„Isten hozta, kormányzó úr!”

Hunyadi János-szoboravató a marosvásárhelyi várkertben

A keresztény világ törökverő hőse, Hunyadi János mellszobrát avatták fel a szombat déli harangszó után a marosvásárhelyi várkertben. Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását a Professzorok Batthyány Köre adományozta a városnak.

Az egybegyűlteket elsőként az ünnepi rendezvény házigazdái – Kilyén Ilka színművésznő és Pancu Liviu színművész – köszöntötték. A magyarokat és románokat nemcsak történelmi cselekedetei, hanem származása révén is összekötő hadvezér, Magyarország egykori kormányzója szobrának avatóját Kilyén Ilka történelmi és művészi pillanatnak nevezte, amely igazi és örömteli. A városi, megyei és anyaországi hivatalosságok felszólalása előtt a Codex régizene-együttes 15–16. századi kelet-európai kéziratokban fennmaradt oláh táncok zenéjét szólaltatta meg, majd egy Balassi Bálint-vitéz-

éneket adott elő. Ezt követően Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere szólt a jelenlevőkhöz:

– Sok hősük van az itt élő népeknek. (…) Hunyadi János azért kivételes, mert legalább három nemzet hőse volt, magyarok, románok, szerbek őrzik emlékét évszázadok óta.  És ma megérkezett Marosvásárhelyre is. Isten hozta, kormányzó úr! 

A továbbiakban a városgazda köszönetet mondott az adományozóknak – a Professzorok Batthyány Körének és kiemelten Visy Zsolt professzornak –, Bocskay Vince szobrászművésznek, valamint a magyar kormány külkereskedelmi minisztériumának. 

A megbékélés és összefogás emlékműve

– Hunyadi János, az egyház és a kultúra nagy támogatója, sokat tett városunkért is. A mögöttünk látható vártorony is az ő anyagi hozzájárulásával épülhetett meg. A helyszínválasztás tehát szimbolikus. (...) Hunyadi az a történelmi személyiség, aki kicsit minden román és magyar történész kedvence. Szinte nincs olyan középkorral foglalkozó történelemkönyv, amelyben ne szentelnének legalább néhány oldalt a hadvezérnek és kormányzónak. Még életében legendává és a balladaírók kedvenc hősévé vált. A török elleni háborúkban méltán dicső nevet szerzett hadvezér és országos főkapitány 1456-ban örök érvényű győzelmet aratott Nándorfehérváron a II. Mehmed szultán vezette török sereggel szemben. (…) Sikerének számos titkát máig igyekeznek megfejteni. Szokták említeni a huszitáktól ellesett harcmodort, a váratlan és merész taktikai húzásokat, amivel meglepte ellenfeleit, tanulmányok sokasága elemzi hadvezéri nagyságát. Nekünk, politikusoknak talán fontosabb az, hogy törökellenes diadalaiban komoly szerepet játszott, hogy sikeresen egyesítette Kelet-Közép-Európa fiait a küzdelmekben. Egy zászló alatt küzdöttek a magyarok, románok, szerbek, horvátok, németek. A stratégiai és hadvezéri képességei sem elhanyagolhatók, de az összefogás üzenete ma is felettébb aktuális – összegzett Soós Zoltán polgármester, majd hangsúlyozta: Hunyadi Jánosnak ott a helye mind a román, mind a magyar nemzet panteonjában, sőt, a török elleni harcok hőseinek európai panteonjában is. 

– Nem véletlenül keletkezett az a szép hagyomány, mely szerint a déli harangszó is Hunyadi győzelmére emlékeztet bennünket nap mint nap – tette hozzá a városvezető, majd arra kérte a jelenlevőket, hogy úgy tekintsenek erre a szoborra, mint a megbékélés és összefogás emlékművére, és jusson róla mindig eszükbe, hogy ha a magyarok és románok sikeresen egyesítették erőiket a hajdani háborúban, akkor annak sincs akadálya, hogy békeidőben is vállvetve dolgozzanak.

Déli hálaadás 566 esztendeje

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke beszédje elején kiemelte, hogy Hunyadi János életpályájának, tehetségének köszönhetően igen ismert volt a kortárs Európában, és ez a széles körű érdeklődés halála után is megmaradt. 

