Ismét regéltek a gyerekek

A marosvásárhelyi Dacia Általános Iskola tanítói közössége idén hatodik alkalommal szervezte meg a harmadik osztályos kisdiákok országos regemondó versenyét, amelyen 12 megyéből 24 gyerek vett részt tanítójuk, irányítójuk kíséretében.

Fotó: Nagy Tibor

A marosvásárhelyi Dacia Általános Iskola tanítói közössége idén hatodik alkalommal szervezte meg a harmadik osztályos kisdiákok országos regemondó versenyét, amelyen 12 megyéből 24 gyerek vett részt tanítójuk, irányítójuk kíséretében. A versenynek a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum díszterme adott otthont, ahol szebbnél szebb regék, mondák hangzottak el.

Bárdosi Ilona, nagyon sok generáció kedvelt és szeretett tanítónője, a zsűri elnöke értékelte a vetélkedőt. Elmondta, hogy a sok szép és értelmes gyerek láttán, hallatán azt fájlalja, hogy nem lehet ismét gyerek. Amit a gyermekek a vetélkedőre hoztak, azt nem lehet szavakkal kifejezni, azt csak érezni lehet, lélekben, legbelül. „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A monda a könyvekben halott, csak akkor elevenedik meg, ha mondják! És itt megelevenedtek a történetek. Nagyon szépen mondták a gyerekek regéinket, mondáinkat. Egyetlenegy sem ismétlődött, így huszonnégy rege hangzott el. Nagyon örvendetes, hogy a gyermekek Erdély minden magyar lakta részéről, szülőföldjükről hozták el a regéket! Örvendetes lenne, ha soha sem érne véget a regefolyam. Mondani, mondani kell ezeket, hogy átörökítsék egyik nemzedékről a másikra. Pozitívum, hogy a gyermekek népviseletben jelentek meg. Ilyen tarka, színes a nemzetünk, a viseletünk, amilyenek a gyermekek voltak. Kell-e ennél szebb és színesebb csokor?

A gyermekek jól sáfárkodtak a szöveggel, ízesen, szépen fejezték ki magukat. A tanítónő úgy vélekedett, hogy sohasem kellene ezt a stílust levetkőzni. Egy másik pozitív aspektus volt, hogy a regélők szembenéztek a hallgatókkal, nem gesztikuláltak, hanem az arc, a szem, a hang volt a kifejező eszközük, és jól betartották a logikai szüneteket is.

Makkai Kinga, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum magyar szakos tanára a kiértékelőn elmondta, hogy igazi ünnep egy-egy ilyen verseny, ő a gyermekek lelkét kereste az előadások alatt. A pedagógusokra óriási felelősség hárul, hogy ne csak a tudást adják át, hanem ezt a lelkületet is megőrizzék a gyerekekben, akik hidat képeznek múlt és jelen között.

A versenyen több díjat osztottak ki, amelyet Molnár Hajnal, a versenyt koordináló tanítónő jelentett be. A tanfelügyelőség különdíját a zsibói Szekér Kinga kapta, a Napsugár-díjakat a gyimesfelsőloki Tankó Erika, az aradi Komori Viktória és a széki Toporăscu Robert. Dicséretben részesült a bodolai Cziky Ingrid Ottilia, a sepsiszentgyörgyi Mátyás Csenge, a marosvásárhelyi 7-es iskolában tanuló Moldován Anita Györgyi, a belényesi Mladoniczky Ervin és a szatmárnémeti Glatz Kitty.

A fődíjak nyertesei: I. helyezettek: a csíkdánfalvi Süket Bálint és a ditrói Kinda Csilla, II. helyezett a zsibói Szekér Imola, míg III. helyezett a nagyváradi Guba Áron Máté és Csapai Renáta, a marosvásárhelyi Serafim Duicu Általános Iskola tanulója.

A versenyzők oklevelet és egy különkiadványt kaptak, amelyet erre az alkalomra nyomtattak. Minden versenyző neve és minden elmondott rege szerepel benne.