Ízvarázsló

• 2013-05-14 13:45:33

• Nagy Székely Ildikó

Vannak ablakok, amelyek mindig ugyanazt a látványt kínálják. Mintha egy festmény életre kelt alakjai mozognának mögöttük különös, kimeríthetetlen erők hatására. Emese ablaka is ilyen.

Vannak ablakok, amelyek mindig ugyanazt a látványt kínálják. Mintha egy festmény életre kelt alakjai mozognának mögöttük különös, kimeríthetetlen erők hatására. Emese ablaka is ilyen. Reggelente gyakran látom a hosszú hajú, kislányos arcú középkorú nőt, amint fehér köpenyében asztala fölé hajol a pár lépésnyi térben. Csak akkor emeli fel tekintetét, ha valaki megáll a szűk nyílászáró előtt.

– Tessék – néz kérdőn az idegenre, aztán már nyisszantja is a kávés, cukros, tejes „ébresztő” papírját, szendvicset, hamburgert mustároz, közben a sercegő lángosokat is szemmel tartja. Évek óta így megy ez virradattól késő délutánig. Azazhogy régebb jobban ment, sokkal jobban – mondja, miközben kinyitja előttem a bódé ajtaját. Délután három-négy óra körül, mikor a közeli iskolából rég hazamentek már a diákok, alig van mozgás a lángossütöde előtt, nyugodtan beszélgethetünk.

– Székelyudvarhelyre mentem férjhez, két fiam és egy lányom született. Építészeti szakközépiskolát végeztem, Udvarhelyen vasbetonszerelői munkát kaptam. Idővel megszűnt az állásom,családi problémáim is voltak. 1992-ben elváltam, és hazajöttem a gyerekekkel édesanyámhoz – vékony ujjaival megigazítja hátrakötött haját, alig észrevehetően elmosolyodik, úgy folytatja:

– Próbáltam munkát találni, de nem jártam sikerrel. A kertünket és a földünket művelgettem, jártam a piacra. Így éltünk nyolc éven át. Közben elvégeztem egy szakácstanfolyamot. Ezután három évig egy vendéglőben dolgoztam. Aztán megbetegedtem, átestem egy műtéten. Négy hónapig nem tudtam mozgatni a karomat, ki kellett maradnom a munkából. 2000-ben ismertem meg az élettársamat, Pétert. Ő vásárolta meg ezt a helyiséget a bútorzattal, sütővel, hűtővel együtt. Lángossütöde, illetve gyorsétkezde működtetésére kaptunk engedélyt, 2004-ben indítottuk a vállalkozást. Kezdetben nagyon jól ment, volt, hogy 30 kiló lisztet is dagasztottam egy nap, most alig 3-4 kilóra van szükség. Nem akartunk meggazdagodni, csak azt szerettük volna, hogy szerényen eléldegéljünk… 2010-ben kezdett csökkenni a vevők száma. Nyílt mellettünk egy kenyérüzlet, aztán elköltöztették a buszmegállót, ez mind az üzlet rovására ment. Idővel a kínálatot is szűkíteni kellett, most már csak túrós, káposztás, sonkás és csokis lángost sütünk, a pizzásat kivettük, mert nem volt rá igény. Régebb készítettem tehéntúrós palacsintát is nyári gyümölccsel a közepén, de az sem ment igazán.

– Mit kér a legtöbb vevő?

– A gyerekek sonkás, a felnőttek túrós lángost. A diákok gyakran vásárolnak hotdogot, hamburgert is, mikor mit. A lángosnak inkább télen van keletje.

– A közeli iskolából szünetekben biztos kerül vásárló.

– Onnan is egyre kevesebb. A mellettem lévő bódéban szélesebb a kínálat, ott rendszerint nagyobb is a sor. Régebb a tanórák közötti szünetekben alig győztem a munkát, édesanyám is besegített, és még alkalmaztunk valakit árulni. Sokszor csodálkozom is, hogy tudtunk elférni annyian egy ilyen szűk helyen… Azért mostanában is jönnek vevők, van úgy, hogy a város másik végéből. Sokan mondogatják, hogy olyan az íze a lángosomnak, mint otthon, a szüleiknél. Igaz, kézzel is dagasztom.

– Hogy szerzi be a hozzávalókat?

– Régebb megrendeltem, egy ideje magam megyek el a nagyáruházakba vásárolni. Csak a kenyér, a kávé és a hűsítő jön „házhoz”.

– Meg tudnak élni a lángossütésből mostanában?

– Ha minden kiadást figyelembe veszek, a minimálbér sem jön ki egy hónapra. Amint egy kevés pénzhez jutok, teszem is be az adóba. Jó ideje forgatom a fejemben, hogy be kellene zárni a sütödét, mégis mindennap abban reménykedem, hátha több vásárlóm lesz.

Újra mosolyog, kedvesen, kislányosan, aztán arról mesél, hogy a Somostetőn is szerencsét próbált volna a nyáron, a polgármesteri hivatalban viszont értésére adták, hogy beteltek már az árusoknak fenntartott helyek, jövő februárban érdeklődjön újra.

– De amit igazán szeretnék, az a kertészkedés – mondja felcsillanó szemmel. – Beiratkoztam egy tanfolyamra, most arra várok, hogy értesítsenek a megnyitó időpontjáról. Ha kitanulnám a virágkertészetet, a fiammal építtetnék melegházat, ott nevelgetném a növényeimet. Közben jó lenne elvégezni a sofőriskolát is, hogy szállítani is tudjam az árut.

– Egy sonkás szendvicset – hallatszott az ablak felől. Emese gyors, nyugodt mozdulatokkal teljesítette a kérést, aztán visszaült korábbi helyére, a sütő mellé, és hagyta, hogy újra rásimuljon a levetett és a képzelet szabta idő.