– Hőstetteit nemcsak Magyarországon jegyezték, hanem Lengyelországban, Itáliában, Francia-

országban, a Német-római Birodalomban, Bizáncban, a török birodalomban, sőt még Hispánia területén is ismerték a fehér lovagot. Thuróczi János krónikás így írt róla: „Kész volt inkább meghalni, mintsem végignézni a védelmére bízott nép elpusztítását.” (…) Nagyobb megtiszteltetés nem is érhetne egy hadvezért, mint hogy több nemzet is magáénak vallja, mint ahogy Hunyadi Jánost magukénak vallják a románok és magyarok is egyaránt. Mindannyiunk szabadságáért harcolt, ő volt a középkor legnagyobb hadvezére. A minden délben megkonduló, hálát adó harangok 566 éve emlékeztetnek minden európait Hunyadi János és Nándorfehérvár védőinek bátorságára, hősiességére, áldozatvállalására és hitére – mondta a megyei tanács elnöke, majd annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az együtt élő nemzetek megtalálják a békés együttélés útját, tiszteljék egymást, és tudjanak közösen cselekedni a háború és a gazdasági válság árnyékában.

Beszéde végén Péter Ferenc az összefogás jegyében, hosszas egyeztetés után született, közösség-összekovácsoló műalkotásért alkotójának, Bocskay Vincének és a szobrot bronzba öntő Sánta Csaba szobrászművésznek mondott köszönetet. 

A város és a megye elöljárójának beszédje után dr. Cornel Sigmirean egyetemi professzor, történész körvonalazta Hunyadi János rendkívüli életpályáját. Az átfogó történelmi értekezést Kilyén Ilka foglalta össze magyar nyelven.

– A nándorfehérvári győzelem a történelem egyik legfontosabb eseménye: 70 évre megállította a törököt. Úgy gondolom, ez a keresztények legnagyobb győzelme a török felett. Épp ezért a ma felavatott szobor tiszteletteljes, hálás főhajtás a kereszténység egyik nagy hőse előtt. Szolidaritásra buzdítja Délkelet- és Közép-Európa, valamint ennek a városnak a népeit Marosvásárhely identitási panteonja, a kereszténység eszmeiségének jelképe körül – hangzott el egyebek mellett dr. Sigmirean előadásában. 

Belső harangok zúgása

A felszólalók sorát anyaországi vendég, Martonyi János, az első és második Orbán-kormány (1998–2002, 2010–2014) külügyminisztere zárta. 

– Hunyadi János nemzeti történelmeink és Európa történelmének óriása. (…) Én a származásnak nagy jelentőséget, különösen Európának ezen a táján, nem tulajdonítok. Ady Endrével értek egyet, aki azt mondta, hogy „Kitárul afelé karom/ Kit magyarrá tett értelem,/ Parancs, sors, szándék, alkalom” – idézte Martonyi a költőt, majd Hunyadi János életpályájának legfontosabb üzeneteit – a gigászi hatalommal szembeni ellenállást, a belső, egyéni és a közösségi függetlenséget, a nyelv, a kultúra, a gondolkodás és a vallás szabadságát – értelmezte.

– Hunyadi életének középpontjában a kereszténység védelmezése állott. (...) A kereszténységgel összefüggésben megkerülhetetlen az európai kultúra. (…) Hunyadi Jánostól is vagyunk európaiak. Föltehetjük a kérdést, hogy mi lett volna, ha ő nincs, vagy nem választja a harcot. (…) Lehet, hogy nem látnánk azokat a dómkupolákat, amelyek – mint Márai Sándor írta – „összekötik az európai keresztény kultúra őrhelyeit”. Lehet, hogy nem látnánk a kereszteket sem. (…) Lehet, hogy nem adna keretet az életünknek a mindennapos harangszó. Lehet, hogy nem lennénk azok, akik vagyunk. Márpedig mi azok akarunk maradni, akik vagyunk. Látni akarjuk a kereszteket, hallani akarjuk a harangszót, nemcsak a délit, hanem azt is, ami bennünk szól. Nekünk az a feladatunk, hogy ezek a harangok nem csak most, hanem a jövőben is zúgjanak bennünk, magyarokban, románokban, szerbekben, horvátokban, németekben és minden más keresztény és európai emberben, mert összetartozunk – szögezte le a politikus. 

A továbbiakban Csortán Márton színész, dalszerző Nagybáncsai Mátyás 16. századi verselő, énekszerző História az vitéz Hunyadi János vajdáról című művét adta elő, majd a Codex muzsikája zárta az ünnepi együttlétet, amelyen egy román zászlókkal érkező társaság is részt vett.