Jól gazdálkodott a kórház: adósságmentesen zárják az évet

A segesvári kórháznak alternatív jövedelemforrásokra lesz szüksége ahhoz, hogy kellő biztonsággal, merészséggel tudjon gazdálkodni – nyilatkozta a Népújságnak az orvosigazgatói állást tavasztól betöltő dr. Gáspárik Andrea Ildikó, akivel az elmúlt nyolc hónap tapasztalatairól beszélgettünk.

A segesvári kórháznak alternatív jövedelemforrásokra lesz szüksége ahhoz, hogy kellő biztonsággal, merészséggel tudjon gazdálkodni – nyilatkozta a Népújságnak az orvosigazgatói állást tavasztól betöltő dr. Gáspárik Andrea Ildikó, akivel az elmúlt nyolc hónap tapasztalatairól beszélgettünk.

– Miért versenyvizsgázott az állásra, ennyire vonzónak találta az állami ellátórendszerben való tevékenységet?

– Nyolc hónappal ezelőtt pályáztam meg a segesvári kórház – akkor felszabadult – orvosigazgatói állását. Korábban üzleti és civil területen egyaránt dolgoztam, állami intézménynél azonban még nem, így kihívásnak éreztem mind a kórházat, mind pedig a közszférát, és úgy gondoltam, kamatoztathatom eddigi tapasztalataimat.

– Frissen kinevezett orvosigazgatóként milyen gazdasági, szakmai állapotokat talált a kórházban? Gondolok itt az intézet adósságállományára, a kórház akkreditációs folyamatára, felszereltségére, az épületek állagára, beruházásokra.

– Adva van egy – két árvizet megélt –, 100 évesnél idősebb (1886-ban épült millenniumi) épületegyüttes, ami az akkori gyó-gyászati koncepciót tükrözi. Műemlék épület, ami azonban építészeti-esztétikai értéke mellett ma bizony sok fejfájást jelent a menedzsmentnek, mivel időközben radikálisan megváltozott a gyógyászati gyakorlat. Négy helyen (három különböző utcában) összesen tíz épületből álló pavilonrendszerről van szó, bizonyos osztályok (pédául a nőgyógyászat és gyermekgyógyászat) között egy kilométernél (!) is nagyobb távolsággal. Az említett két osztály például szerves egységben kellene működjön, ugyanígy a laboratórium vagy a „kétéltű” radiológia a többi osztállyal, rendelőkkel. Az elszórtan található épületekben levő osztályok fenntartása, működtetése nem kívánt pluszköltséget, erőfeszítéseket von maga után.

Az Egészségügyi Minisztérium jóvoltából, valamint helyi költségvetési hozzájárulással sikerült egy épülettömböt teljesen felújítani, ez a sürgősségi-, valamint a fertőző részleget és bizonyos járóbeteg-rendelőket érintett.

Felszereltség szempontjából nem áll rosszul a segesvári kórház: laboratóriumi és röntgengépeink korszerűek, a sebészeti osztály és sürgősség szintén jól ellátott, a múlt hónapban újabb altató- és ventillációs gépekkel, defibril-látorral gazdagodtunk, illetve a sürgősségi és intenzív ellátásban igen fontos Astrup-készülék is megérkezett pár hete.

A kórháznak nincsenek adósságai. Az időnként felszárnyaló, túlzottnak minősíthető gyógyszerfelírási lendületet szakmai alapon úgy tudtuk kezelni, egyensúlyba hozni az orvosokkal, hogy az sem a betegellátás minőségét, sem a kórház kasszáját ne sújtsa. Remélem, nem hangzik demagógnak: kiegyensúlyozott költségvetés, megfelelő összhang a menedzsmenten belül és a jó együttműködés a biztosítóházzal, minisztériummal, önkormányzattal – mindez szavatolja a pénzügyi életképesség fenntartását. Kétségtelenül volna helye a fejlesztésnek, költségnövelésnek. Például szeretnénk jobban motiválni a kezdő szakorvosokat, nővéreket, vagy változatosabb ételeket biztosítani a betegeinknek stb… itt a lehetőségek adta korlátok között zsonglőrözünk több-kevesebb sikerrel a mindennapokban.

– Prioritások rövid- és hosszú távon? Mi a helyzet az új kórház építésének tervével? Ejtették?

Anno, amikor még krízisre senki nem gondolt, sőt, új kórházak építésére országszerte megvalósíthatósági terveket készítettek, a segesvári kórház akkori vezetése is ebben a megoldásban gondolkodott. A válság ugyan elsöpörte a nagyobb lélegzetű terveket, bizonyos fejlesztések azonban elkerülhetetlenek. Ilyen a szülészet-gyermekgyógyászati blokk megépítése, amit stratégiai terveinkbe befoglaltunk. Terveimben szerepelt „visszahódítani” a Marosvásárhelyen gyógyulást kereső betegeink egy részét. Becslésem szerint a betegek mintegy fele indokoltan veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat a megyeszékhelyen, tehát olyan ellátásért utaznak Vásárhelyre, melyek Segesváron nincsenek, más részük azonban szokás, beidegződés miatt választja a megyei kórházat. Ennek a megváltoztatásán tudunk még dolgozni, mind a szolgáltatásaink javításával, mind pedig kommunikációval. Jövő hétre van kitűzve például egy megbeszélés a kórházi szakorvosok és a segesvári és környéki családorvosok között, akik még soha szervezetten nem találkoztak, noha szoros közreműködésükre mindkét oldalról szükség lenne. Új formátumú weboldalt indítottunk, ami nagyot lendített a betegekkel való közvetlen kommunikációban. Szívügyem volt a fizioterápia rendelő újraindítása, ehhez nemcsak orvost kellett hozni, hanem az időközben lerobbant kezelőbázist is felújítani. Másik hiányszakmánk, az ortopédia helyzete is meg-oldódott, pillanatnyilag járóbeteg-rendelésként, de az ortopédia fekvőbeteg-részleg létrehozását nemrég hagyta jóva a minisztérium, tehát annak beindítása is napirenden van. Szükségünk lenne egy neurológusra, a nyugdíjas korú, igen jó szakemberünk utódaként, valamint labororvosra… hogy csak a legégetőbbeket említsem. Az ősz folyamán beindítottuk a nővérek önképző körét, hogy ezáltal serkentsük a szakmai igényességet, tájékozottságot. Hosszú távú tervek? A kórháznak alternatív jövedelemforrásokat kell keresnie ahhoz, hogy kellő biztonsággal, merészséggel tudjon gazdálkodni.