Jelkép a domboldalon

Emberemlékezet óta a Mezőség kapujának hűséges őrzőjeként áll a dombtetőn Közép-Erdély „arányaiban legmonumentálisabb és legszebb fatornya”, népi építészetünk „egyik gyöngyszeme” – idézte Debreczeni Lászlót, az erdélyi református templomok és tornyok krónikását Lokodi Alpár fiatal történészhallgató, aki előadásában a falu múltját tekintette át.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Valami különleges történt vasárnap a hivatalos említésének 506 éves évfordulójára emlékező Mezőcsávás református templomában, ahol a községhez tartozó mezőségi falvak képviselői erősítették a helybeli gyülekezetet. Az ünnepi istentiszteleten Ötvös József református esperesnek sikerült mindenki számára érthető és érzékelhető módon megszólaltatnia a hely szellemét és megfogalmaznia különleges jelentőségét. A csávási Harangláb együttes kezdeményezésére márványtáblán örökítették meg a település első írásos említésének félezer éves évfordulóját. Délután a művelődési házban Szabó József Levente polgármester köszöntötte a közönséget, akiket a szabédi Fürge Lábak, a csávási Harangláb és a sámsondi citeraegyüttes szórakoztatott.

Emberemlékezet óta a Mezőség kapujának hűséges őrzőjeként áll a dombtetőn Közép-Erdély „arányaiban legmonumentálisabb és legszebb fatornya”, népi építészetünk „egyik gyöngyszeme” – idézte Debreczeni Lászlót, az erdélyi református templomok és tornyok krónikását Lokodi Alpár fiatal történészhallgató, aki előadásában a falu múltját tekintette át.

Bár az 1567-es regestrumban már Chyawas néven szerepel, keletkezésének pontos dátumát a történelem homálya fedi. A megyeközponttól 14 kilométerre északnyugati irányban fekvő falu Árpád-kori elődje egy Thormás nevű település lehetett a Rücs felé eső völgyben, amely a török harcok idején pusztult el. A törökök rombolták le a falu középkori templomát s a körülötte fekvő kőerődöt, amelynek egyenlőtlen nagyságú köveiből a mai templom falait rakták. A harangláb egyik gerendáján olvasható felirat szerint a torony építésének ideje 1570-re tehető, de, mivel szóbeszédre hivatkozik a felirat, a feltételezések szerint a harangláb korábbi is lehet. Az egykori mester faszegekkel fogta össze a gerendákat, zsindelytetővel fedte, négy fiatoronnyal, sisakkal ékesítette. A toronyba szász mesterek keze nyomán 1840-ben óra került, amely hosszú hallgatás után 2010 óta kongatja rendszeresen a múló időt. Az órával egy időben készült el a faragott kiskapu és a szakállszárító is – ősi motívumokkal díszítve –, hangzott el az adatokban gazdag előadásban.

Tiszta időben a dombról a városig is el lehet látni. A messze néző harangláb, a faragott szószékkoronával, orgonával ékes templom, s annak szépen gondozott környezete a holt és az élő fánál, a kőfalaknál sokkal többet jelent. Az idők során az erdélyi, a mezőségi reformátusság egyik jelképévé vált, könyvek címlapját díszíti, sokan fényképezik, festik meg ma is. Aki a kacskaringós utat szegélyező sírok között felér a tetőre, valami különös sugárzást érez.

Az úr házának hegyére a legjobbak, legmegbízhatóbbak, leghűségesebbek kapaszkodnak fel – vont bibliai párhuzamot a prédikációt mondó Ötvös József esperes, aki a titokzatosan szép hely rejtélyét bontogatta. Ott fenn a mezőségi „hegyen” levő templomban, amely az élet nagy eseményeinek, keresztelőknek, konfirmációknak, esküvőknek, temetéseknek a helyszíne volt, az ősök, az elődök társaságában kerül közelebb Jézushoz, Istenhez a hívő ember, majd viszi magával a fényt a völgybe is, ahol időnként a sötétség az úr. Háborús és békés időkre emlékezni és emlékeztetni, s hálát adni, hogy fél évezredet túlélt ez a falu – foglalta össze az ünnepség lényegét Darabont József mezőcsávási református lelkész. Hogy miért maradtak meg lakói és milyen lesz a falu jövője, amelynek nevét félezer évvel ezelőtt jegyezték be a korabeli adólajstromba? Ez tőlünk is függ – fogalmazott Illyés Tóth József főgondnok, aki beszámolt, hogy a Harangláb Egyesület vezetésével, amely a találkozót szervezte, Csáváson megpezsdült az élet, dalárda és tánccsoport működik a falu hírnevét öregbítő fúvószenekar mellett, partnerkapcsolatot létesítettek Nyírbátorral, s Benkő István elkészítette a falu címerét. Mindezt pályázati pénzekből fedezik, amelyek összeállításában Brassai Zsombor volt a segítségükre. Az avatóünnepséget kezdeményező Harangláb Egyesület nevében Pápai István vállalta az esernyők alatt szorongó népes gyülekezet előtt, hogy mindent megtesznek a működő közösségi életért, hisz összefogással nagy dolgokat lehet megvalósítani.

Ennek szép példáját láttuk, ahogy a községhez tartozó falvak gyülekezetei a csávási mellé álltak, s lelkészük vezetésével ajándékműsorokkal köszöntötték az ünneplőket. Szépen énekelt a népes mezőfelei kórus, a szabédiak énekkara, kedves emlék marad a mezőkölpényi kicsi csapat, valamint a galambodi lelkész házaspár és gyermekeik minihang-versenye, ígéretes a két éve alakult helybeli kórus, s élmény volt Szabó Péter előadóművészt hallgatni, akit Czédula Kamilla kísért az orgonán. A színes mezőségi műsort az emléktábla avatását követően a csávási fúvószenekar zárta. E sorok írója őszintén sajnálja, hogy a délutáni zenés-táncos találkozón nem vehetett részt. De a hely, s a Mezőség zenéjét magával hozta. Ahogy a fényt is, amelytől különlegesen megszépült egy esős októberi vasárnap délelőtt.