Közel négy évvel a Colectiv-tragédia után, lám, ismét kórházat ígérnek a vásárhelyieknek. Kórházat az égési sérülteknek. A bukaresti szórakozóhelyen kiütött tűznek több mint 60 áldozata volt, mintegy 160-an súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Vitatott, hogy a súlyos sérültek kezelését megfelelően látták-e el, hiszen közülük többen kórházban hunytak el. Felvetődött, hogy teljesen új kórházat kell építeni a súlyosan megégettek kezelésére, ahol az ellátás színvonala magas, és csökken a fertőzés veszélye. Országos viszonylatban négy ilyen központot képzeltek el. Ezek egyike lenne Marosvásárhelyen. És ideje is lenne, a szakorvosok régóta mondják ezt.
Aztán ismét ígérik, hogy lesz sejt- és szövetbank, a négyből az egyik. Ezt is legalább tíz éve mondják. Immár csak a regionális kórház ügyét kell elővenni, és teljes a paletta.
Kampányban vagyunk, tudom. Miniszterek, pártvezérek jönnek-mennek. Ígérnek, és felejtenek. De kérdezem: meddig, hányszor lehet még elővenni ugyanazokat a témákat, amelyeket már évek óta ígérget mindenik, éppen funkcióban levő politikus, kormánytisztviselő? „Beszélgetnek”, „tárgyalgatnak” ezekről, aztán négy évig passz.
Múlt héten is ezt tette a kormányfő és az egészségügyi miniszter. Jöttek, a megye, a kórházak vezetői fogadták őket, majd a sajtónak tett nyilatkozataik után villámgyorsan távoztak. Megtudtuk, hogy a fent említett beruházások megvalósítása elkezdődött azáltal, hogy egyrészt szerződést írtak a megvalósíthatósági tanulmányokra, másrészt időszerűsítették a gazdasági mutatókat. Aki témában van, tudja, hogy mekkora pénzek vannak az ilyen tanulmányokban, melyek egy része évekig elfekszik, majd lefújják a port róluk, és értékük megduplázódik. Egy megvalósíthatósági tanulmány egyáltalán nem garancia arra, hogy a beruházás meg is valósul, mint ahogy az a kijelentés sem, hogy „rendelkezésre áll a pénz”. Ami most van, azt lehet, hogy holnap már másra költik.
Az is hangsúlyozták, hogy soha ennyi pénz nem volt az egészségügyben. Lehet. De mihez képest? Aki az utóbbi hónapokban kórházban feküdt, az többet tudna erről mesélni. Az a daganatos beteg is, akinek nehéz megértenie, miért kell heteket, hónapokat várnia bizonyos vizsgálatokra, miért kell a kolozsvári onkológiára mennie, netán magánklinikán gyógyíttatnia magát. Ha már ennyi pénz van az egészségügyben...
Egy biztos: a sok tanulmányból, elemzésből, ígérgetésből akkor lesz valami, ha van rá politikai akarat.
