iskolamúzeumot és kávézót, ahol nemcsak nézelődni lehet, hanem kellemesen eltölteni egy kis időt. A cél az, hogy a szövőház baráti közössége legyen ahova betérjen, de bárki számára nyitott a helyiség – mondta el lapunknak Szilágyi Szilamér unitárius lelkész. 

Ez a hely jól mutatja azt, hogy mi történik akkor, ha egy település értelmiségiek nélkül marad. A rendszerváltásig jól működött, hogy a helyiek lakást biztosítottak a tanítónak, tanárnak, aki helyben lakott, és volt ideje foglalkozni a gyerekekkel és felnőttekkel, kulturális programokat és egyéb eseményeket szervezni számukra. Most itt is jól látható, hogy mi marad, ha egy tanító házaspár elköltözik. Azt szeretnék, hogy ha turisták érkeznek a nagy múltú faluba, akkor ne csak a nyolcszáz éves templomot tudják megmutatni nekik, hanem legyen még hely, amelyet meglátogathatnak, és amely a helyi időseket is arra ösztönzi, hogy kimozduljanak otthonról, ott összegyűljenek – tette hozzá a lelkész. „Nagyszerű, amikor nyolc-tíz idős asszony hetente kétszer eljön ide szőni, ahogy megvitatják a mintákat, beszélgetnek, rendezik a kertet. Élet van itt ilyenkor. Van mit, érdemes tőlük tanulni” – hangsúlyozta lapunknak a lelkész. Elismeri: nagy dolgot vállaltak azzal, hogy egy hét alatt berendezték az iskolamúzeumot, mert százéves épületről van szó, sok volt a gond, de a múzeumi részt sikerült láthatóvá tenni. Ezzel nincs vége, vannak még szükséges munkák, sőt sok állandó munkára van szükség, hogy a hely használható legyen. Ez volt az első tábor, és pozitívak a tapasztalatok – mondta el a lelkész, a szervezők egyike.

Sokan álltak melléje

A faluban élő Kelemen Vera hozta létre az épületben a szövőházat, ahol már tizenhárom szövőszék található, és ahol messzebbről (Kolozsvár, Székelyudvarhely) érkező személyek is próbálták megtanulni a szülők egykori mesterségét. Ő eredetileg egy élő tájházat szeretett volna megvalósítani a szövőház mellett, de nem olyanok a feltételek, ezért döntött végül az iskolamúzeumi gyűjtemény mellett. Az évek során sokan fordultak meg a szövőházban, sok barát, ismerős megkérdezte, hogy miben tudna segíteni, így most felkérte őket: aki teheti, segítsen ennek az elképzelésnek a megvalósításában. A felhívásra sokan jelentkeztek, ki anyagiakkal, adománnyal, ki kétkezi munkával segített, volt, aki napokat, volt, aki csak néhány órát tudott itt tölteni, de mindenki szívesen vett részt akár a tervezésben, akár a faljavításban, akár a cipekedésben vagy a tárgyak megtakarításában. Legtöbben Marosvásárhelyről és környékéről érkeztek, de volt egy-egy résztvevő Székelyudvarhelyről és Sepsiszentgyörgyről is, sőt egy francia zarándok is betévedt: a templom megtekintésére érkezett, de 7200 kilométer megtétele után sem habozott bekapcsolódni a munkába, és végül három napot töltött a táborban.

 Négy helyiséget szeretnének felújítani, a múzeumhelyiség mellett az előteret, egy helyiségbe ajándékboltot terveznek, és lesz egy olvasó-társalgó is az épületben. Egyelőre a múzeumi rész készült el, így még sok munka van hátra. Úgy döntöttek, szerveznek még tábort, hiszen több résztvevő is segítene a továbbiakban is, és sokan jelezték, hogy segítenének, de éppen ebben az időszakban nem tudtak jönni. Mindenképpen hasznos és eredményes volt a kezdeményezés, de ami a legfontosabb, hogy sokan kovácsolódtak itt össze igazi közösséggé. „Megszállottság kell az ilyen munkához” – vallotta be a kezdeményező és szervező, aki igazi kincseket, százévesnél régebbi tárgyakat, dokumentumokat talált az épületben, amelyeket érdemesnek lát megmenteni. 

 Az első munkatábor megszervezését és lebonyolítását anyagilag az amerikai unitárius testvérgyülekezet, az Ohio állambeli cincinnati Saint Johns egyháza támogatta, valamint a Nyomátról Szeretettel Egyesület.